Románia Izrael sékel-milliárdos projektjét venné meg, hogy vaskupolát emeljen az ország fölé. Komoly érdeklődés vagy iparági pletyka a román vásárlás?
Habár Kelet-Európában már több éve kiemelt kérdés, hogy miként tudnák egyes országok megvédeni saját magukat az esetleges légvédelmi támadásokkal szemben, az utóbbi bő fél év eseményei átalakították a helyzetet. Egyre modernebb, egyre szofisztikáltabb, egyre drágább megoldásokat kell alkalmaznia egy országnak ahhoz, hogy relatív biztonságban érezhesse magát.
Szeptember 14-én a román védelmi miniszter, Vasile Dîncu Izraelbe látogatott, hogy megnézze az Israel Aerospace Industriest, valamint szeptember 15-én a Rafael Advanced Defense Systemst és az Elbit Systemst. Az első két cég magában nem feltétlenül cseng ismerősen a mindennapi ember fülének, de ők felelősek a Vaskupolának, Izrael modern légvédelmi rendszerének a fejlesztéséért, ami bár 2011 óta üzemel, a közbeszéd tárgyává leginkább a 2021-es palesztin-izraeli konfliktus alatt vált. Ekkor ismerhette meg a világ, hogy mekkora pontossággal (nagyjából 90%) képes 4 és 70 kilométer közötti távolságból kilőtt rakétákat elhárítani. Ráadásul mindezt automatikusan, észlelve az ellenséges rakétákat, majd röppályájukat kiszámolva felmérve, hogy szükséges-e a beavatkozás, és ha igen, kiiktatni azokat. Míg Izrael nagyjából 232 millió dollárnyi sékelt fektetett a fejlesztésbe, addig az Egyesült Államok 1,6 milliárdot, valamint tervben van még egymilliárdnyi hozzájárulás részükről. Ez azért fontos, mert így Izrael csak úgy adhatja el a technológiát, ami ütegenként 150 millió dollárba, lövedékenként pedig forrástól függően 20,000 és 150,000 dollárba kerül, ha azt az USA jóváhagyja.
Bár pontos információt nem lehet tudni, de minden bizonnyal Románia is arzenálja részévé kívánja tenni a Vaskupolát. Nem ők lennének az elsők a régióban, akik vásárolnak a technológiából, az izraeli légvédelmi gépezet radarrendszerét Szlovákia, Magyarország és Csehország is alkalmazza, ráadásul az utóbbi ország is eltökélt abban, hogy minél hamarabb védelmi rendszerének részeként tudhassa a Vaskupolát. Fontos is a közép-kelet-európai országoknak korszerűsíteniük, hiszen légvédelmi rendszerük nagyon sokáig még a szovjet időkből rajtuk maradt STRELA és S300-as rendszereken alapszik. A Magyar Honvédség részére 2023-ban fog megérkezni az a légvédelmi rendszer, amely leváltja az 1976-ig visszanyúló előző légvédelmi eszközt. A magyar fejlesztést a norvég NASAMS (Norwegian Advanced Surface to Air Missile System) végi, amely többek között az Egyesült Államok fővárosának, Washington D.C.-nek biztonságáért is felel.
Azon felül, hogy a közép-kelet-európai országok önállóan fejlesztik légvédelmüket, a NATO is kiemelten mozgósít a térségben. Korábban a NATO végrehajtott „air policing”, azaz légi rendőrségi akciókat, az orosz agresszió hatására azonban ez új formát öltött, bizonyos „air shielding”-et, azaz légi pajzsot. Ennek keretében az Egyesült Államok, Németország és Hollandia Szlovákiában és Lengyelországban állította fel a Patriot rakétaelhárítókat, Franciaország a Mamba nevű légvédelmi rakétákat Romániába telepítette, Spanyolországból pedig Lettországot segítették. Ezen felül harci repülőkkel fejlesztik tovább a térség légvédelmi rendszerét: amerikai tulajdonú F-35A Lightning II repülők érkeznek németországi bázisukról Észtországba, F-22 Raptorok Alaszkából Lengyelországba, amerikai F/A-18-ak és cseh tulajdonú Gripenek, valamint további német, magyar és olasz repülők a Baltikumba.
Legjobban azonban Ukrajnának van szüksége fejlett légvédelmi rendszerre. Bár kérték Izraelt, hogy szolgáltassanak az országnak Vaskupolát, kérésük nem hallgattatott meg, de amerikai részről várhatóan NASAMS rendszerrel fel fognak tudni szerelni városokat, bár Zelenszkij szerint ez még mindig nem elegendő ahhoz, hogy az összes fontos civil infrastruktúrát, iskolákat, kórházakat, egyetemeket, otthonokat megvédhessék.
Az utóbbi hónapok beruházásaiból azt a képet kapjuk, hogy az európai légvédelmi rendszerekbe eddig töredékét fektették be a szükséges pénzmennyiségnek. Az ukrán-orosz helyzet azonban emlékezteti nem csak a mindennapi embert, de a vezetőket is, hogy attól még, hogy Európa legnagyobb részén sok évtizedek óta béke honol, ez nem azt jelenti, hogy innentől kezdve örökké így is lesz. Nem lehet belekényelmesedni abba a tévképzetbe, hogy a háborúk idejét már magunk mögött hagytuk.