Egy- vagy kétszintes, színes kis házak, számos templom, szűk sikátorok, macskaköves utcák a Duna vonalában – igazán kellemes, kisvárosi hangulat és megannyi művészeti vonatkozás mindössze fél órányira a fővárostól. Nem is csoda, hogy a budapestiek egyik legkedveltebb hétvégi szpotja a Normafa és a Margitsziget mellett. Szentendrére – és nem csak a belvárosába – persze télen és hétköznap is érdemes ellátogatni: a ködös folyópart, az üres utcák még inkább magával ragadják az embert.
A „Trip Vibes” című sorozatunkban bemutatott kirándulóhelyekhez minden alkalommal egy-egy kreatív szakembert társítunk, aki valamilyen módon kötődik az adott településhez, tájegységhez, így az ő szemével is „láthatjuk” az általunk kiemelt szpotokat. Szentendre kapcsán Baglyas Erika képzőművészt, a DOT for You papírmárka alapítóját kérdeztük.
Legjobban a Bükkös-patak mentén szeretjük megközelíteni Szentendre belvárosát – kellemes felvezetője ez a sétáknak. Bár még a természetben vagyunk, a település szépen lassan elénk tárul: a zömében műemléki lakóházak mellett egy romantikus kis híd és számos templomtorony színesíti a városképet. Ez utóbbi egyébként meghatározó a város szerkezetét illetően, amelyet az itt élő nemzetiségek – szerbek, horvátok, lengyelek, románok, szlovákok, ukránok, görögök – negyedei, illetve az azok központjaiban elhelyezkedő templomok határozzák meg.
A főtér felé sétálva elhaladunk számos barokk és copf stílusú ház mellett: ezekben a mai napig hazai kereskedők kínálják kézműves portékáikat. Kifejezetten jó elidőzni egy-egy kirakat előtt, mindeközben inni egy klassz elviteles kávét a Szamosból és csak úgy magunkba szívni a város hangulatát. Ottjártunkkor állították fel a város karácsonyfáját a Fő téren, amely az egykori szerb negyed és egyben a történelmi városmag központja. A tér közepén a Szerb Kereskedő Társaság keresztje látható, amit 1763-ban annak emlékéül emeltek, hogy a pestisjárvány elkerülte a várost. A téren található továbbá a Szentendrei Képtár, a Blagovestenszka görögkeleti templom és a Ferenczy Múzeum is.
Nem hiába nevezik „a festők városának” – a templomokon túl múzeumokban, emlékházakban is dúskál Szentendre. A Szentendrei Festők Társasága által 1929-ben alapított szentendrei művésztelep kontinuitásának köszönhetően a mai napig igazi kulturális központnak számít. A városban élt Ferenczy Károly mellett többek között Barcsay Jenőnek, Vajda Lajosnak és Kovács Margitnak is van itt állandó kiállítása. A vírushelyzet miatt ezek a tárlatok sajnos most nem látogathatók, de amint lehetőség nyílik rá, mindegyikre érdemes jegyet váltani. Nem is beszélve a Skanzenről, amely pedig autentikus környezetben mutatja be a magyar nyelvterületek életmódját, lakáskultúráját, népi építészetét és gazdálkodását a 18. század közepétől a 20. század első feléig tartó időszakban.
Az említetteken túl persze még megannyi látnivaló van a városban és környékén, ugyanakkor csak úgy bolyongani is olyan jó benne néha. Szűk lépcsősorokon és utcákban tekeregni föl-le, megállni egy-egy szép ablak előtt, enni egy lángost, majd a csodás Duna-korzón zárni a programot. Van egy bája a gallérfelhajtós, fázósan ködös folyópartnak is – hopp, beugrik egy Tarr Béla filmkocka, azt meg úgyis szeretjük.
Baglyas Erika képzőművész, a DOT for You papírmárka alapítója évek óta Szentendrén él. Míg kezdetben ez a város csak a budapesti nyüzsgéstől való elvonulást, a menedéket jelentette a számára, ma már –egy sorsszerű találkozásnak köszönhetően – teljes szívből mondja: hazajár Szentendrére. Ezúttal őt kérdeztük többek között arról, mit jelent számára és milyen hatással van rá ez a település.
„Elszigetelődni vágytam az akkori életemtől pár évvel ezelőtt. Budapesten élve a legnagyobb nyüzsgésben teltek a napjaim, kiállítások, megnyitók, cikkek, interjúk, kulturális pörgés, a saját kis vállalkozásom elindítása, találkozások, emberek, kapcsolatok. De a magánéletemben szomorú voltam és a szakmai életemet sem éreztem már olyannak, ami jó energiát adna nekem. Szentendrére költözni számomra a kivonulást jelentette. Nagyon kedves barátaim házában találtam meg azt a csöndet és elszigetelődést, amiért a nagyvárosi forgatagból elvágyódtam. Örökké hálás leszek nekik ezért, mert segítő jobbot nyújtottak a legnehezebb pillanataimban, és tették ezt éveken át. Azóta is Szentendrén élek, de nem az öreg város klasszikus falai között, hanem a város szélén, ősfás vízparton a Pap-sziget közelében, egy kis nyaralóban. Átutazó voltam éveken át, rendszeresen ingáztam Budapestre a munkám és a kötelezettségeim miatt. Szentendrének azt az arcát szerettem igazán, amikor a turistaszezon után a kiüresedett város kihalt utcáival, titkos kincseivel megtartó öleléssel fogad be történelmi csöndjébe. Nap mint nap megérkezni, visszajönni ide maga a csoda volt, de ez a város nem volt az otthonom. Képzőművész vagyok, mégsem a művészetért jöttem a festők városába. Utólag már tudom, hogy a szerelemért jöttem ide. A páromért, a társamért, akit itt ismertem meg. Természetesen ezt akkor még nem tudtam. Visszagondolva olyan sorsszerűnek tűnik az egész: mintha előre megírták volna, hogy évekkel ezelőtt ezért az életre szóló kapcsolatért kellett elindulnom ebbe a városba. Ma már ez az otthonom, most már hazajövök Szentendrére.”
Fotók: Farkas-Zentai Lili
Portré: Rácmolnár Milán
Illusztráció: Farkas Róbert
Megszépíteni az otthonlétet | Krate
Mesterművek nem csak a cipődön | MoMA x Vans
