Geometrikus, letisztult, játékos. A Komok tervező-gyártó stúdió projektjeit és egyedi fejlesztésű bútorait látva az előbbi kifejezések jutottak eszünkbe. Az alapítók, Nagy Péter és Juhász Norbert a magas esztétikai megjelenést és az észszerű funkcionalitást szem előtt tartva terveznek, s ha lehet, más designereket is örömmel bevonnak a közös munkába. Felkerestük őket, hogy meséljenek kicsit magukról és a márkáról. Interjú!
Mikor és hogyan indult a KOMOK, és honnan ered a márkanév?
Nagy Péter: A Komok koncepciója és a márkanév is Norbitól származik. Körülbelül egy éve – az erdei kabin megvalósításával kapcsolatban – mesélte nekem, hogy egy ideje már egy esernyő-bútormárka elindításán töri a fejét, ahol hazai tervezőkkel közösen lehetne különböző termékek fejlesztésén és gyártásán gondolkodni. Bárki részt vehetne benne, aki nyitott az efféle együttműködésekre, és persze, akivel megtaláljuk a közös hangot. Ez a nyitottság volt az, ami már akkor megtetszett az egész modellben.
Juhász Norbert: Számomra ez egy hosszú útkeresés eredménye volt. Az egyetem óta volt egy hiányérzet bennem, amit próbáltam különböző módon kitölteni: erre irányult például a fotós irányú érdeklődésem és munkáim, de a 2016-ban megépített lakóautónk is innen indult. Ez utóbbi volt talán az i-re a pont: rájöttem, hogy nagyon élvezem a kis, emberi léptékű dolgokat, amire nemcsak a papíron van ráhatásom, hanem a valóságban is el tudom készíteni, meg tudom építeni. Innen már csak egy ugrás volt, hogy megfogalmazódjon bennem a márka gondolata. Az azóta eltelt években tudatosan tereltem magam ebbe az irányba, elvégeztem az asztalos képzést, és egy építész-belsőépítész irodánál, a Nanavíziónál helyezkedtem el.
A Komokot hivatalosan tavaly év végén indítottuk, immár Petivel közösen. A név egy kicsit játékos, és betűkép szempontjából, formailag is szép, izgalmas, talán kicsit kelet-európai jellegűnek is mondanám. A márkanév kigondolásakor az általunk fontosnak tartott kulcsszavak – kommunikáció, kompozíció, kombináció – előtagjával játszottunk. Ezek többesszámából született meg a Komok.
A Komok berkein belül építészeti és belsőépítészeti megoldásokat kínáltok, illetve saját bútormárkát is fejlesztetek. Norbert, te építészként végeztél és az építészeti fotográfiában is otthonosan mozogsz. Péter, te szintén a BME építészkarán diplomáztál lebegő köztér-szigetes projekteddel, később pedig az Építész Stúdiónál és Vincze László irodájában dolgoztál építész tervezőként. Hogyan néz ki nálatok a munkamegosztás, kinek mi a feladata a cégen belül?
Nagy Péter: A különféle építész irodáknál eltöltött idő alatt párszor a VALYO-nál is besegítettem tervezőként. Közben elvégeztem én is egy asztalos képzést, mert a fával történő munka és a bútortervezés már régóta vonzott – a hiányzó láncszem ehhez a szaktudás megszerzése volt. A 2019-es év elején kezdtem el szabadúszó építész tervezőként dolgozni, idő közben alakult a Komok is, ami akkor még csak egy önálló projektnek indult. A Komok berkein belül elsősorban termékek tervezésével és gyártásával foglalkozom. Ezek vagy kisszériás bútorok, vagy egyedi megrendelésre készült belsőépítészeti elemek, beépített bútorok.
Amit a vizuális megjelenésünkben láttok, abban nagyrészt Norbi keze van. A stratégiai és kommunikációs terveket együtt gondoljuk ki. Sok kérdésben hasonlóan gondolkodunk, mindketten racionálisan közelítünk dolgokhoz és mérjük fel a lehetőségeinket, de ezt leszámítva alapvetően önjáróak vagyunk.
Juhász Norbert: Már a legelején kiderült, hogy jó csapatot alkotunk, és talán ez a legfontosabb. Mindketten hozzuk a racionális, logikus, mérnöki gondolkodást, ami az egyetemen ragadt ránk. Ehhez társul a gyakorlatiasság és a praktikum, ami esztétikával és színvonalas vizuális megjelenéssel egészül ki. Emiatt gyorsan kialakult a kölcsönös bizalom, a gyors döntéshozatal, a közös cél tisztelete. Valójában mindketten mindenfélét csinálunk, és gyakran kikérjük a másik véleményét. Ami jól működik, hogy mindegyik projektnek vagy terméknek van egy felelőse, akinél összefutnak a szálak. De az is igaz, hogy félre tudjuk tenni az egónkat és hallgatunk a másikra, ha az javaslatokkal áll elő.
A körkörös gazdasági modell alkalmazására törekedtek, környezetbarát műszaki megoldásokban gondolkodtok. Mit jelent ez pontosan a gyakorlatban?
Nagy Péter: A Komok most egy kezdeti, kísérletező fázisban van: jelenleg az a prioritás, hogy minél nagyobb merítéssel dolgozzunk. Ez vonatkozik az elvállalt projektekre, felhasznált anyagokra, a szakmunkák kiválasztására is. Ahhoz, hogy a legjobb minőségű termékeket tudjuk elkészíteni, nagyon fontos, hogy minél több lehetőséget ismerjünk meg. Az elkészült termékeknek jól kell működniük, és szépnek kell lenniük, emellett fontos, hogy környezettudatosak legyenek, a teljes életciklusukra levetítve.
A körkörös gazdasági modell nálunk a gyakorlatban egyelőre úgy valósul meg, hogy amihez csak lehet, hazai alapanyagokat és szaktudást veszünk igénybe. A termékeinket hosszú időre tervezzük. Felületkezeléskor igyekszünk csak természetes anyagokat alkalmazni, így kisgyerekek mellett is biztonságosan használhatók a bútoraink. Ha egy termékünk az életciklusa végéhez ér, szinte teljes mértékben újrahasznosítható, ha pedig köztes javításra szorul, akkor sem hagyjuk az út szélén a vásárlóinkat, hanem megjavítjuk az általunk készített bútorokat.
Óriási mennyiségű műanyag van odakint a világban, ami úgy tűnik, elég jól hasznosítható másodnyersanyagként – ezzel kapcsolatban is vannak most terveink. Ha minden jól megy, erről pár hónap múlva többet tudunk már mutatni.
Juhász Norbert: Próbáljuk röviden tartani a beszerzési láncot, igyekszünk minden szereplővel személyesen megismerkedni, és lehetőség szerint minél pontosabban megismerni azt, amit használunk vagy beépítünk. Emellett cél, hogy a lehető legtöbb munkafolyamatot házon belül tartsuk: van ugyan egy apró vidéki műhelyünk, de jobb lenne minél több mindent Budapesten belül megoldani.
A körkörös modell azt is jelenti, hogy minden terméket úgy tervezünk, hogy az szétbontható legyen, vagyis ne legyenek benne olyan kompozit anyagok, amiket aztán emiatt nem lehet újrahasznosítani. A „Kapszula” lámpa búrája bármikor cserélhető a lámpa többi részétől, a „Pland” növényállvány és az „LDV” asztal csavarok, ragasztás nélkül készülnek, egy-egy alkatrész bármikor legyártható. Utóbbit úgy terveztük, hogy szinte nulla legyen a hulladék. De ide tartozik például a saját otthonunkba tervezett polcrendszer is. Ez ugyan nem termék és nincs is benne semmiféle technikai bravúr sőt, pont ellenkezőleg: a raktározásra használt legolcsóbb szabvány fali polcrendszert egészítettem ki egyszerű, rétegelt lemez polcokkal. Semmi extra, a végeredmény mégis nagyon izgalmas. Ráadásul olcsó és tetszés szerint variálható, szállítható vagy újrahasznosítható.
Gyakran működtök együtt más tervezőkkel és kivitelezési szakemberekkel. A „Pland” növényállványotokat Guld Beatrix tervezte, a „Kapszula” függesztett lámpa tervezésekor pedig Pálfi Dániel Illéssel dolgoztatok együtt, de említhetnénk akár a projektjeitek közül a „Stefánia39”-et is, ahol Sághegyi Éva és Falussy Bence – Péterrel közösen – terveztek gigantikus gardróbszekrényt. Mesélnétek ezekről az együttműködésekről egy kicsit?
Nagy Péter: Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy sok designnal foglalkozó ismerősünk van, akikkel ízlésben is megtaláljuk a közös hangot. Emiatt már a kezdeti megbízásoknál is olyan munkákkal találtak meg minket, amiket szívesen csináltunk.
Én a „Stefánia 39”-ről tudok kicsit bővebben mesélni: Évi és Bence a barátaink, építészek és mindketten látványtervezéssel foglalkoznak. Az az ötlet, hogy beépített bútorokkal, belsőépítészeti kivitelezési munkákkal is érdemes lenne foglalkozni a Komok berkein belül, tulajdonképpen nekik köszönhető, hiszen ők kértek meg az első ilyen jellegű munkára. Egészen konkrét elképzelésük volt arról, mit is szeretnének látni. Elkészítettük a gyártmánytervet és megépítettük a legjobb tudásunk szerint, és közben az egészet baromira élveztük. Ahhoz képest, hogy milyen faék-egyszerűségűnek tűnik egy ilyen szekrény elkészítése, voltaképpen egyáltalán nem az, de pont ez jelentette a kihívást ebben. Erre az évre azt a célt tűztük ki, hogy megcsinálunk 6-10 hasonló projektet és utána megnézzük, hogy szeretnénk-e ezzel a vonallal tovább foglalkozni, vagy sem. A kikötés, persze minden esetben az, hogy működőképes, szép tárgy kerüljön ki a kezeink közül.
Juhász Norbert: Ugyan egyikünk sem formatervező, de sok építész ismerősünkön (illetve saját magunkon is) látjuk, hogy egyrészt van motiváció és igény, másrészt sokuknak van olyan elfekvőben lévő terve vagy ötlete, amit egyelőre csak a fiók látott, vagy esetleg egy belsőépítészeti munka során bekerült egy konkrét lakásba. Utóbbi esetben miért ne lehetne azt az egy tárgyat kiemelni onnan és más számára is elérhetővé tenni?
Dani és Beatrix is jó barátaink, akikkel könnyű volt együtt dolgozni. Már több ezekhez hasonló együttműködés van kialakulóban, és annak örülnénk, ha még több tervezővel dolgozhatnánk együtt.
2018-ban, egy nemzetközi pályázat keretében, egy meditációs kabint terveztetek, amely már régóta foglalkoztatott benneteket. Ez egy kisléptékű, 20 négyzetméteres erdei kabin, amely lelassulásra, befelé figyelésre ad lehetőséget. Milyen pályázat volt ez, és mit lehet még tudni erről a kabinról? Ha jól tudom, ez egyelőre nem épült meg.
Nagy Péter: Igazából ez a pályázat volt az első közös projektünk. Korábban már beszéltünk róla párszor, hogy mindketten akarunk építeni egy erdei kabint, puszta kíváncsiságból. A pályázat pont jókor jött. A pályázati kiírást mi még azzal is megfejeltük, hogy olyan tervet készítettünk, amit ketten meg is tudunk építeni, pár hét alatt. Bár a pályázatot nem nyertük meg, a tervvel a mai napig elégedettek vagyunk. A pályázat lezárást követően a kabin gazdasági megvalósíthatóságán kezdtünk gondolkodni. Az a pár hónap, amikor ezzel foglalkoztunk, nagyon hasznos tanulási folyamat volt a Komok szempontjából. Bízunk benne, hogy lesz folytatása.
Juhász Norbert: A pályázatot a Bee Breeders szervezte „Silent Meditation Forest Cabin” címmel. Ebben az időben egy másik, kisebb kabin terveit is kidolgoztuk, ahol a gyors és költséghatékony gyártás volt a fő szempont. Akkortájt sokat gondolkodtunk, hogy felszálljunk-e a manapság egyre divatosabb „kabin-vonatra”. Végül jegeltük a témát és belekezdtünk a Komokba, de teljesen nem engedtük el – mindketten sokat túrázunk és nagyon kedveljük a természetet, így elég csábító egy ilyen erdei kabin gondolata. Ha ismét lesz kapacitásunk, folytatjuk.
A fenntarthatóság jegyében tervezte Norbert az „LDV DESK” asztalt. Ez egy nyílt forráskódú termék, amely CNC marással készült a FabLab által meghirdetett Distributed Design pályázatra, 2019-ben. Hol tart most ez a projekt?
Juhász Norbert: Két prototípus is készült belőle, ezeket az Otthon Design kiállításon és az Allée Bevásárlóközpontban is láthatta a közönség, még tavaly. Idén egy bécsi vásár is szóba került, de végül az élet közbeszólt. Az asztalt épp a napokban hoztam el a Fablab-ből, szeretnék még dolgozni a prototípuson. Nagyon érdekel az opensource és a distributed design, az „LDV DESK” tervei is fel fognak kerülni a Wikifactory oldalára, de mi is szívesen legyártjuk majd. Már egy spanyol bútormanufaktúra is megkeresett bennünket, hogy szívesen gyártaná – meglátjuk. Sokat segítettek nekünk a FabLab-ben, hogy a tervből egy jól gyártható bútor szülessen, rengeteget tanultam belőle.
Néhány évvel ezelőtt számos nemzetközi design oldalon – többek között a Designboom-on is – cikkeztek a Debella” projektetekről. Ez egy 6 négyzetméteres lakóautó, amelyet Norbert és a párja, Melis Dóra terveztek. Miért vágtatok bele ebbe a projektbe és mi lett azóta a kocsival?
Juhász Norbert: Ez még 2016-ban történt, Dórival – aki azóta már a feleségem – eléggé megcsömörlöttünk a városi élettől. Az volt a tervünk, hogy a félretett pénzünkből veszünk egy furgont, amit lakóautóvá alakítunk, majd azzal járjuk a világot. Az egész projekt, építéssel és utazással együtt, körülbelül egy év volt. Mindkettőnknek hihetetlen módon meghatározó és jellemformáló élmény volt. Valójában ezen az úton fogalmazódott meg bennem először az a gondolat, hogy bútorokkal foglalkozó vállalkozást kellene csinálni sőt, maga az autó építése adta meg azt a löketet és önbizalmat, hogy erre képes legyek. Sajnos, az autótól az utazás végén meg kellett válnunk, de azóta is szívesen böngésszük az út során írt blogunkat.
A KOMOK kisarculatát Barta Gyöngyi tervezte számotokra, amely letisztult, geometrikus és játékos márkát enged sejtetni a név mögött.
Nagy Péter: Gyöngyivel nagyon jól megtaláltuk a közös hangot, jelenleg is együttműködünk vele: sokszor kérjük a segítségét továbbra is, amikor grafikai munkákra van szükségünk.
Juhász Norbert: Gyöngyi építész és grafikus is. Építész berkekben lehet találkozni a munkáival, például a Budapesti Építészeti Filmnapok arculatát is ő készíti már több éve.
Milyen projekteken dolgoztok éppen, mi várható a jövőben?
Nagy Péter: Most következik pár beépített bútor, amelyeknek a gyártmányterveit a napokban fejezzük be, szóval ezek építésre várnak. Az új kisszériás termékek folyamatosan tervezés alatt vannak, jelenleg körülbelül öt termék vár arra, hogy prototípus készüljön belőle, másik négyből pedig már készülnek az első darabok. Szeretnénk belevágni az újrahasznosított műanyagot használó termékek fejlesztésébe is.
Juhász Norbert: Most kicsit több idő van műhelymunkára, prototípusokra, aminek ilyen szempontból örülünk. A home office miatt az irodabérlésre költött pénzünket is inkább prototípusfejlesztésbe forgatjuk, eszközt fejlesztünk, a vállalkozás ügyes-bajos dolgait intézzük, a honlap is csak a hetekben nyerte el végleges formáját.
Bízunk benne, hogy újra visszaáll majd a rend, illetve bízunk magunkban is, a skillset megvan, és elég agilisek vagyunk ahhoz, hogy a megfelelő irányba tudjunk majd reagálni a gazdasági változásokra.
HYPE | Heti online programajánló
NÉGYSZÖGLET – Márai Sándor
