A XXI. század kétségtelenül új megvilágításba helyezte a vallás témakörét: míg néhány évtizeddel ezelőtt keresztény körökben magától értetődő volt a hagyomány folytatása, addig a mostani fiatalság nagyobb elánnal kérdőjelezi meg a vallásosság, azon belül a kereszténység fontosságát, nem is beszélve az egyházi intézmények morális feddhetetlenségéről. Ez alól Lengyelország sem kivétel: míg a közép-európai állam történelmét és identitását is ezer szállal átszövi a katolikus egyház, ez mostanra mintha bizonyos értelemben egyfajta kopásnak indult volna. Milyen események indíthatták el a bomlást, és milyen módokon alakul át a lengyel társadalom?
Szent II. János Pál
A világ állandóan változik, vallási, ideológiai és politikai trendek jönnek és mennek, ám úgy tűnik, hogy nemcsak Európa, de a Föld egyik legkatolikusabb országa, Lengyelország eddig mondhatni példátlan válsághelyzettel néz szembe hitrendszerét és identitását illetően. A katolikus egyház Lengyelország több történelmi időszakában is a közös identitás bástyájaként szolgált, amelybe a viharos náci- vagy kommunista rezsim alatt is egyfajta megnyugvásért menekülhettek a lengyelek, vagy kifejezhették ellenállásukat az éppen regnáló hatalom ellen. A több évtizedes kommunista berendezkedés alatt például kész vallásellenes kampányok indultak annak érdekében, hogy a lengyeleket elfordítsák a katolicizmustól. Ekkor a hitgyakorlás egyet jelentett az ellenállással, és az identitás megtartásával, miközben Lengyelország adta a világ első közép-európai pápáját: II. János Pál 1978-tól 2005-ben bekövetkezett haláláig volt a katolikus egyház feje, valamint a lengyel történelem és identitás egy meghatározó alakja, akit 2014-ben szentté is avattak. Az 1989-es rendszerváltást követően a katolikus egyház a pápa hazájában is visszakapta szabadságát, és újraépíthette mindazt, amit az előző rendszer megtiltott tőle. Sőt, még többet is: a katolicizmus meglepő gyorsasággal gyűrűzött be a lengyel mindennapok számos területére, talán olyanokra is, ahol sokak véleménye szerint nemigen volt és van keresnivalója. Mostanra a korábbi folyamatok igencsak nagy fordulatot vettek: jelenleg a társadalom egyre növekvő hányada nem elnyomó izmusok elől fordul a katolicizmushoz, hanem a katolikus egyházat szemléli kifejezetten kritikus szemmel, és szélsőségesebb esetekben egyenesen az elnyomó erőként tekint rá.
Mi vezetett idáig?
Talán nem okoz túl nagy meglepetést, hogy a nagyobb fokú elfordulás és megkérdőjelezés főleg a városi fiatalság köreiben ütötte fel a fejét. Míg a korai kilencvenes években a lengyel fiatalság cirka 70%-a volt aktív vallásgyakorló, addig ez az arány 2021-re 25% alá csökkent. 2021-ben a rendszeres vallásgyakorlók aránya a teljes társadalomban 43%-on állt, amely a lengyelek esetében ugyancsak alacsonynak számít, 1992-ben például még 69%-os volt. Míg az aktív gyakorlók száma valóban nagyot esett a 2020-as évekre, addig a passzívabban, de azért önmagukat hívőnek vallók száma nem csökkent jelentősen: ez az arány két évvel ezelőtt 87%-os volt, amely még mindig kifejezetten magas, főleg az Európai Unió egyéb államaival összehasonlítva. A fordulópont az elmúlt 2 évben következett be.
A pandémia berobbanása a vallásgyakorlásra is kétségtelenül hatással volt, a hitélet nemcsak a koronavírus veszélyének inkább pragmatikus okai miatt került felfüggesztésre, hanem ideológiai szempontból is megindult egyfajta bomlás, ennek pedig több oka is van. A konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) párt 2015-ös hatalomra kerülése óta a katolikus egyház hangsúlyos szereppel, nem mellesleg jelentős pénzbeli támogatással működik, ennélfogva hatalma és befolyása is egyre növekvő. A PiS például a valaha volt legmagasabb, 44,5 millió eurós összeget szánja a katolikus egyháznak 2023-ban. A számottevő befolyás aztán könnyen csaphat át fojtogatóba, például akkor, amikor olyan ügyekbe is bele kíván szólni, illetve olyan döntésekben is érvényesíteni próbálja (és tudja) akaratát, amelyek a társadalom jelentős, főleg fiatal része szerint nem az egyház fennhatósága alá tartozó kérdések. Ilyen például az abortusz, az oktatás, vagy a szexuális kisebbségek helyzete. Emellé egyéb társadalmi feszültséget szülnek az elmúlt néhány év eseményei, miszerint az egyház nem egy erkölcsileg feddhetetlen intézmény, hanem volt példa szexuális visszaélésekre, korrupcióra, elnyomásra és kapzsiságra.
Az antiklerikális tendenciák témakörét vizsgálva nehéz lenne átsiklani az abortuszt szabályozása és megítélése fölött. Több, mint két évvel ezelőtt óriási tüntetéshullám söpört végig Lengyelországon, amelynek oka az a 2020. októberében hozott döntés, amely a feltételezhető rendellenességgel születendő magzatok esetében is alkotmányellenesnek nyilvánította a terhességmegszakítást, ezt 2021. januárjában az alkotmánybíróság is hivatalosan kihirdette. A lengyel abortusztörvények ezt a lépést megelőzően is kifejezetten szigorúak voltak, ám ezzel már-már teljesen ellehetetlenítették terhességmegszakítást. Az ekkor folyt kultúrharcban és annak utószelében jelentős szerepet játszott a katolikus egyház és annak bírálata is. A tény, hogy a szigorítást ténylegesen keresztülvitte a kormány 2021-ben, lengyelek sokaságának, különösen nőknek adta azt az üzenetet, mely szerint a lengyel katolikus egyház eszményei nem szolgálják és védik teljeskörűen a híveiket a terhességmegszakítást illetően. Sok lengyelben felmerült a kérdés: vajon az élet milyen területeire fog még elérni az egyház keze?
II. János Pál megítélése változóban?
Az egyházat az elmúlt néhány évben amiatt is górcső alá vette a nyilvánosság, amiért sorra buktak ki olyan múltbéli, vagy aktuális szexuális visszaélések, amelyeket az egyház dolgozói követtek el, sok esetben úgy, hogy az belső körökben nyílt titok volt. Ugyan ez a fajta felismerés inkább egy globális tendencia, Lengyelország katolikus egyházának is könyörtelenül szembe kellett néznie a vádakkal: csak 2018 és 2020 vége között közel 300 pap ellen érkeztek molesztálással kapcsolatos panaszok. Az ügyekben Wojciech Polak gnieznói érsek kért bocsánatot. Az ilyen visszaélések jelenléte szintén sokkoló hatással bírt a lengyel társadalomra, ráadásul nemrég egy igazán érzékeny területen, az egykori lengyel pápa, II. János Pál esetében röppentek fel vádak és találgatások a rendszerszintű eltussolás kapcsán.
Nyilvánosságra kerültek ugyanis olyan feltételezhető történetek, amelyek nagyban megváltoztathatják az egykori pápa megítélését, és akár kész politikai csatatérré változtathatják a II. János Pál személyéről a lengyel nyilvánosságban élő képet. A március elején kibukott hírek alapján II. János Pál krakkói érsekként feltehetően tudott az egyházon belül történő pedofil-ügyekről és molesztálásról, és nemcsak hallgatott, de abban is segédkezett, hogy a fennhatósága alá tartozó papok ne kerüljenek felelősségre vonásra a tetteikért, hanem inkább eltűnjenek a hívők szeme elől. Az oknyomozó tevékenység roppant nagy hatással bíró eredményei ráadásul nemcsak felröppenő hírek formájában láttak napvilágot, hanem egy másfél órás dokumentumfilm, a ‘Franciszkańska 3’ (amely egyébként a krakkói püspöki palota címét jelöli) is részletesen beszámol arról, hogy mi történhetett II. János Pál pápa, vagyis Karol Wojtyła érseksége alatt a lengyel katolikus egyház intézményeiben.
A film alapján az oknyomozó újságírók több, mint két évig nyomoztak az egykori lengyel pápa feltételezett cinkosságában az egyház három dolgozójának molesztálási ügyei kapcsán, a dokumentumfilmben pedig egykori áldozatok, azok családtagjai és az érsekségen dolgozók is megszólalnak az ügyben. A megszólaltatottak több ízben megerősítették, hogy legjobb tudomásuk szerint Karol Wojtyła, későbbi II. János Pál pápa tudott azokról a papokról, akik gyerekeket molesztáltak, ráadásul segédkezett is abban, hogy ezek az ügyek ne kerülhessenek nyilvánosságra, például az érintett papok áthelyezésével. Feltehetően azért tette mindezt, mert az egyház hírnevét próbálta megóvni a bírálatoktól, a kirobbanó botránytól, vagy attól, hogy a hívek tömegesen forduljanak el a katolicizmustól.
Totális politikai háború
A filmet látva könnyű belátni, hogy miért volt ez képes heves indulatok kiváltására: egyesekben azért, mert vérlázítónak találják az egykori pápáról alkotott pozitív kép, valamint viselt dolgai közötti disszonanciát, és szeretnék, ha ez egy jóval kritikusabb, elfogultságtól mentes helyiértékre helyezné a katolikus egyházat és annak egykori fejét, mások pedig szimplán egy jól kitervelt karaktergyilkossági kísérletnek gondolják a felröppenő híreket. A dokumentumfilm megjelenésével egyidőben ráadásul Ekke Overbreek holland oknyomozó újságíró könyve, a Maxima Culpa. II. János Pál tudta is megjelent, amely ugyancsak a lengyelországi katolikus egyház szexuális visszaéléseit tárja fel. Overbreek a Franciszkańska 3 című dokumentumfilmben is hosszan megszólalt, ám a filmet forgató újságíróktól függetlenül nyomozott.
A heves érzelmeket és éles társadalmi ellentéteket a lengyel politikai pártok is megpróbálják a lehető leghatásosabban meglovagolni: a kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) párt a jelenlegi klímában zászlójára tűzte az egykori lengyel pápa jó hírnevének és feddhetetlenségének védelmét, ezzel pedig tulajdonképpen egyidejűleg terelik el a társadalom figyelmét az olyan problémákról, mint a magas infláció, vagy a korrupciós botrányok. Mindez kifejezetten kapóra jött, ugyanis ősszel parlamenti választások várnak a lengyelekre. A lengyel miniszterelnök Mateusz Morawiecki a vádakat egyenesen „egy lengyel kulturális háború kirobbantására tett kísérletnek” nevezte, míg Piotr Glinski kulturális miniszter kijelentette, hogy „a pápára mért támadás egy Lengyelországra mért támadás”. A PiS tehát gyorsan és vehemensen a védelme alá vette „a legnagyobb lengyel” nevét, és elmarasztalták „a szégyenletes médiakampányt, amely nagyrészt a kommunista erőszakgépezet anyagain alapul, és amelynek tárgya a nagyszerű pápa” – utalva ezzel a tényre, miszerint az oknyomozók a kommunista titkosrendőrség korabeli anyagait is felhasználták a felderítési munkálatokban. Fontos ugyanakkor kiemelni, hogy nem kizárólagosan ezeket a dokumentumokat, hanem például az egyház feljegyzéseit és számos tanúvallomást is bemutattak az állítások alátámasztására.
II. János Pál ügyében a jelenlegi katolikus egyházfő, Ferenc pápa is megszólalt, aki mérsékletes hangot ütött meg az ügyben: az egyházfő szerint „a dolgokat az adott korszak kontextusába kell helyezni. Akkoriban mindent eltussoltak. Az egyház csak a bostoni botrány kirobbanásakor kezdett el foglalkozni a problémával” – mondta Ferenc pápa az argentin La Nacion lapnak, utalva ezzel arra a 2002-es eseményre, amikor Boston érsekének azért kellett lemondania, amiért a papokat pedofil-ügyeik miatt nem vonta felelősségre, hanem inkább másik plébániára helyezte őket.
Ami az ügy további várható eseményeit illeti, elmondható, hogy a katolikus egyház vezetői független szakértőkből álló bizottságot fognak létrehozni, akik feladata állami és egyházi archívumok átkutatása annak érdekében, hogy a ténylegesen fény derüljön arra, hogy az egyház dolgozói szexuálisan zaklattak-e kiskorúakat. II. János Pál pápára pedig emlékezzünk úgy, mint egy igaz közép-európaira, akinek mérhetetlen érdemei vannak a Vasfüggöny lehullásában és a régiót felfaló kommunista megszállás megdöntésében.
Nyitó grafika: Molnár Roland
Bemutatás előtt az új Skoda Superb
Szavazz Varsó legjobb új épületére!
