A történelem legmenőbb székei miniatűr papírmodelleken törnek utat maguknak a térbe Dominique Ehrhard 10 chaises című könyvében.
Gyerekként odavoltam azokért a könyvekért, amelyek interaktívak voltak: elemeket lehetett mozgatni, ablakokat lehetett nyitogatni vagy lapozásra három dimenzióba vágta magát az illusztráció. Dominique Ehrhard híres-neves térbeli könyvei felidézik ezeket az emlékeket, kiadványai közül pedig talán a tíz ikonikus széket bemutató 10 chaises a kedvencünk.
Egy kép egyébként sem mond el túl sokat egy tárgyról, éppen ezért a 10 chaises fontos feladatot teljesít azzal, hogy három dimenziós térbe tereli a székeket, pontosabban azok miniatűr modelljeit. A pop-up lapokon megelevenedő széktörténet magáért beszél, de azért álljon itt tőlünk egy narráció hozzá:
Egy 19. századi úttörővel, a kézműiparból a gyáriparba való átmenet tökéletes példájával, a Thonet ülőbútorával indulunk. A Thonet kecses, erős és olcsó bútorai minden társadalmi réteg igényeinek eleget tettek, a gőzzel hajlított fából felépülő bútorok lapra szerelt csomagolási megoldásait pedig az IKEA is megirigyelné. Lapozunk és haladunk tovább a szecessziós „hajlongások” tagadójával, Charles Rennie Mackintosh skót tervezővel, aki mind építészeti, mint bútorterveiben inkább a geometriai tisztaság mellett tette le a voksát. Majd jön a bécsi tervező, Koloman Moser ikonikus sakktáblamintája egy korai modern bútoron, aztán pedig egy igazán ikonikus darab, Gerrit Rietveld Piros-Kék széke. A De Stijl mozgalom (melynek Rietveld is lelkes képviselője) szerint a tiszta absztrakció mindössze piros, sárga és kék színt használhat, így nem véletlen, ha a szintén De Stijl-es Piet Mondrian munkái jutnak eszünkbe a székről. Megjegyezzük, talán a legjobban ennél működik a pop-up hatás, hiszen ha valami, akkor ez a szék aztán tényleg lapokból épül fel. Haladunk tovább, jön Marcel Breuer Vaszilij széke és a hajlított csővázas forradalom, amely meghozta a nemzetközi ismertséget a magyar származású tervezőnek. Majd jönnek a modern építészet sztárjai, Le Corbusier és díszítéstől mentes, eleganciát sugárzó bőrfotele, illetve Frank Lloyd Wright Barrel széke, amelyet az építész kifejezetten a taliesini házához komponált. A legendás tervezőpáros, Charles és Ray Eames sárga székével csúcsára járatjuk a modernt, olyannyira, hogy a tervezők (és a társadalom) szépen lassan ki is ábrándul a modern bútorokból és eszmékből. Jön George Nelson és Irving Harper, akik Pillecukor kanapéjukkal a klasszikus modern elvek fellazítását és színesítését akarták elérni, a modernitás áttörésére vágytak. Végül megérkezünk a posztmodernhez, amelyben a tárgyak tobzódnak a konnotációkban, a stíluskeveredés és a játékosság felülírja a racionalitást: Alessandro Mendini Proust fotelje mindenről szól, csak arról nem, hogy jó lenne benne ülni. A barokk formavilágú és pointillista mintájú kárpittal ellátott szék neve Marcel Proust Az eltűnt idő nyomában című regényére utal; aligha találunk jellegzetesebb posztmodern bútort. Ezzel pedig le is zárul Ehrhard könyvében az ikonikus székek egy korszaka.
Les Grandes Personnes könyvkiadó | Web
Dominique Ehrhard | Instagram
A magyar divat elmúlt harminc éve könyvbe foglalva
A bor összehozza az embereket | Le Tour de Dúzsi
