Dr. Richard Florida világhírű amerikai urbanista és közéleti gondolkodó, társadalmi és gazdasági elméletekkel foglalkozik. A Torontói Egyetem Rotman School of Management professzora és a New York-i Egyetem School of Professional Studies Distinguished Fellow-ja (az akadémia által adományozott legmagasabb kitüntetés—a ford.). Az évek során Florida számos feladatkörben kipróbálta magát, az akadémikusok új generációjának oktatásától kezdve a szerkesztői és tudósítói munkásságáig az Atlanticmagazinnál, ahol 2011-ben vezető szerkesztői kinevezést kapott. Politológia szakon végzett, és a Columbia Egyetemen szerzett diplomát várostervezésből. Florida leginkább a kreatív társadalmi osztály és annak a városok megújulására gyakorolt hatásaira vonatkozó elméletéről ismert, amelyet a The Rise of the Creative Class (2002), a Cities and the Creative Class (2003) és a The Flight of the Creative Class (2006) című bestsellerekben fogalmazott meg. Florida elmélete szerint azokban a nagyvárosi régiókban, ahol magas a technológiai dolgozók, művészek, zenészek és az LMBTQ-csoporthoz tartozók koncentrációja, magasabb a gazdasági fejlődés szintje. Florida ezeket a csoportokat együttesen “kreatív osztályként” említi.
A cikk eredetiben az ötödik nyomtatott Hype&Hyper lapszámban jelent meg.
A startupok a gazdasági növekedés új mozgatórugói, és ezt a forrást a kreatív osztálynak tulajdonítod. Milyen kapcsolat van a startupok és a kreatív osztály között?
A kreatív osztállyal kapcsolatos munkám közel 20 évvel ezelőtt kezdődött. Pittsburghben éltem, ami tulajdonképpen a régi ipari világ központja volt. Acél, nehézipar, szakszervezetek, géppolitika és rengeteg füst. A Carnegie Mellon Egyetemen tanítottam, amely sok szempontból a startup-forradalom hajtóműve volt. Ha megnézzük a Bay Area vállalatait, sokat közülük olyan emberek alapítottak, akik a Stanfordon tanítottak vagy tanultak. Folyton azt kérdeztem magamtól, miért nincs ez így Pittsburghben? Ezt úgy hívom, a Pittsburghi paradoxon. Nálunk működött a startup-forradalom három nagy motorjának egyike. A másik kettő sokkal ismertebb. Ezek a Stanford a Szilícium-völgyben, az MIT, a bostoni Cambridge-i technológiai klaszter része, valamint a Carnegie Mellon.
Pittsburgh miért nem követte ezt a példát?
Én is részt vettem abban, hogy Pittsburghben ilyen ökoszisztéma épüljön ki. Rengeteg munkát fektettünk bele, mind közösségi, mind egyetemi szinten. Amikor Pittsburgh volt polgármestere bemutat valakinek, folyton ezt a történetet idézi fel és azt, hogyan lettünk barátok.
"Amikor Richard Florida bejött az irodámba és elkezdett az egyetemi kutatásról, a technológiáról és a startupokról beszélni, azt hittük, megőrült."
Az egyetemen nekiláttunk a technológia-átadási innovációs startup-gyorsító képesség kiépítésének. A Carnegie Mellonban jött létre a modern internetes keresésre szolgáló egyik legelső vállalat is, ezt az egyetemhez közeli startup-létesítménybe rejtettük, amely végül Bostonba költözött. Vajon miért? Nem azért, mert Bostonban magasabb bérek, alacsonyabb ingatlanárak, alacsonyabb üzleti költségek vagy akár adók voltak. Inkább azért, mert az emberek, akikre szükség volt az üzleti növekedéshez, Bostonban voltak. Innen ered tehát a kreatív osztály eszméje.
Kik tartoznak a kreatív osztályhoz?
A kreatív osztályhoz tudósok, technológusok, innovátorok, vállalkozók, kutatók, zenészek, tervezők, művészek, grafikusok és természetesen tudásalapú szakemberek tartoznak, akik mind kreatívak vagy újítók. Azért használtam a kreatív szót, mert a művészeket nagyon is be akartam vonni, de valójában innovatív, tudásvezérelt gazdaságról van szó.
A startup-ökológiák olyan helyeken jönnek létre, ahol a kreatív osztály nagyobb mértékben van jelen. Pittsburghből nem a startupok hiányoztak, hanem a tágabb környezet. A startupok jöttek-mentek. A tehetségek megvoltak, de elmaradt a szélesebb környezet, amely lehetővé tette volna a tehetségek megtartását és bevonzását. Ezt a kettőt nem könnyű szétválasztani.
Amikor a könyvedet olvastam, különösen érdekesnek találtam az elfojtók bosszújáról szóló részt. Honnan jött ez a gondolat, és kik ezek az elfojtók?
Az elfojtókat eredetileg nem én találtam ki. Számos szellemi hatás ért, de a városok vonatkozásában Jane Jacobs volt rám a legnagyobb hatással, olyasvalaki, aki nem részesült formális oktatásban, és soha nem tanított egyetemen. Egy nagyon szegény városból, a pennsylvaniai Scrantonból származott, New Yorkba, majd végül Torontóba költözött. Jane azóta már elhunyt, jóval idősebb volt nálam. Egyszer arról beszélgettünk, hogy miért válnak egyes helyek az innováció és a kreativitás központjaivá. Miért válnak bizonyos helyek zenei, művészeti vagy startup-színterekké? Nagyon viccesen válaszolt: „Nos, Richard, ezt könnyű megmondani. Minden emberben van kreativitás, minden város tele van kreativitással. A virágzó városokat egy dolog különbözteti meg az egyhelyben toporgó vagy hanyatló városoktól: az úgynevezett elfojtók csoportja.”
Magyarázata szerint az elfojtók azok a politikai, üzleti és civil vezetők, akik az emberi kreatív energiát elnyomják azáltal, hogy akadályokat gördítenek és nemet mondanak az új ötletekre. Innen ered tehát a fejezetem címe. Több városban és közösségben is szemtanúja voltam ennek. Vegyük példának Pittsburghöt, de ez csak egy a sok közül. Ott csak úgy hemzsegett a kreativitás, az innováció, még olyan világhírű tehetségeket is felvonultatott, mint Andy Warhol. Kitermelte ezeket a technológiai startupos szakembereket, ők azonban elvándoroltak, mert nem tudták megvalósítani az álmaikat, nem kamatoztathatták a tehetségüket. Jane azt mondta, a mi dolgunk, hogy elnyomjuk az elfojtókat, hiszen ha mi nem tesszük, ki fogja?
Ebben a fejezetben kijelented, hogy határozottan ellenzed az olyan közpénzből finanszírozott hóbortokat, mint a stadionépítés vagy más nagyszabású belvárosi rehabilitációs tervek.
Nem vagyok a stadionok vagy a zenei létesítmények ellen. Az általam SZOB-nak (szimfónia, opera, balett) nevezett létesítmények építése helyénvaló, de nem szabadna túl sok közpénzt költeni rá. Jobb helye is van annak a pénznek, például kézzelfogható kreatív tevékenységek, művészek, zenészek vagy startupok támogatására is lehetne költeni. Nem azt mondom, hogy az ember nem szereti a focit, de úgy vélem, van más, produktívabb módja a források felhasználásának.
Említesz néhány rossz példát a virágzó ökológia ösztönzésére. Szerinted hogyan lehetne most, 2022-ben a legjobban kialakítani egy olyan ökoszisztémát, amelyben fellendülhet a kreatív osztály?
Az innovációs ökoszisztéma vagy startup-ökoszisztéma fogalma meglehetősen újkeletű. Amikor én kezdtem, ezek a fogalmak még nem léteztek. Az egyik legelső kifejezés, ami felmerült, a klaszter volt, ami egységbe tömörülést jelent. Amikor a 80-as években Martin Candyvel a kockázati tőkerendszerekről szóló első kutatásaimat végeztem, az innováció társadalmi struktúrájának neveztük. Most, hogy visszagondolok az elmúlt évtizedre, nem érzem elavult fogalomnak. Az ökoszisztémák gondolata a biológiából ered.
Mindenki a Szilícium-völgyet akarja utánozni. Egy nagyon híres kockázati tőkebefektető egyszer azt mondta: „Végy két adag kockázati tőkét, egy adag kutatóegyetemet, és alaposan keverd össze.”
Természetesen viccelt, ugyanakkor igaza volt. Tudomásul kell venni, hogy az ökoszisztémát nem lehet erőltetni, mert élő, organikus dolog. Idővel magától fejlődik, ami azt jelenti, hogy olyan helyet kell teremteni, amely táptalajt biztosít mindenféle kreatív tevékenység számára. Ahogy Jane Jacobs mondogatta: „az új ötletekhez régi épületekre van szükség.”
Akár rockbandában játszol, akár DJ vagy, akár egy garázsban indult startupot vezetsz, olcsó, megfizethető, alakítható térre van szükséged. Az, hogy ez bőségesen rendelkezésre álljon, nagyon fontos, mert az ember igényli a fizikai teret. Ez most, a home office korában különösen igaz. Amikor a Rise of the Creative Class című könyvemet írtam, sok interjút készítettem, és az emberek ugyanazt mondták, ami ma is ugyanúgy igaz, mint akkor: remek projekteken akarunk dolgozni remek emberekkel, remek térben és remek helyen. Ez az ökoszisztéma lényege, és ez most is releváns. Az ökoszisztémák elterjedése nem csak az új technológiai térnyerését jelenti, hanem azt is, hogy néhány nagyszabású múltbeli ökoszisztéma lakhatási szempontjából drágává és megfizethetetlenné válik, miközben vonzó lesz másfajta emberek számára, akik odaköltöznek és érdektelenebbé teszik.
Ezzel kapcsolatban Jane Jacobs azt mondta: „Ez egyértelmű, Richard: ha egy hely unalmassá válik, még a gazdagok is otthagyják.” San Francisco ma olyan drága és olyannyira elözönlötték a kereskedelmi technológiai szakemberek és üzletemberek, hogy unalmassá vált. Dolgoztam együtt azokkal, akik San Francisco újjáélesztésén munkálkodik, és azt mondtam nekik, a hanyatló városokat a művészek, zenészek, költők és előadóművészek élesztik újjá. San Franciscóból elüldözték ezeket az embereket, és a város technológiai ökoszisztémává vált. Ez pedig nem létezhet szélesebb körű kreatív ökoszisztéma nélkül. A két fogalom egymásra épül – a kreatív embereknek kreatív energiára és –térre van szükségük. Túl sok helyen követik el azt a hibát, hogy technológiai ökoszisztémát hoznak létre, de ez nem működik. Mindenkinek szüksége van egy ökoszisztémára, beleértve az élet minden területéről érkező kreatív szakembereket is.
Sokszor hivatkozol Jane Jacobsra, de most már sokan éppen rád hivatkoznak. Hogyan indultál el az utadon és milyen tanácsot adnál egy kezdőnek?
Amikor elkezdtem, a startup közösség vagy –ökoszisztéma még nem létezett. Az én időmben az emberek unalmas, szúrós öltönyt húztak és nagy cégeknél dolgoztak. Nekem hosszú hajam volt és szakállam, fülbevalókat hordtam és rock and rollt játszottam. Zenész akartam lenni, mert egyszerűen nem bírtam elviselni a gondolatot, hogy öltönyt húzzak és a Wall Streeten dolgozzak. Arra biztattam magam, hogy kövessem az álmaimat, de valószínűleg rájöttem, hogy zenészként sosem fogok érvényesülni – nem lesz belőlem második Eric Clapton vagy Jimi Hendrix. Azt javaslom, találjatok valamit, amiért szenvedélyesen rajongtok. Mivel apámnak csak középiskolai végzettsége volt, nem igazán volt tanácsadóm karrierkérdésekben. Jó, ha a pályád elején sokat fogadsz. A kockázati tőkések is így gondolkodnak: ha egy startupra fogadsz, akkor egy a tízhez az esélyed a sikerre, de ha tízre fogadsz, akkor egy a tízből sikeres lesz. Ha van egy célod, fogadj rá, de légy nagyon okos és stratégikus, hogy ha valami nem jön be, tudj gyorsan fogadni valami másra, és legyél rugalmas. Én is ezt tettem – sokat fogadtam, és az összes könyvem közül egy lett sikeres. Ha elég gyorsan fogadsz és nem akadsz el, jó eséllyel valamelyik áttörést hoz.
Fotók: Gaál Dániel
Illusztráció: Bárdos László
Petőfi népének arcai és tájai | Interjú Bácsi Róbert Lászlóval és Mohai Balázzsal
Két nagy kedvenc találkozása: piacra dobta a LEGO legújabb Harry Potter inspirálta termékét
