fbpx
Nyomj Entert

Új űrkorszak, exponenciális növekedéssel? – Sárhegyi István az űriparról

A magyar űripar alaphangon évtizedekre nyúlik vissza, a Nemzetközi Űrállomáson használt, orosz sugárzásmérő eszközöket Magyarország szállítja be, a globális űripar pedig egy trillió dolláros biznisz lehet 2040-re, amelyből Közép-Európa sem maradhat ki. Sárhegyi István űrjogásszal, űripari vállalkozóval és befektetővel beszélgettünk.  


Általánosságban mit keresnek a magyar cégek a világűrben? Mikor nyílt meg Magyarország előtt ez a tág horizont?

A magyar űripar alaphangon évtizedekre nyúlik vissza, az aranykort pedig a hetvenes és nyolcvanas évek jelentették, az ún. Interkozmosz-idők, aminek a csúcspontja Farkas Bertalan űrutazása volt 1980-ban. A rendszerváltozás után elvesztette azt a prioritását a magyar űripar, amellyel rendelkezett a szovjet űrprogram idején. 2018-ban történt paradigmaváltás. Ennek a fő nemzetközi oka az, hogy egy új űrkorszakba léptünk, amelynek alapvetően három pillére van. Az első, hogy új szolgáltatások indultak el, és a bevételek növekedésnek indultak. 2040-re 1 trillió dolláros árbevétele lehet globálisan az űriparnak. A második pillér a költségek folyamatos csökkenése: 2040-re egy kilogramm űrbe juttatása nem fog száz dollárnál többe kerülni. Ha nőnek a bevételek és csökkennek a költségek, akkor pedig megjelennek a magánbefektetők és a startup vállalkozások is, ami a harmadik pillér. Bár a privát űrszektor még mindig állami pénzekből fejlődik, azonban nincs messze a piaci alapú fenntarthatóság. A paradigmaváltás hazai oka pedig, hogy állam nélkül nincs űripar, így a magyar állam nélkül nincsen magyar űripar sem. Az egész ország felismerte az új űrkorszak lehetőségeit, ebbe pedig beszálltak a magyar cégek, kutatóintézetek és egyetemek is.

A magyar piaci fejlesztések, kompetenciák és eredmények tekintetében, mi az a három hosszú távú stratégiai irányzat, amit érdemes kiemelni?

Ami piaci szempontból is megalapozott, az a műholdas kommunikáció és a kommunikációs egységek gyártása, összességében pedig maga a műholdipar, legyenek azok kockaműholdak vagy nagyobb műholdak alkatrészei. A második terület az anyagtudományok és megmunkálás, precíziós CNC. A harmadik a sugárzásvédelem, -tesztelés és -mérés, ebben Magyarországnak hatalmas kompetenciája van. Ez a három terület már régen meghaladta a tudományos fázist, a piacon is bizonyítottak. 

Nagyságrendileg mekkorák a magyar cégek űrprojektjei?

GDP tekintetében még nem meghatározóak, azonban a szektor dinamikusan fejlődik. Ha a saját érdekeltségeimet nézem, akkor az utóbbi évben megsokszoroztuk a bevételeinket, már csak azért is, mert a magyar állam aktív tagja az Európai Űrügynökségnek, ezzel pedig megnyitotta a lehetőségeket a hazai cégek előtt. Sok projekt lett elérhető, új területek vannak a piacon, a legnagyobb programok költsége 3-5 millió euró.

Alapvetően, ha a magyar piacot nézzük, milyen szintű bővülés lehetséges a következő évtizedekben?

Exponenciális növekedést várok. Hogy ez a konkrét számokban hogyan fog meglátszani az kérdés, de a megfelelő ökoszisztéma-építés esetén párszáz milliárd forintos lehet az űrszektor Magyarországon.

Alapvetően a magyar cégek és fejlesztések nyugati beszállítókkal és partnerekkel dolgoznak, vagy már van egy keleti fordulat India, Kína vagy akár Oroszország irányába?

A magyar űripar nagyon szerencsés helyzetben van geopolitikai és történelmi szempontból, ugyanis az Interkozmosz-idők miatt Oroszországgal historikusan jó a kapcsolat. Jelenleg a Nemzetközi Űrállomáson használt, orosz sugárzásmérő eszközöket Magyarország szállítja be. Hazánknak azonban a fő prioritást élvező nemzetközi partnere az Európai Űrügynökség, hiszen annak 2015 óta teljes jogú tagja, a legtöbb projekt pedig onnan jön. Az európai kapcsolatokon keresztül a NASA is partnere egyes magyar cégeknek, hazánk részt vesz az új amerikai Holdprogramban, azon belül is a Hold körüli amerikai űrbázis fejlesztésében. A piac azonban globális, ezért előfordul, hogy a Közel-Keletre vagy Indiába szállítanak be, azonban az is fontos, hogy Kína egy nagyon egyedi és zárt rendszer, amely önellátásra törekszik.

Régiós szinten mennyire fejlett hazánk? Összevetve a lengyel és a cseh szektorral, hol tart Magyarország?

Alaptézis, hogy regionálisan fejleszteni kell az űripart, és ebben Magyarországnak nagyon komoly szerepe lehet. Akár mint befektető is, hiszen létrehoztunk egy űripari magántőkealapot, aminek az a célja, hogy a közép-kelet-európai régiót fejlessze magánbefektetéseken keresztül lengyel, cseh és magyar fókusszal. Ezekben az országokban, és főként Közép-Európában hatalmas lehetőség van, hiszen négy-öt évtizedes űrhagyatékkal és tudással rendelkeznek, amelyet most lehet piacosítani az új űrkorszakban. Lengyelország most publikálta a nemzeti űrstartégiáját, amelynek fő eleme, hogy saját rakétakilövő állomásokat fejlesszenek, kisműholdakat juttatva az alacsony Föld körüli pályára. A csehek tradicionálisan a gyártásban tehetségesek, Magyarország pedig az említett területeken. Ha ezek az országok ki tudnak alakítani egy nemcsak politikai, hanem üzleti alapú együttműködést, akkor ezeket a képességeket fel lehet térképezni és össze lehet hangolni. Ha összefog így a régió, cégekkel és befektetőkkel karöltve, akkor létrejöhet egy olyan közép-kelet-európai űripari ökoszisztéma, amely teljes mértékben versenyképessé tud válni globális szinten. Így lehetünk erős és fontos szereplő a globális értékláncban.

Sárhegyi István űrjogász és iparági szakértő. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán szerezte jogi diplomáját, amelyet az International Space University képesítésével egészített ki. A REMRED űripari cég alapítója és vezetője, a Herius Capital űralap alapítója, a 4iG elnökének tanácsadója és a CarpathiaSat társalapítója.

Még nincsenek hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük