Emberek, szavak, épületek, történetek és hangulatok – ebből és még sok minden másból jött létre az elmúlt 150 év során az a Budapest, amit ma ismerünk. Az évforduló kapcsán olyan embereket kérdezünk a magyar főváros múltjáról, jövőjéről, illetve a Budapesthez fűződő személyes kapcsolatukról, akik ezer (de minimum százötven) szállal kötődnek hozzá.
Zsendovits Ábel, a Szimpla Kert ügyvezetője és egyik társtulajdonosa.
Mi lettél volna 150 évvel ezelőtt Budapesten?
Ha választhatnék, akkor a Konstantinápoly Budapesten nevű vigalmi negyedet üzemeltettem volna Lágymányoson, és segítettem volna Somossy Károlynak eme remek ötletét felvirágoztatni (sajnos csak két évig üzemelt). De nyilván egy kávémérés vagy egy kávéház vezetése is kedvemre való lett volna.
A földrajzi, történelmi és fejlődésbeli eltérések a mai napig érzékelhetővé teszik Buda és Pest különbségét. Te melyikben mit szeretsz?
Nekem egyértelműen Pest az idolom a pezsgése miatt, de nyilván kell Buda is a csodálatos városunk Janus-arcúságához, ahhoz, amitől fantasztikus itt élni.
Mi a legjobb és a legrosszabb dolog Budapesten?
Lehetetlen egy legjobb dolgot kiemelni, amikor annyi van, de talán a Duna és a termálvizeink, amik mint adottság, itt vannak velünk ősidők óta. Ugyanakkor nem tudjuk kihasználni a bennük rejlő potenciált (fürdők, hőenergia, rekreáció, sport), csak eleink nyomdokain kullogunk és az átlag pesti polgár sem éli (élheti) meg ezeket a csodákat. A legrosszabb dolog az, hogy a „sok bába közt elvész a gyerek”, és nincs egy Közmunkák Tanácsa (mint 150 éve), ami vigyázva óvja és szeretgeti a várost. Sajnos a mostani politikai struktúra (huszonhárom kerület és az agglomeráció) nem alkalmas egy város hatékony vezetésére.
Melyik kép és/vagy dal jellemzi számodra leginkább Budapestet?
Seress Rezső Szomorú vasárnap (Gloomy Sunday) című dalát így vagy úgy kis túlzással mindenki ismeri a világon és (sajnos) valóban rezonál a magyar néplélekkel – ezért én most csak azért is George Ezra Budapestjét tenném be a wurlitzerbe.
Ha egy Budapesthez kapcsolódó könyvet kellene ajánlanod – amelyik esetleg idegen nyelven is elérhető –, melyik lenne az?
A nyelvünk komplexitása sok esetben szinte ellehetetleníti a fordítást. Mégis, Török András Budapest-könyve mindig friss, ropogós alapmű minden újonnan érkezettnek, irodalmi alkotásként pedig talán egy Márai-regény mutathatja meg a főváros régi fényét.
Számodra ki a legbudapestibb személy vagy mi a legbudapestibb dolog?
Nem tudok egy személyt kiemelni, és ez talán nem is baj (sokan gyúrták és gyúrják a budapestiséget). A „dolog” nekem a „pesti flaszter”, ami sajnos sokat vesztett korabeli bájából – gyönyörű keramitok és kézzel faragott macskakövek helyett ma már többnyire aszfalt, illetve igénytelen, olcsó betontérkövek kopognak a lábunk alatt, ha egyáltalán elférünk az autóktól...
Ha Budapest helyett a környék valamelyik másik fővárosában – Bécs, Belgrád, Ljubljana, Pozsony, Prága, Varsó vagy Zágráb – kellene élned, melyiket választanád?
Amíg fiatalnak érzem magam, vagyis tudok és akarok táncolni, addig az éjszaka is pezsgő Belgrádot választanám, nyugdíjas éveimre pedig Bécs süti-kávé kombóival éltetném magam.
Milyennek képzeled Budapestet újabb 150 év múlva?
Azt kívánom, hogy jó gazdái legyünk Budapestnek, és csak remélni tudom, hogy a mindenre kiterjedő fenntarthatóság és a mindennapi séta mellett a közösségi, illetve a megosztásalapú közlekedés térnyerése fogja meghatározni mindennapjainkat, illetve utcaképünket. Továbbá, hogy végre az elitünk is ráérez a városi lét előnyeire az elővárosokkal szemben, és megfordul a kiköltözés trendje.
Portré: Zsendovits Ábel
Grafika: Molnár Roland
Tönkreteszi Közép-Európát az olcsó ukrán gabona
Játszd újra a Star Wars: A Jedi visszatér ikonikus jeleneteit a LEGO új diorámáival!
