„Az ennivaló maga a mennyország” – tartja egy ismert kínai mondás. Bárhol is éljenek a világban, a kínai közösségek mindenhol arra törekszenek, hogy kultúrájukat, gasztronómiai szokásaikat és hagyományaikat megőrizzék és átadják az utókor számára. Most megmutatjuk, mit ne hagyj ki Budapesten, ha gondolatban egy napra Kínába repülnél.
Szerző: Nagy Kamilla
A vőlegényem kínai származása révén természetessé vált az életünkben, hogy bárhol is járjunk Európában, egy dolog állandó: a helyi kínai üzletben, vagy egy autentikus étteremben mindig ugyanazt az élményt fogjuk kapni. A tapasztalat is azt mutatja, hogy kínai származású utazóként sosem érezhetjük azt, hogy tartósan nyelvi korlátokba ütközhetünk, hiszen a világ bármely pontján utolérhet minket az otthonos érzés.
De mi az oka annak, hogy a kínai kultúra ennyire ellenállóan, konzisztensen meg tudta őrizni egyediségét? A világ egyik legnagyobb országának történelme közel 5000 évre tekint vissza, amellyel aligha lehetne versenyezni. Az egykor Csungkuo (kínaiul: 中国) néven ismert birodalom magyar fordítása arra utal, hogy Kína egykor úgy tekintett magára, mint a Középső birodalom vagy Középső királyság, tehát az akkor ismert világegyetem középpontja. A kínai társadalom mindezek mellett - mind vallási, mind pedig történelmi, politikai okokból - kollektivista, amely azt jelenti, hogy a család és a közösség szerepe, az egyén külső megítélése gyakran fontosabb, mint az egyéni érdekek érvényesítése. Maga a tény, hogy egy idegen országban kell boldogulni, ahol sokan nem beszélik a helyi nyelvet, felerősíti azt az érzést, hogy a közösség tagjainak mindig segítenie kell egymást.
Egészen az utóbbi évekig a magyarországi kínai közösségek életmódja és szokásai, valamint a budapesti kínai negyed is úgy működött, mint egy rejtélyes, zárt világ. Azonban az utóbbi években, a negyed éttermeiben lezajlott magyar-kínai vendégarány változása azt mutatja, hogy magyarként - talán az ázsiai gyökereink miatt - nagy lelkesedéssel vonzódunk mindenhez, amely a keleti kultúrákkal kapcsolatos. A Magyarország és Kína között kialakult jó viszony közel 75 éves múltra tekint vissza, amelynek köszönhetően a magyarországi kínai közösség száma körülbelül 20-25 000 fő közé tehető.
Az emberek szívén a legtöbbször a gyomrukon keresztül vezet az út. Egy kultúrát a konyháján keresztül lehet a legjobban megismerni, különösképpen egy olyan ország esetében, ahol az étel a földi jólét szimbóluma és a társadalmi, interperszonális kapcsolatok összetartó ereje. Kínában az étel szeretetnyelv: a rokonok és barátok gyakran ajándékoznak vagy rendelnek ételt és előszeretettel hívnak meg vacsorázni. Az étellel kínálás a gondoskodás és annak a tudata, hogy a szerettük jól van lakva, örömmel tölti el őket. De még családtagnak sem kell lenni ahhoz, hogy az ételek köré szerveződjön az élet, hiszen az üzleti tárgyalások lebonyolítása is legtöbbször a vacsoraasztalnál történik meg. Európaiként talán furcsának tűnhet, hogy Kínában ezek a vacsorák szinte szertartásos rendben és szabályok szerint zajlanak és nem titkolt céljuk, hogy mindenki jól érezze magát, nem kevés baiju (azaz a kínai rizspálinka) társaságában.
Aki járt már valaha Kínában, azt a kultúrsokk gasztronómiai szempontból is bizonyára utolérte, hiszen kevés olyan országot tudunk felsorolni a világon, amelyben a területi kiterjedésének és földrajzi adottságainak köszönhetően ekkora diverzitás tudott kialakulni, mind társadalmi, mind pedig gasztronómiai színtéren. Nincs két egyforma régió, éghajlat, vagy szokás, így a 8 nagyobb régiós konyha mellett számos lokális, csak az adott városra jellemző fogás érhető el. Itt minden az ételről szól: egész nap nyitva tartó büfék, reggelizők ahol 500 forintért árulják a bao-t, éttermek és cukrászdák garmadája vár minden nagyvárosban és faluban minket. (Azonban vigyázat, a közvélekedéssel ellentétben itt egy falu lakossága körülbelül 200.000 fő között mozog a népesebb területeken!)
Joggal merülhet fel a kérdés, hogy bár mindenki szeret enni, miért tölti ki egy átlagos kínai mindennapjait ekkora mértékben az ételekkel való foglalkozás és az ételen keresztüli kapcsolatépítés? Kínát történelme során többször súlytotta éhínség - legutóbb éppen a XX. században, a kommunista államhatalom regnálása alatt - amelynek következtében, főleg az idősebb generációnak gyakran nélkülöznie kellett. Az étel a bőség és a család jó szerencséjének jelképe is, amelynek ráadásul összetett, a kínai kultúrában és nyelvi hagyományokban gyökerező szimbólumrendszere is kialakult az évszázadok során. Lenyűgöző tehát, mennyire mélyen ivódott bele a modern társadalom pszichéjébe mindez az évezredekre visszanyúló tapasztalás.
Az a magyar elterjedt közmondás, amely szerint „nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk" Kínában udvarias értetlenkedésnek adna okot. A kínai társadalom közösségei azért virágoznak hazájukban és a világ számos pontján, mert akarva-akaratlanul, de soha nem engedik el egymás kezét. Foghatjuk az okát nyelvi korlátokra és a komfortzónán való kilépés hiányára, azonban ez a recept hosszú távon a túlélés záloga. Ebből pedig mi mindannyian rengeteget tanulhatunk.
HOT SPOTS:
A magyarországi kínai közösségeknek köszönhetően nem szükséges tízezer kilométert utazni minden alkalommal, ha feltámad bennünk a vágy, hogy új ételeket próbáljunk ki. A teljesség igénye nélkül, szubjektív válogatásunkban összegyűjtöttünk több olyan csomópontot és éttermet Budapesten, ahová érdemes betérni és elmerülni az ízek, illatok és színek kavalkádjában.
Chinatown Budapest
📍1107 Budapest, Jegenye utca
- InTown Hotpot
- Mandarin Grill és Hotpot
- Panda Hotpot Budapest
- HeHe étterem
- DaBao Jiao Zi
- Spicy Fish
- Tai He Lu
- Wang mester Eastwin
- Duna Panda
Taiwan étterem
📍1097 Budapest, Albert Flórián út 3/B.
Asian Street Food Budapest
📍1076 Budapest, Thököly út 18.
Kínai Negyed étterem
📍1081 Budapest, Népszínház u. 15.
Fotók: Gaál Dániel
Belső ragyogás, külső szabadság | Sonia Zander és az odesszai könnyedség ereje
14 milliárd złotyt emészthet fel az új lengyel kiberbiztonsági törvény
