Ukrajnának három dologra van szüksége: fegyverre, fegyverre és fegyverre

Ukrajnának három dologra van szüksége: fegyverre, fegyverre és fegyverre

Tudósításunk a Rīga Conference 2022-ről.

„Putyin nem akar tárgyalni. Ezt határozottan kifejezte. Az energiaellátás megnehezítése is ezt mutatja. Háborús bűnöket követ el civilek ellen” – hangzik el Aleksey Arestovich, az ukrán elnök kabinetfőnökének tanácsadójától. Európa jövője kapcsolatban áll Ukrajna jövőjével, erről beszélgettek a téma szakértői a Rīga Conference 2022 konferencián.

Claudia Major, a Német Nemzetközi és Biztonsági Intézet osztályvezetője szerint a panel címe (Ukrajna győzelme a béke előtt) sokatmondó. Ukrajnának nyernie kell, mielőtt a valódi béke eljöhetne. A tárgyalások katonai realitásokon alapulnak. Továbbá különbséget kell tenni a tárgyalások és a sima beszélgetések között. A tárgyalás Ukrajna jövőjéről szólna, ez csak ukrán győzelem után következhet be. De egészen eddig olyan beszélgetésekre van szükség, ami csökkenti a háború okozta kockázatokat.

A tárgyalás csak egy eszköz, nem a fő cél – teszi hozzá Hanna Shelest, a Ukraine Analytica főszerkesztője. A tárgyalások tárgya is érdekes számára, miért Ukrajna státuszáról, jövőjéről kéne tárgyalni, miért nem Oroszországéról? Ukrajna többször is tárgyalásra hívta Oroszországot, azóta az orosz álláspont egyáltalán nem változott. Sőt, az orosz kijelentések egyre inkább náci hangnemet ütnek meg. Az ukrán nép eltüntetéséről, az ukrán gyermekek átneveléséről beszélnek, ez egyáltalán nem úgy hangzik, mintha békét akarna Oroszország. Éppen emiatt nem várhatunk el mindent a tárgyalásoktól. Arról kell szólnia, hogy a jövőben az Orosz Föderáció, vagy bárki más megengedheti-e magának, hogy a mostanihoz hasonló viselkedést tanúsítson. Az alkupozíciók is teljesen megváltoztak, Ukrajna, vagy a nyugati országok más viszonylatban ültek volna tárgyalóasztalhoz azokban a napokban, amikor azt hitte a világ, hogy egy három napos villámháborúról van szó, mint most, amikor azt látjuk, hogy Ukrajna képes visszaszerezni és megvédeni országának területeit. A beszélgetések fogolycseréről, gabonáról szólnak, egyedi, taktikai háttérbeszélgetések folynak. Ez olyan szituáció, mint amikor azt mondjuk, hogy terroristákkal nem tárgyalunk, mégis egy bankrablás során, ha túszt ejtenek, meg kell egyezni a rablókkal. De ez nem tárgyalás, hanem kockázatminimalizálás.

Az ukrán érdekek Thomas Kleine-Brockhoff, a German Marshall alapítvány berlini irodájának elnökhelyettese szerint nem csak Putyinról szólnak. Szerinte az ukránok 4 feltételt szabtak a tárgyalásokkal kapcsolatban: területi integritás, gazdasági jóvátétel, háborús bűnökkel foglalkozó tárgyalások, valamint Putyin eltüntetése. Kleine-Brockhoff személy szerint egy ötödik feltételt is szabna: az elrabolt személyek visszaszolgáltatása, különösképpen a gyermekeké. Ezek a feltételek úgy léteznek, hogy még nem tartunk a tárgyalásoknál. A háborúk általában tárgyalásokkal végződnek, de hogy milyen állapotok között történnek majd meg, azt még nem lehet tudni. Jelenleg teret kell adni a beszélgetések megkezdésének, valamint egy vízióval kell rendelkeznünk azzal kapcsolatban, hogy egy háború utáni Ukrajna hogyan is fog kinézni. El kell képzelnünk egy világot Ukrajnának, hogy valósággá tudjuk tenni.

Ukrajna nap mint nap katasztrófákat él meg Arestovich véleménye szerint. Putin nem csak Ukrajna felé, de egész Európa felé fenyegetéseket címez, gazdasági témákban zsarol, energiát von meg, meg akar minket fagyasztani, ő a tárgyalásokat nem tollal, hanem rakétával oldja meg. Putyin nem megnyerni akarja a háborút, hanem nem akarja elveszteni. Ez politikai halált jelentene számára. Jelenleg Ukrajnának 3 dologra van nagyon szüksége: fegyverre, fegyverre és fegyverre. Ez el tudná dönteni a háborút, eltakarítaná Putyint. Másik probléma, hogy nincs egy modell előttünk, nem tudjuk, hogyan építjük fel a világot egy Ukrán győzelem után, nem tudjuk, hogy milyen lesz az orosz-ukrán kapcsolat. Az energiaellátással kapcsolatban Arestovich azt látja, hogy Oroszország nem tudja lekapcsolni mind a 16 nukleáris erőművüket. Problémákat okozhatnak, de nem tud teljes leállást okozni. Így megfagyni nem fognak.

Ehhez fűzi hozzá Kleine-Brockhoff, hogy Putyin az ukránok ellehetetlenítésével kapcsolatban igazán találékony. Ukrajna még a háború alatt is energiaexportőr tudott maradni, azonban a tény, hogy Putyin 10 nap alatt le tudná rombolni Ukrajna energiaforrásainak 30 százalékát, gondolkozásra ösztönöz minket. A nyugati országoknak létre kell hozni egy túlélő-projektet, aminek része lehet az energiahálózat. Gyors reakcióra van szükség, utána pedig segíteni kell újjáépíteni a megtámadott energetikai infrastruktúrát.

A képet árnyalja Major véleménye a témában, miszerint az elhangzottak egy nagyobb kérdés felé mutatnak: Ukrajna lehet, hogy a háborúban nyerésre áll, de gazdaságilag vesztésre. A GDP 35-40 százalékot esett. 5 milliárd dollárra van szüksége havonta, ez a pénz nem jön be elég gyorsan. A következő télen támogatni kell Ukrajnát, nem csak energiában, fegyverekkel, de politikailag is. Ezt a háborús gazdasági vereséget helyén kell kezelnünk, le kell küzdenünk.

A meghívottak sokszínűsége azért előnyös, mert több nézőpontot ismerhetünk meg, Shelest szerint is érdekes, hogy ki hogyan látja a háborút, mit értékel győzelemnek és vereségnek. Az ukránok nem győzelemről és vereségről gondolkodnak, hanem túlélésről. Eközben nyugatabbra azon megy a diskurzus, hogy a lattémat milyen tejjel kérem. Talán picit drágább, mint tavaly, de annyira nem tűnik fel. Nyugaton iPhone-t vesznek, Ukrajnában a télre készülünk fel, vastagabb zoknit vásárolunk, szigetelünk, gyertyát veszünk a világításhoz. Felkészülnek, de nem pánikolnak, mert ez az új normalitás. 1998-ban is kesztyűben ültem be órákra, aki a realitás talaján állt, annak ez nem okozott problémát, mondja Shelest. Az ukrán embereknek a fegyvereken túl olyan segítségre van szükségük, mint víztisztító berendezésekre, amiket Japántól kapnak. Ilyen mindennapi eszközök segítenek az egzisztenciális stabilitásunkban.

A beszélgetés másik Ukrajnában élő résztvevője, Arestovich is úgy látja, hogy a háború egzisztenciáról szól. Oroszország célja az ukrán nép eltüntetése, mondja, orosszá akarnak minket alakítani, ez ellen bármit megteszünk, hideg tél, gazdasági krízis, nukleáris háború, kibírjuk őket. A probléma: nem 5 milliárd dollárra van szüksége havonta az ukrán államnak, amit korábban említettek, hanem 9 milliárdra. Ennek töredékét kapja Ukrajna. A nyugatnak az is a dolga továbbá, hogy morálisan elítélje, számon kérje Putyint a háborús bűneivel kapcsolatban.

Az újjáépítési feladatok igen komolyak, teszi hozzá Kleine-Brockhoff. Elsősorban Ukrajnának jelenleg is hatalmas külső segítségre van szüksége. Az újjáépítési beruházások mértéke százmilliárd dolláros méreteket ölt. Ezek a befektetések nem csak államiak lesznek, nem csak nyugatiak lesznek, hanem Ukrajna is be kell fektessen. De el kell jutni ide, hogy komolyan el lehessen kezdeni az újjáépítésről gondolkozni. Jelenleg a hadászatba kell pénzt nyomni. Ha a fronton jól teljesít Ukrajna, kevesebbet kell újjáépíteni, hisz kevesebb infrastruktúra, épület fog megrongálódni.

A beszélgetés végére Shelest leszögezi, hogy 2 dolgot kell ezzel kapcsolatban megérteni: legtöbbször nem a pénz mennyisége a probléma, hanem a megérkezésének gyorsasága. Sokszor el van különítve bizonyos nagyságú összeg, de nem indul el a folyósítás. Így nem lehet tervezni. A második kérdés pedig az, hogy olyan környezetet kell kialakítani Ukrajnának, amin belül a gazdasága rendesen tud működni. Az ellátási láncok nem működnek, a gabona, a bárány sok esetben nem tud kijutni az országból, ez a gazdaságot lassítja. Így csak az, hogy pénzt tolnak a gazdaságba nem biztos, hogy mindenképp elegendő.

továbbiak
Nehéz nemzeti konszenzusra jutni a történelmi narratívákról – interjú a posztszovjet örökségről
strategy

Nehéz nemzeti konszenzusra jutni a történelmi narratívákról – interjú a posztszovjet örökségről

Grúzia egy kicsi, keresztény ország a Kaukázus szívében, melyet ellenséges, többnyire muszlim népek vesznek körbe, akik akadályozzák a grúzok függetlenségét és boldogulását. Nino Kotolashvili grúz történésszel beszélgettünk. A szovjet utódállamokban gyakran nehézségekbe ütközik a történelem értelmezése, a közös narratívák feltérképezése. Nemzeti konszenzusra jutni a történelmi narratívákról pedig még ennél is
Néhány évtized múlva visszahúzódhat az ózonlyuk?
strategy

Néhány évtized múlva visszahúzódhat az ózonlyuk?

Az ENSZ legújabb, január 9-i környezetvédelmi jelentése alapján az Antarktisz feletti ózonlyuk cirka négy évtized múlva meg is szűnhet, és már jelenleg is a gyógyulási folyamatban van. Mindez a nyolcvanas évek végén beiktatott szabályozásoknak köszönhető, amelyeket pont ezzel a célzattal eszközölt a nemzetközi közösség. De mi változik, ha meggyógyul az
Gyerekként nem tudtam, mi az a háború—emlékek a grúziai orosz agresszióról
strategy

Gyerekként nem tudtam, mi az a háború—emlékek a grúziai orosz agresszióról

Grúzia egy független ország a Szovjetunió összeomlása óta, de az orosz befolyás jelentette fenyegetettség máig érződik. Nino Kotolashvilivel beszélgettünk az orosz-grúz háborúról, az orosz birodalmi gondolkozásról és a kaukázusi perspektívákról. Interjú. Grúzia történelmi helyzete a Kaukázusban egyedülálló. Inkább egy nyugati vagy egy keleti civilizációról beszélhetünk? Grúzia elhelyezkedése a Kaukázusban valóban