Hogyan tud egyensúlyt teremteni egy jógaoktató a hétköznapokban, az online térben és a jógateremben egyaránt? Hogyan lehet tudatosan énmárkát építeni és elmerülni abban, hogy megtaláljuk azt, ami testünket és lelkünket egyaránt építi? Többek között ezekről kérdeztük Szappan Petrát, a Petraflow alapítóját. Interjú!
A jóga nemcsak testmozgás, de filozófia is: megköveteli a befelé figyelést. Korábban a reklámszakmában dolgoztál és marketingesként a Mandala Jógastúdió munkáját is segítetted, és nagyon tudatosan építed saját márkádat, a Petraflow-t: aktív vagy a különféle social media felületeken is. Neked hogyan sikerült összeegyeztetned ezt a kétféle tudatállapotot a mindennapokban?
Először is tök jó a kérdés, és a kérdés feltevésének a módja is, köszi! Azért mondom ezt, mert valóban sokszor nehéz váltani a tevékenységek, feladatok, kvázi szerepek között, ami valóban tudatállapot, ráhangolódás kérdése. Úgy gondolom, hogy az, ahova jutottam, nagyban köszönhető annak, hogy én képes vagyok erre. Szó sincs arroganciáról, szimplán tudatában vagyok ennek, ami sokat segít.
Őszintén: többször éreztem már azt, hogy inkább jógáznék egyet ahelyett, hogy „posztolnék az Instára”, mivel alapvetően nem vagyok egy exhibicionista alkat. Ami segített, hogy ehhez motivációt nyerjek, az az a gondolat, hogy a social media egy kommunikációs platform, ahol a tapasztalataimat osztom meg annak érdekében, hogy mások jobban legyenek, vagy egyszerűen csak inspirálóan hatok valakire, aki ennek következtében nekiáll jógázni, meditálni, tudatosabban élni. Amikor tehát kiteszek valamit, mindig ezt a kérdést teszem fel magamnak: mi a célom vele? A fotó és/vagy a szöveg ezt szolgálja-e, vagy csak ego booster lenne, hogy milyen fantasztikus vagyok, és pont, hogy lehúz, vagy elbátortalanít másokat, mert azt nem szeretném.
Egy korábbi interjúdban azt mondtad: „A jóga egészséges tudatmódosító, káros mellékhatások nélkül.” Elmondható-e ugyanez a digitalizmusról is? Illetve, hogy látod, a digitália előretörése hatással volt arra, hogy egyre többen fordultak például a jóga felé?
Azt gondolom, hogy mindent lehet jól és rosszul is csinálni: túlzásokba vinni és tudatosan mértéket tartani. Hagyni elhatalmasodni, és nagyobbá válni nálunk, vagy arra használni, amire való. Ugyanezt gondolom a digitalizációról is. Itt a Covid alatt fokozottan bebizonyosodott, hogy mennyit segít (és persze nem kérdés, árthat is) nekünk. Emberek maradtak teljesen elszigetelve egymástól…, párok, barátok, családok rekedtek különböző országokban… gondoljunk bele, mi lett volna, ha nincs az internet. Ugyanakkor nagy szerepe volt a pánikban, a hisztériakeltésben és a manipulációban is, tehát ez egy egyértelműen kétélű fegyver.
Én a Covid alatt kezdtem el az online óráimat, ami – a visszajelzések alapján – nagyon sok embernek segített, boldogan olvastam a kommenteket. Ezenkívül sokat segített természetesen nekem is, mivel megmaradt a munkám, ami nem egy utolsó szempont. Azt gondolom, hogy az élet minden területén, így itt is a legfontosabb a tudatosság: hogy önreflektívek legyünk, hogy észrevegyük, ha valami már nem szolgál, sokkal inkább árt nekünk. Tudom, hogy ez nagyon nehéz, nekem is sokszor. Azt gondolom, hogy ez egy életünk végig tartó tanulási folyamat. De ez lehet a kulcs ahhoz, hogy életünk minden területén – és így a digitális élet terén is – megtartsuk az egészséges egyensúlyt.
A második kérdésedre reagálva pedig: Eckhard Tolle azt mondja, hogy egy krízisben kétféleképpen reagálunk: vagy mélyebbre süllyedünk, elhagyjuk magunkat, elkeseredünk, vagy úgymond felébredünk. Kezünkbe vesszük a sorsunkat, és meglépjük azokat a változásokat, amiket már lehet rég meg kellett volna, de még nem volt eléggé elviselhetetlen, és így eléggé égető. Úgy gondolom, hogy azok közül, akik az utóbbi mellett döntöttek, sokan kezdtek el most jógázni és/vagy meditálni, hogy tudatosan tudjanak szembenézni az élet fokozódó kihívásaival. Ne érts félre, nem gondolom, hogy ez más módon, más eszközök segítségével lehetetlen, de a jóga egy direkt út, és eszköztár ebbe az irányba.
Mennyire van hatással a különféle digitális eszközök használata az életedre, kifejezetten ezekben a vészterhes időkben, a COVID idején?
Eléggé, de igyekszem okosan használni. Például, amikor covidos voltam, direkt nem olvastam híreket. De sajnos azt vettem észre, hogy a korábbi pánikkeltő cikkek elegendőek voltak ahhoz, hogy rosszul érezzem magam még így is. Az, hogy elég nehezen viseltem a betegséget, szerintem részben köszönhető volt annak a lelki rettegésnek, amit a korábbi hírek belém égettek – kórházi videók, képek, nyilatkozatok, rémtörténetek. Ugyanakkor segítettek ezek a cikkek tájékozódni, és informálódni a saját gyógyulásomat illetően, csak jól meg kellett szűrni őket, ami bizony nem könnyű munka.
Ugyanakkor az egyik legnagyobb ajándék az életembe is a Covid alatt, és a digitális világból érkezett hozzám: rátaláltam Sam Harris „Waking Up” applikációjára, ami gyökeresen megváltoztatta a jógagyakorlásomat, és minden túlzás nélkül az életemet. Azóta a meditáció napi szinten része az életemnek, és ennek köszönhető, hogy elkezdtem egy (online!) mindfulness tanfolyamot is. Mindkettőt receptre írnám fel mindenkinek. Azóta az ott tanult okosságokat az óráimba is beépítem, és így egészen új értelmet nyert és mélységgel telt meg minden.
Szoktál esetleg digitális detoxot tartani időnként?
Nem igazán. Nem vagyok híve a szélsőséges, elvágólagos megoldásoknak. Nyilván vannak élethelyzetek, amikor az ember természetesen kevesebbet használja, nekem például ilyen a nyaralás, ahol szeretek jelen lenni, sem mint „duckface” fejjel a medence mellől csücsöríteni. Próbálok egy olyan ritmust kialakítani, ami hosszú távon is élhető. De persze mindenkinek más működik… Tapasztalatszerzésnek – hogy rájöjjünk, milyen jó is nélküle –, szuper lehet egy ilyen időszak.
És néhány eldöntendő kérdés…
Google Calendar vagy klasszikus határidőnapló?
Google, a papírokat mindig elhagyom.
Netflix vagy mozi?
Mindkettő. Egy gyönyörűen fotózott grandiózus filmet egyértelműen inkább filmszínházban néznék, de azért az otthoni popcorn+takaró+odabújós kutya kombinációnak is megvan a maga romantikája. Illetve ott legalább beledumálhatok a filmbe, ami sajnos (a legtöbbek örömére) igen gyakori szokásom.
Spotify vagy bakelit?
Spotify. Ha minőségi hangélményt szeretnék, inkább elmegyek egy koncertre.
Kindle vagy klasszikus könyv?
Könyv! Imádom fogdosni, lapozgatni, és tudom, hogy nem szép dolog, de beleírni is, majd a polcra emlékeztetőként kitenni.
Interneten vagy boltban vásárolsz inkább?
Bolt! Szeretem megérinteni, megérezni, megszaglászni a dolgokat.
Fotók: Mohai Balázs
Helyszín: Illúziók Múzeuma
Több nemzetközi designeseményt is elhalasztanak a Covid-19 miatt
HIGHLIGHTS | Tiszta lappal
