Bruno Bavota egy igazi filmbe illő, romantikus karakter. Nem elég, hogy olasz és klasszikus irányzatot képviselő zenész, de mellé egy igazán kedves és érzékeny ember. Szenvedélyes és magával ragadó játéka alapján nem gondolnánk, hogy csak huszonnégy éves korában talált rá a zenére, azonban amilyen későn jött az ihlet, olyan gyorsan teljesedett ki és találta meg saját stílusát. A magát modern-klasszikus stílusba soroló multiinstrumentalista nagyon hamar rájött, hogy a zongora áll hozzá a legközelebb, mely azóta is fő kifejezőeszköze. Korábbi albumai teljesen instrumentális vonalon készültek, azonban legújabb lemezén már a vokál is megszólal Chantal Acda holland énekesnő hangjával, melyet közösen adtak ki „A Closer Distance” címen.
Hány alkalommal jártál eddig Magyarországon? Szoktál az utazásaidra inspirációként tekinteni?
Először jártam Magyarországon, és nagyon megszerettem Budapestet. Kifejezetten lenyűgöznek a kelet-európai városok, és Budapest sem okozott csalódást. Elegánsnak és megnyugtatónak találtam. Az első reggelimet a szállodai szobám tetőteraszán fogyasztottam el, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a városra, melybe azonnal beleszerettem. Az útjaim mindig nagyon inspirálóak számomra, az utazás, más kultúrák és életformák megismerése nagy hatással vannak az érzelmeimre, és előre viszik a gondolkodásmódomat.
Ha már utazás, melyek a fő motivációid, amikor egy új országot látogatsz meg? Megtaláltad ezeket Magyarországon?
Nincs különösebb célom az utazásaimnál, szerencsére a munkám miatt sokszor van rá lehetőségem és hiszem, hogy ez frissen tartja az elmémet. Sokaknak segít abban, hogy ne akadjanak el, és egyfajta összképben lássák a dolgokat. Egy nagyon zajos városban születtem és élek, így általában nyugalmat és békét keresek és találok is az új helyeken. Amikor egy új városba érkezem, első dolgom, hogy beülök egy kávézóba, és csak figyelem az embereket, hogy hogyan kommunikálnak egymással, vagy éppen hogyan merülnek el saját gondolatvilágukba. Furcsa ezt kimondani, de számomra megnyugtató ez, mert az ember a saját, megszokott környezetében, ahol minden fel van gyorsulva, elsiklik az ilyen apróságok felett, és értelmét veszti. Természetesen megtaláltam a számításaimat Magyarországon, ilyen volt például ellátogattam a Gellért-hegyre, béreltem biciklit, ahogy azt minden városban szoktam, számomra ez a legjobb módja a város felfedezésének. Láttam a Parlamentet is, de számomra a Halászbástya volt a legszebb.
Az érzelmek és élmények zenei kifejezésének klasszikus módja manapság ritkaságnak számít. Mi vezetett ehhez az őszinte és letisztult stílushoz, szerepet játszik ebben az olasz szentimentalizmus?
Nagyon szimpatikus ez a kijelentés. Úgy gondolom, hogy ez az őszinteség és tisztaság a zenével való kapcsolatomból fakadhat, ugyanis elég különleges és egyedi a történetem, hogy hogyan is jutottam oda, ahol most vagyok és ez hol is kezdődött. Elég későn jöttem rá, hogy zenélni szeretnék, ugyanis 24 éves voltam, amikor elkezdtem játszani a bátyám balkezes akusztikus gitárján, ez volt az egyetlen hangszerünk otthon. Egyből rájöttem, hogy a zenélés kitölti azt az űrt bennem, amit korábban éreztem. Egyébként jobb kezes vagyok, mindent jobb kézzel csinálok, egyedül a gitározáshoz használom a bal kezemet, mert úgy tanultam meg anno. Utána 26 évesen kezdtem el zongorázni, most pedig itt tartok. Ezért gondolom, hogy hatással lehetett a stílusomra a történet, mert gyermekkoromban nem volt az életem része a zene, így valóban azt érzem, hogy én választottam a zenei pályát, és máshol nem is érezném jól magamat, nagyon hálás vagyok azért, ahol most tartok.
Most jelent meg a legújabb számod, melyet Chantal Acda-val együtt adtatok ki. Hogyan egészítitek ki egymást a zenében?
Ez az első együttműködésem egy másik zenésszel, jelen esetben egy zseniális énekes-dalszerzővel. A folyamat furcsán természetes volt: én komponáltam a zenét, amint befejeztem egy számot, egyből elküldtem neki, amire ő 24-48 órán belül visszaküldte a dalt, már az énekkel együtt. Nagyon mélyen tudtunk kapcsolódni, nagyon boldog vagyok a végeredménnyel.
Szerinted mi az a három hangulat, amit leginkább közvetít a zenéd?
Csönd, melankólia és vakmerőség.
Mik a zenével kapcsolatos terveid az év hátralévő részére?
Jövő ősszel Európa-szerte turnézunk Chantal Acda-val és az első albumunkat, az „A Closer Distance”-t fogjuk fókuszba helyezni, de új zenéken is fogok dolgozni.
A valódi cél az, ami közös – Behind the scenes: Horváth Boldizsár agrármérnök
Főszerepben a kiegészítők: Kortárs Ékszerhét Budapest
