Emberek, szavak, épületek, történetek és hangulatok – ebből, illetve még sok minden másból jött létre az elmúlt 150 év során az a Budapest, amit ma ismerünk. Az évforduló kapcsán olyan embereket kérdezünk Budapest múltjáról, jövőjéről, és az ő személyes, fővároshoz fűződő kapcsolatukról, akik ezer (de legalábbis százötven) szállal kötődnek hozzá.
Török András helytörténész, útikönyvíró
Mi lettél volna 150 évvel ezelőtt Budapesten?
Valószínűleg házitanító, aki Pesten nőtt fel és járt iskolába, és az Orczy kávéházban fogadta volna fel valami földbirtokos, aki háznál akarta volna taníttatni fiúgyermekét. Valószínűleg nem az angol, hanem a német lett volna az első idegen nyelvem. De előbb-utóbb visszakeveredtem volna Pestre, és újságíró lett volna belőlem. Bécsbe vágytam volna, de sose mentem volna el.
A földrajzi, történelmi és fejlődésbeli eltérések a mai napig érzékelhetővé teszik Buda és Pest különbségét. Te melyikben mit szeretsz?
Ahogy Hanák Péter írta egykor, Buda történetileg a Kert, Pest meg a Műhely. Engem mindig az utóbbi vonzott. Három hónap kivételével (amikor is egy igéző sötét szempár kedvéért elcsábultam) mindig Pesten éltem. Indokom is volt rá: „Budán sose történik semmi…”. Ez persze erős túlzás, de imádok színházba járni, és szerettem mindig hazagyalogolni. Budára azért szeretek átmenni, hogy lenézzek Pestre. A túrázás általában csak vágyálom maradt – eddig. Anyakönyvileg bácsi vagyok, de belül fele annyinak érzem magam. Szóval még mindig tervezem a dolgot.
Mi a legjobb és a legrosszabb dolog Budapesten?
A legjobb a nagy változatosság és a folyó, ami „majdnem mindig kéznél van”. Most 100 méterre lakom tőle, és az ablakból látom is (ha kihajolok és balra nézek.) Csodás még a fantasztikus kulturális kínálat. Budapest lakosságához képest „túlkulturált város” – szerencsére. Reméljük, ez így is marad. A rossz benne a szétaprózottság, az 1990-es Újraalapító Atyák tragikus tévedése miatt. Akik azt hitték, hogy a szabadság hiányára a túl sok szabadság a megfelelő gyógyír. Hát nagyon nem.
Melyik kép és/vagy dal jellemzi számodra a leginkább Budapestet?
Závada Péter Budepesmód című slam száma (zene: Akkezdet Phiai), amely így kezdődik:
Budapest füstös nappalim,
ahova talpig fáradtan
érek haza aznap is,
ha éppen otthon maradtam.
Budapest a dús szád.
A Duna a mosolyod,
ha fürdéskor a duschbad
épp az ajkadon csorog.
Budapest az önmarcang,
a hídvám és a sarc.
Egy elmemélyi néma hang.
Egy arc nélküli arc.
Ha egy Budapesthez kapcsolódó könyvet kellene ajánlanod – amelyik esetleg idegen nyelven is elérhető –, melyik lenne az?
Olyan könyvet nehéz ajánlani, ami a mai Budapestről szól és megvan magyarul is és angolul is. (A régiről nyilván John Lukacs Budapest 1900 című könyve jut eszembe.) Ehelyett egy kétnyelvű albumot ajánlanék: Szöllősi Mátyás Budapest katalógusa, a szerző saját fényképeivel. A tehetséges költő, regényíró, novellista, fotós könyve nagyobb ismertséget érdemelne. Egy New York-i Facebook oldal honosításából született.
Számodra ki a legbudapestibb személy vagy mi a legbudapestibb dolog?
Elsőre az építészeti mesemondó és a legsikeresebb budapesti sétaszervező házaspár jut eszembe, mégis inkább egy kollektívát mondok, a 444.hu újságíró csapatát, akik megalkották a 444 jó hely Budapesten kötetet, és négy évente fel is újítják. Eszembe jut még Tosics Iván, az örökifjú városszociológus is, és Saly Noémi barátném, aki könnyen kiesik a tabáni katolikus úrinő szerepéből, amikor a városért aggódik. Kroó György mondta egyszer, hogy a kulturális életben nem érdemes dobogós helyeket hirdetni, de azt érdemes latolgatni, kik tartoznak a válogatottba. Hát ők tartoznak az én álomcsapatomba.
A legbudapestibb dolog? A jólértesültség – a tegnap nyílt éttermekről, a Fortepanra frissen felkerült régi Budapest képekről, arról, hogy mit írtak aznap Budapestről a kvalitásos sajtó véleményvezérei, Földes András, Vincze Miklós, Zsuppán András.
Ha Budapest helyett a környék valamelyik másik fővárosában – Bécs, Belgrád, Ljubljana, Pozsony, Prága, Varsó vagy Zágráb – kellene élned, melyiket választanád?
Egyik sem jöhet szóba. Életem során lett volna módom külföldön dolgozni, de a város nem eresztett. Bécset jól ismerem és szeretem – de ott élni? Nem tudom elképzelni. Budapest rulez!
Milyennek képzeled Budapestet újabb 150 év múlva?
Minthogy magánautó-mentes lesz Budapest, az első aranykorban épült házak közötti utcák és terek ismét tágas város érzetét keltik majd. A környező nagyvárosok a TGV miatt nagyon közel lesznek – Bécs, Pozsony nem egészen egy óra. Budapest inkább városállam lesz, az EEÁ egyik A-kategóriás metropolisza. Kevésbé Magyarország fővárosa. Magyarnak lenni annyit jelent majd, mint ma Vas megyeinek lenni. Budapest akkor már erősebb márkanév lesz, mint Magyarország. Szerintem.
Portré: Török András
Grafika: Molnár Roland
Zlín 700 éves történelme elevenedik meg a város kastélyparkjában
Tudod, hogy horvát vagy, ha... – íme a könyv, ami összefoglalja milyen többfélének lenni
