fbpx
Nyomj Entert

Terméktervezés és kortárs művészet határán – Interjú Boldizar Senteski-vel

Szenteczki Boldizsár az alap- és a mesterszakot is a MOME formatervező szakán végezte, munkássága azonban jócskán elkanyarodott a funkcionális terméktervezéstől. Művészet és design fúziójáról kérdeztük a tükröződő felületeiről ismert alkotót, aki jelenleg Párizs, New York és Budapest között ingázik. 


Munkásságod a design és kortárs művészet között egyensúlyozik, a  honlapodon ezt úgy fogalmazod meg, hogy funkcionális művészettel és gyűjthető (collectible) designnal foglalkozol. Te hogyan viszonyulsz ezekhez a fogalomakhoz? Hogyan kristályosodott ki benned ez a kettőség?

A képzőművészet, művészet kiskorom óta része életemnek. Rengeteget rajzoltam és festettem, apukám is képzőművész. Gimnáziumban rajz tagozatra jártam, egyetemen pedig több szakot is bejelöltem, ahová felvettek. Végül döntenem kellett, és én a formatervezést választottam, mert ezt tartottam akkor a legizgalmasabbnak. Bár valóban a formatervezés érdekelt a legjobban, sokszor éreztem a képzés alatt, hogy a sorozatgyártott, funkcionális termékek tervezése nem inspirál kellőképpen. Számomra mindig fontos volt az érzelmek kifejezése, egy atmoszféra megteremtése a munkáimon keresztül, amely inkább a képzőművészetre jellemző, a művészeti alkotásokat viszont sokszor túzottan öncélúnak éreztem. A gyűjthető design egy olyan niche terület, ahol pont ezt a kettősséget élhetem ki.

Mi az, amit a formatervező képzés alatt tanultál az egyetemen, és a mai napig hatással van a gondolkodásmódodra?

A tárgy szemantika, vagyis az, hogy hogyan értelmezünk és milyen jelentést tulajdonítunk egyes tárgyaknak, mindig is érdekes téma volt számomra, és szívesen építettem be a terveimbe, akárcsak a narratív designt. A formatervezés jó alapot adott funkcionális tárgyak tervezéséhez, bár pont ezek azok a berögződések amelyektől jelenleg próbálok megszabadulni. A gyűjthető designnak is megvannak azok a jellemzői, amelyek egyedivé és sikeressé teszik azt, érdekes ezeket egyre inkább felfedezni és megérteni karrierem során.

Fotók: Balázs Fromm

Volt korábban divatmárkád, dolgoztál art directorként és designerként is nagy nemzetközi cégeknek. Mesélj kicsit ezekről a tapasztalatokról, és arról, hogy hogyan jöttek ezek a lehetőségek!

Ez mind annak tudható be, hogy mindig is széles skálán, minél több platformon szerettem volna kifejezni magam. Annyi változott, hogy próbálom tudatosabban felépíteni a brandemet. Nagyon jó tapasztalatokat szereztem ezeken a változatos területeken, amiket be tudok építeni a jelenlegi márkám építésébe, annak a világnak megalkotásába, amit kommunikálok a munkáimon keresztül. A design/művészet különböző területeire mindig mint önkifejezés eszközeire tekintettem, amelyek egy közös célt szolgálnak és amelyek között nem látok éles határokat. A gyűjthető design jó hibrid, amelyben az ember viszonylag szabadon alkothat, de most sem gondolom, hogy ez lenne az egyetlen irány, amellyel foglalkozni fogok a jövőben. 

Az MA mestermunkád és szakdolgozatod a környezet fény és a tér érzékelését kutatta. Mi volt a legizgalmasabb felfedezésed és konlúziód? 

Az emberi észlelés számomra lenyűgöző téma. Szakdolgozatomban az ember- tárgy és tér hármasának kapcsolatát vizsgáltam. A legérdekesebb számomra az volt, hogy önmagunk észlelése csakis a környezetünk relációjában jöhet létre. Különböző érzékszervekkel különböző élőlények különböző világokat észlelnek. Ezt a relációt Luis Camnitzer munkája fejezi ki számomra remekül: This is a mirror, you are written sentence.

Fotó: Martin Wanda

A mestermunkádban megjelenő tükrök és tükröződő felületek lettek aztán a védjegyeid, amik például a budapesti Onyx Műhelyben, vagy a New York-i Nanushka üzletben is helyet kaptak. Hogyan készülnek ezek?

A tükrök egyedi, kézzel készült alkotások, amelyekben az ezüst oxidációja kap hangsúlyt. Ez egy olyan folyamat, amelyben az anyag alakítja önmagát. Új kollekciómban ezeket a tüköralkotásokat gondolom újra térbeli, szoborszerű bútorok formájában.

Onyx, Fotó: Varga Marietta

Mi az, ami téged legjobban inspirál alkotóként?

Megfigyelő típus vagyok, folyamatosan jár az agyam a terveimen, azon, hogy ami megfog a környezetemben, azt hogyan tudnám kifejezni egy tárgyon keresztül. Inspirálhatnak más művészeti- vagy designterületek, de leginkább elúzív fogalmakra, érzésekre gondolok, illetve érdekesnek tartom a különböző szubkultúrákat és emberi viselkedéseket is.

Jelenleg New Yorkban tartózkodsz, mivel foglalkozol ott pontosan és hogyan éled meg a város intenzivitását? 

Covid előtt, egyetem után kijöttem New Yorkba, és Sebastian ErraZuriz studiójában kezdtem el dolgozni. Ez hihetetlen jó élmény volt és nagy mértékben ösztönzött arra, hogy belevágjak a saját brandem építésébe. A New York-i útnak a Covid vetett véget, de ez az időszak egyben teret is nyitott arra, hogy a saját terveim megvalósítására tudjak fókuszálni. Jelenleg azért vagyok kint, hogy ápoljam az eddig megszerzett kapcsolataimat, illetve új galériákkal lépjek együttműködésre. Pont a város intenzitása és sokszínűsége volt az, ami engem ide vonzott és még fog is szerintem sok évig.

Boldizar Senteski | Web | Instagram

Az interjú a MOME Formanorma keretei között valósult meg, amely a MOME Formatervező szakok (BA, MA) jelenlegi és volt hallgatóinak és a formatervező szakma iránt érdeklődőknek szóló közösségi eseményeket, előadásokat, workshopokat és kurzusokat összesítő brand. A programok célja, hogy a formatervezésben rejlő lehetőségekről, a szakma jövőjéről és a lehetséges karrierutakról indítsanak diskurzust.

Még nincsenek hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük