Emberek, szavak, épületek, történetek és hangulatok – ebből és még sok minden másból jött létre az elmúlt 150 év során az a Budapest, amit ma ismerünk. Az évforduló kapcsán olyan embereket kérdezünk a magyar főváros múltjáról, jövőjéről, illetve a Budapesthez fűződő személyes kapcsolatukról, akik ezer (de legalábbis százötven) szállal kötődnek hozzá.
Bardóczi Sándor, Budapest főtájépítésze
Mi lettél volna 150 évvel ezelőtt Budapesten?
A 150 évvel ezelőtti társadalmi mobilitást nézve nagy valószínűséggel inkább valahol a Hajdúságban vagy Borsodban, a Tisza mentén gazdálkodnék amolyan középparaszti státuszban, és soha nem jutottam volna el Budapestre. Ha esetleg mégis, és más bőrébe kellene bújnom, ráadásul valami hasonló pozíciót kellene említenem, mint amit most betöltök a fővárosnál, akkor én lennék Fuchs Emil, aki 1867 és 1892 között volt előbb Pest-Buda, majd az egyesített székesfőváros főkertésze. Valószínűleg éppen a Ferenc József tér (ma Széchenyi István tér) parkosításának tervein, akácfasorok városi telepítésén, vagy a Múzeumkert befejezésén dolgoznék.
A földrajzi, történelmi és fejlődésbeli eltérések a mai napig érzékelhetővé teszik Buda és Pest különbségét. Te melyikben mit szeretsz?
Budában a máig megőrzött zöld vagyont, a domborzatot, a polgári mentalitást, az élhető lakókörnyezetet. Pestben a kreatív energiákat, a civil öntudatot és a potenciált a zöld fejlesztésére. Összességében pedig nagyon szeretem azt a szegélygazdag tájat, amire ez a város települt, hegyek, vizek, síkság és mocsarak találkozásánál. Az ember szegélykedvelő állat, mondják a kutatók. Itt pedig van szegély elég.
Mi a legjobb és a legrosszabb dolog Budapesten?
A legjobb dolog az a rengeteg alkotói energia, a haladó gondolatok és az a sokszínűség, ami a város rengeteg rétegében összpontosul, és mindig van benne mit felfedezni. A legrosszabb, hogy mindez legfőképpen itt összpontosul, és még a megyei jogú városok is annyival kisebb léptékűek, hogy ettől vízfejjé és nem hálózatossá válik a magyar rögvalóság. Túl nagy az elszívóhatás.
Melyik kép és/vagy dal jellemzi számodra leginkább Budapestet?
Cseh Tamás/Másik János/Bereményi Géza: Budapest.
Ha egy Budapesthez kapcsolódó könyvet kellene ajánlanod – amelyik esetleg idegen nyelven is elérhető –, melyik lenne az?
Azt hiszem, hogy Spiró György Feleségversenyét ajánlanám, amely egy sírva nevetős disztópikus társadalomszatíra egy olyan magyar társadalomról, ami – rettenetes felismerés ez – a megírása utáni évtizedben elkezdett megvalósulni. Ebben rengeteg olyan abszolút budapesti helyszín jelenik meg, ami felismerhető, csak máshogyan. A Margitsziget ott Börtönsziget, a Kondorosi uszoda ott a Magyar Kommunista Királyság fő bevételi forrását jelentő álcázott üvegház, ahol génmódosított parlagfűtermesztés zajlik és még sorolhatnám, de nem akarom lelőni a poént.
Számodra ki a legbudapestibb személy vagy mi a legbudapestibb dolog?
Nem választanék ki egyet, de említek néhányat, akiknek közös jellemzőjük, hogy a városért tettek, tesznek. Jó értelemben vett polgárok, tulajdonosi szemlélettel. S pont azért, hogy ne sértsem meg az élőket azzal, hogy a hosszú sorból valakit kihagyok, inkább az elhunytak egy kis csoportját említem. Szerintem a legnagyobb punk budapesti várostervező Reitter Ferenc volt, az egyik legsikeresebb kertművész id. Petz Ármin, a legjobb főkertész Räde Károly, a legjobb zöldfelületi menedzser Radó Dezső, a legjobb építészpáros pedig a Lauber László-Nyiri István építész iroda. A legvizionáriusabb budapesti meg egy osztrák főrang, bizonyos József nádor. Direkt választottam a nádoron kívül a közvélemény számára talán kevésbé ismert neveket, ezzel is jelezni akartam, hogy mennyi elfeledett, rejtett kincse van a városnak.
Ha Budapest helyett a környék valamelyik másik fővárosában – Bécs, Belgrád, Ljubljana, Pozsony, Prága, Varsó vagy Zágráb – kellene élned, melyiket választanád?
Ljubljana vagy Bécs. Mindkettő volt Európa zöld fővárosa, mindkettőtől van tanulnivalónk. Ezeknek a városoknak az atmoszférája, polgárainak a mentalitása áll a listán belüliek közül hozzám a legközelebb.
Milyennek képzeled Budapestet újabb 150 év múlva?
A klímaszorongás engem is érint, és minél több adatot ismerek meg a várható klímaforgatókönyvekről, annál inkább el tudom képzelni, hogy nemcsak Budapestnek, hanem az egész emberi civilizációnak nincsen már 150 éve. A bolygó persze túléli, és az élet is, csak annyi történik, hogy ezt a gazdaságilag növekedésorientált, bolygópusztító evolúciós zsákutcát (ember) kénytelen lesz levetni magáról az ökoszisztéma. Ha ez bekövetkezik, akkor Budapest 150 év múlva a természet által lassan visszafoglalt posztapokaliptikus táj lehet majd, és talán néhány 100 millió év múlva valami, a mienknél értelmesebb faj csodálkozik majd rá arra, hogy milyen balga népség is lehetett az emberiség.
Portré: Bardóczi Sándor
Grafika: Molnár Roland
Élő faluból élő brand | Kortárs hagyományőrzés Hollókőn
„Generációink szalámis emlékei” – a PICK inspirálta műveket mutatnak be a MOME grafikusai
