A Klarnát sokan a halasztott fizetéssel és a részletfizetéssel azonosítják, a cég azonban a mindennapi pénzügyek platformjaként határozza meg magát. Alkalmazása boltok és termékek felfedezésétől a fizetésig kíséri a felhasználót, hűségkártyákkal és üzletlátogatásra ösztönző funkciókkal is segítve a vásárlást. Azonnali fizetést is kínál, szolgáltatásai pedig az alkalmazás böngészése nélkül is használhatók. A magyar piaccal most ismerkedik a cég – erről is beszélgettünk Dan Wozniak-kal, a Klarna hazai menedzserével.
Mi különböztet meg titeket az újhullámos pénzügyi szereplőktől? Mindenki a Revolutot hozza fel, de ott van a Wise is. Ha például Revolut Metal-felhasználó vagyok, miért kellene nekem a Klarna?
Egyrészt banki engedéllyel működünk, és az a célunk, hogy a pénzügyek kezelésének egészét lefedjük. A Revolutnál a belépő termék a súrlódásmentes kereskedés volt, akár kriptóval, nálunk pedig az egyszerű fizetési élmény. Erre épülnek rá aztán a további szolgáltatások: számla, kártya és így tovább. Világszerte már majdnem hatmillió kártyafelhasználónk van.
A számlanyitás egy egyszerű digitális folyamat, nem kell hozzá sehova bemenni. Az alkalmazásban megjelennek a releváns boltok, és az ügyfél egy helyen kezelheti a megrendeléseit, a fizetéseit.
Van, aki szereti egyben látni, hogy mikor, hol vásárolt, és hogyan vannak ütemezve a fizetései. Vagy szeretné még egyszer megvenni ugyanazt a kosarat, például egy rendszeresen ismétlődő bevásárlásnál.
Gyakorlatilag egy integrált felhasználói élmény a cél.
Pontosan.
Ha bemegyek a Móricz Zsigmond körtéri Sparba, tudok veletek fizetni?
Magyarországon jelenleg még nem, mert a kártyatermékünk nincs jelen a magyar piacon. Lengyelországban viszont például már van Klarna-kártya.
Említetted a „buy now, pay later”, vagyis a „vásárolj most, fizess később” konstrukciót. A pénzügyi tudatosság szempontjából ez segítség, vagy inkább a fizetés elodázása? Hiszen van benne hitelkockázat is.
Szabályozott pénzügyi intézményként az a célunk, hogy a vásárló még a vásárlás előtt világosan lássa, mit vesz, mennyiért, és kell-e utána kamatot fizetnie.
A termékeink nagy része kamatmentes. Elsősorban kereskedői díjakból működünk, ezeknél a termékeknél nem a vásárlónak számítunk fel díjat. Ha összehasonlítjuk ezt a hagyományos áruhitelekkel, azoknál előfordulnak magas kamatok, amelyek adósságcsapdához vezethetnek.
A mi megközelítésünk az, hogy a vásárló ne kerüljön ilyen helyzetbe. Előre lássa a feltételeket, érthetően, ne apró betűs szövegből kelljen kibogarásznia őket. Ezek ismeretében hozza meg a döntését.
Mikor használja ezt egy átlagos Klarna-felhasználó? Elsőre az jut eszembe, hogy akkor, amikor már nincs pénze — vagyis talán éppen akkor, amikor nem kellene. Mi van ezen túl?
Sokan gondolják ezt. A mi adataink viszont azt mutatják, hogy a felhasználóink nagy része magasan képzett, felsőoktatásban tanul vagy tanult, városban vagy város környékén él. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ki mennyire okos. Inkább arról van szó, hogy jellemzően stabil, jó keresetű emberek, sokan családosak.
Megengedhetnék maguknak például, hogy megvegyenek egy AirPodsot hatvanezer forintért, de a családi cash flow szempontjából egyszerűbb három húszezer forintos, kamatmentes részletre bontani. Aki tudatosan kezeli a pénzét, az a fennmaradó kétharmadot addig akár be is fektetheti.
Az Egyesült Államokban nagyon elterjedt a hitelkártya, nálunk jóval kevésbé. Nem az amerikai hitelkártyamodell európai változata szeretnétek lenni?
Én máshonnan közelíteném meg. Az amerikai hitelkártyáknál a fennálló tartozás több ezer dolláros nagyságrend. Egy Klarna-felhasználónál ez kevesebb mint száz dollár. Az a célunk, hogy az emberek ne adósítsák el magukat.
Tehát a pénzügyi tervezhetőség eszközének tekintitek a szolgáltatást.
Igen. Fontos hozzátenni, hogy mi viseljük a nemfizetés kockázatát. Olyan rendszereket fejlesztettünk, amelyekkel ezt igyekszünk minimalizálni: kiszűrni a visszaéléseket, és azokat az eseteket, amikor valaki várhatóan nem tudná visszafizetni az összeget. A célunk az, hogy felelősen használják ezt a fizetési módot.
Beszéljünk a márkáról. Megint a Revolutot hozom példának, mert elsőre az jut eszembe: ott is van egy modern stílus, egy dizájn, amelynek közösségépítő szerepe is van. Nálatok mi a cél? A befektetői anyagban azt is olvastam, hogy inkább életstílusmárka szeretnétek lenni, mint egy átlagos bank. Ezt hogyan kell elképzelni?
Kezdjük a színünkkel. A kéket a bizalom színének tartják, ezért sok bank használja. Mi szándékosan el akartunk térni ettől.
A másik az, ahogyan az ügyfelekkel kommunikálunk: apró betű helyett átláthatóan, egyenesen elmondjuk, mi van, lehetőleg minél kevesebb szóban.
Azt szeretnénk, hogy az alkalmazás használata vagy a vásárlás ne a régi banki ügyintézés élményét idézze. A márkánkhoz hozzátartozik az a törekvés, hogy új standardot teremtsünk abban, ahogyan az emberek fizetnek, vásárolnak és kezelik a pénzügyeiket.
Értem, de egy konkrét példa jobban érdekelne. Mitől fogok a K&H-ra bankként gondolni, rátok pedig másképp? Az OTP például, akármennyire is maradi tud lenni, helyenként mégis egy közösség része: ott a fiók, az emberek személyesen ismerik a bankárt. Hogyan lehet ezt a személyes ismeretséget kiváltani egy digitális világban?
Először is ott vagyunk a legnagyobb kereskedők fizetési felületein. Mi úgy gondoljuk, hogy a digitális világban a mi harcunk elsősorban a fizetési gombok között dől el. Ezért sem feltétlenül az OTP-vel vagy a K&H-val hasonlítjuk össze magunkat, hanem más fizetési platformokkal, vagy például a Mastercarddal és a Visával.
Azt látjuk, hogy minden fizetési márka arra törekszik, hogy minél felismerhetőbb legyen. Minél inkább tud valamilyen élményt kapcsolni hozzá a felhasználó, annál nagyobb az esélye, hogy rákattint.
Tudom, hogy ezzel csak részben válaszoltam a kérdésedre, mert most kifejezetten az online térről beszélek. Ez a fő területünk, de az offline használat is nő. Elsősorban azok szeretnék a fizikai boltokban is használni a Klarnát, akik online már használják. Nekik szeretnénk ugyanazt az egyszerű fizetési élményt biztosítani a boltban is — majd egyszer akár egy magyarországi Sparban.
A hagyományos bankok a digitális korszak előtt jöttek létre, és az offline világból indultak el az online felé. Mi a másik irányból érkezünk.
Hogyan építhetnek a márkák tartós kapcsolatot az emberekkel, és hogyan alakítják ezt a közösségek, a tartalomkészítők és a mesterséges intelligencia? Ezeket a kérdéseket járta körül a The Good Persona szeptember 24-én, a budapesti Toldi moziban megrendezett Community Culture eseménye. Interjúsorozatunkban az esemény előadóival folytatjuk a beszélgetést a márkaépítés változó szabályairól.
Kiságyból nagy ügy | A stílusos gyerekszoba története a Thonet-széktől a moduláris designig
A vámpírnak nincs hegyes szemfoga | Erdély sötétebb folklórja
