Kovács Adél divattervezővel korábban már találkozhattatok a Hype&Hyper oldalán, mikor a művészpáros sorozatunkban a NUBU-val készítettünk interjút. A 2020-as olimpiai formaruha tervezője a márkával való nyolc évnyi együttműködés után új kihívásokra vágyott, de leginkább másfajta kibontakozásra, olyan területeken, ami mindig is a munkája része volt: trendtanulmányozások, fotókoncepciók tervezése és folyamatos kutatás a design sokszínű világában. Most Adél mesélt nekünk inspiráló életútjáról, a divat és a design fúziójáról, illetve az örökös tanulásvágyról. Interjú!
Ez a cikk eredetileg 2022. február 4-én jelent meg.
Milyen út vezetett a divattervezői pályáig? Mikor fogalmazódott meg benned, hogy érdekel a divat területe?
Egyértelműen örököltem művészetek iránti érzékenységet. Már általános iskolás koromban tudtam, hogy tervező szeretnék lenni. Nagyjából negyedikben kezdtem el bútorokat tervezni rajzórán, valószínűleg azért, mert a szüleim sok lakberendezési témájú magazint olvastak. Nagyon nyitottak voltak a designra, művészetre és zenére is, anyukám jelmeztervezőként dolgozott. Dunaújvárosiként a kortárs művészet is folyamatosan jelen volt a környezetemben. A bátyám építésznek tanult, mindemelett zenélt és táncolt.
A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem textil szakán és a külföldi utazásaimkor fogalmazódott meg bennem, hogy elsősorban a divattervezés érdekel. Ami visszatekintve érdekes, hogy Bécsben, a Park nevű concept store volt az a divattér, ahol éreztem, hogy én is ilyen funkcionális és puritán ruhákat és környezetet szeretnék tervezni a jövőben. A MOME mellett képeztem magam a London College of Fashion intézményében is, ahol férfiruha tervezést tanultam. Az egyetemi éveim alatt megalapítottam csoporttársaimmal (Hajdú Anettel, Havancsák Terézzel és Hofstädter Szandrával) a KEPP showroom alkotóteret. A stúdiónak egy lakás adott otthont a Vörösmarty téren, ahol nemcsak éjjel-nappal alkottunk, de nagyszabású programokat és partikat is szerveztünk, hogy kapcsolódni tudjunk a szakmával. Nagyon sokat köszönhetek például Pálmai Angienek és Hencz Péternek, akikkel nemzetközi színvonalon dokumentáltuk a kollekcióimat. Az évek alatt olyan portfóliót építettem, és olyan szakmai elismerést szereztem nagyon fiatalon, amivel könnyű volt külföldön Eudon Choi stúdiójában, majd később itthon a NUBU-nál elhelyezkednem.
A divattervezés mellett designtanácsadónként és trendelőrejelzőként is dolgozol. Mesélnél arról, hogy hogyan vezetett a NUBU-tól az utad ide, és milyen projektekben veszel most részt?
A trendelőrejelzés és a designtanácsadás összefüggő fogalmak, mivel a termékek vagy szolgáltatások tervezését megelőzi a trendkutatás. Trendelőrejelzést annak érdekében érdemes készíttetni, hogy termékeink és szolgáltatásaink minél hosszabb ideig hasznosak legyenek. Ez fenntarthatósági szempont is, azért dolgozom, hogy ne jöjjön létre olyasmi, ami haszontalanná válik vagy kimegy a divatból. Ezzel már rövid távon is energiát, alapanyagot takaríthatunk meg és profitot maximalizálhatunk. Egy jó minőségű, tartós termék évekig hordható, megőrzi az értékét, akár újra is értékesíthető. A designtanácsadásban azt tartom fontosnak, hogy egy márka termékei, szolgáltatásai, csomagolása, kommunikációja autentikus, könnyen megkülönböztethető, ugyanakkor funkcionális legyen. A trendtanulmányaimat kutatásokkal megalapozva, ugyanakkor megérzéseimre hagyatkozva dolgozom ki.
Amikor elhatároztam, hogy nyolc év után befejezem az együttműködésemet a NUBU-val, tartottam egy kis szünetet, hogy átgondoljam, mi lehet a következő kihívás. Az olimpiai formaruha létrehozása után nem éreztem, hogy az elmúlt időszakban közel ezer különböző ruha és kiegészítő megtervezése után ugyanezt folytatni kihívást jelentene számomra. A tervezés mellett egyébként a fotókoncepciók megalkotásáért, a kirakati installációk megtervezéséért és a kollekciók inspirációjául szolgáló zen filozófia kibontásáért is nagyrészt én voltam a felelős.
Az elmúlt rövid időszakban létrejött projektjeim nagy része még nem nyilvános, de az ügyfeleim között volt nemzetközi hotellánc és luxus-bőrkiegészítőket gyártó cég is. Nagyon jó érzés volt, hogy minden megbízóval ajánlás útján kerültem kapcsolatba. Szeretem, ha egy megrendelővel létrejön a kémia, kölcsönösen tanítjuk egymást a megbeszéléseken, ez az útja annak, hogy különleges ötleteket dolgozzunk ki közösen. Alig várom, hogy a közeljövőben egyre nagyobb szabású projektekben vehessek részt, és egyre többen higgyenek abban, hogy egy külső, trendérzékeny szem segíthet fenntarthatóbbá és gazdaságosabbá válni.
Hogyan lettél egyetemi oktató? Miben és mennyiben változott a divathoz való hozzáállásod, és az oktátással kapcsolatos nézeteid?
Az oktatási lehetőségek találtak meg engem. A Budapesti Metropolitan Egyetemre Droppa Judit volt egyetemi tanárom felkérésére kerültem. Előtte máshol is tanítottam, de az oktatásról való elképzelésem egyre inkább formálódott. A METU nagyon nyitott közegének köszönhetően nemcsak a tematikák felépítésében tudtam aktívan részt venni, hanem további tanárok meghívásában is.
Az oktatásban arra törekszem, hogy életszerű helyzetekbe hozzam a hallgatókat, és a megrendelő oldaláról segítsem a projektjeik létrehozását. Jó oktatóvá az válhat, aki mélyen ismeri a szakmát, és nemcsak az anyagokkal és technológiákkal kapcsolatban van tapasztalata, hanem tisztában van azzal, hogyan működik egy divatcég vagy a média. Mindemelett kíváncsi az új generációra, önzetlenül képes tanácsokat adni. Szeretném, ha a hallgatóim kitűnnének a tömegből, és nemcsak a szakmai megoldásokban lenne elképzelésük, hanem komplexen értenék a szakma működését nemzetközi szinten is.
Egyéb feladataid mellett az általad megálmodott Archívé Atelier kreatív igazgatója is vagy. Ismertetnéd velünk ezt a projektedet?
Az Archívé Atelier Benkó Zsuzsanna kommunikációs tanácsadó barátnőmmel közös projektünk. Amikor kitaláltuk, az volt a célunk, hogy alkossunk valami olyat, aminek az esztétikáját teljesen mi alakítjuk ki. Az Archívé egy virtuális tér, ahol konceptuális divattal, könyvek és lakáskiegészítők keresésével és újraértékesítésével foglalkozunk. A kollekció egy részét konceptuális luxusbrandek alkotják, többek között a Comme des Garçons, Jil Sander, és Issey Miyake.
Szerettünk volna létrehozni valamit úgy, hogy nem hozunk létre semmi újat – szerintünk ennél nem létezik fenntarthatóbb gondolat. Amit kreatívan hozzáadunk az az, hogy új életet adunk ezeknek a talált daraboknak, művészi fotókat készítünk róluk, és megtaláljuk a ruhákhoz és tárgyakhoz passzoló egyéniségeket. A jövőben emellett szeretnék áttervezni néhány meglévő designer darabot, ezzel feltéve a kérdést, hogy tervezhet-e két egymás számára ismeretlen designer közösen.
Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Breuer Marcell Doktori Iskolában végzed kutatómunkádat a divat és az építészet kapcsolatáról. Mi készetetett arra, hogy egy újabb területet tanulj? Mi benne a legizgalmasabb számodra?
Amikor jelentkeztem a DLA (Doctor of Liberal Arts) programra, a kutatással a divattervezés kontextusba helyezése volt a célom. Ez a kontextus számomra egyértelműen az építészet, hiszen az egyetem elvégzése óta a tér és a ruhák kapcsolatával foglalkozom. A kirakati térinstallációk és fotóháttér-díszletek tervezésétől eljutottam odáig, hogy hogyan tud egy üzlettér az Andrássy úton meditatív térélménnyé alakulni, hangsúlyozni egy divatmárka filozófiáját. A jövőben szeretném az eladótér-design új koncepcióját megtervezni, ahol a vásárlás mellékes, a fő cél a közösségépítés. A kutatásban az egyik legnagyobb élmény az, hogy van időm valamiben koncentráltan elmélyülni, és nem szükséges szoros határidővel eredményt felmutatnom.
Lehet arról tudni, hogy jelenleg milyen ügyben tartózkodsz Mexikóban?
Itt is egy trendkutatást készítek. A Kortárs térfúzió: divat és design című kutatási tervemmel megnyertem a Magyar Állami Eötvös Ösztöndíjat. Az ösztöndíj lehetőséget biztosít számomra, hogy a mexikóvárosi TEA építész irodában dolgozhassak és konzultálhassak a kutatási projektemről a főépítésszel. Mexikóvárosban jártam már korábban, és az a designérzékenység, amit itt megfigyeltem, nagyon másmilyen, mint Európában. Itt ugyanis a kortárs designnal egyszerre van jelen a helyi tradicionális kultúra tisztelete. Ezt a különlegességet szerettem volna úgy magamba szívni, hogy itt élek és dolgozok egy rövid ideig.
Mik a jövőbeli terveid? Van még olyan terület, amivel meg szeretnél ismerkedni?
Számomra a tanulásnak sosincs vége, sőt, engem ez éltet leginkább. Valószínűleg a doktori iskola befejezése előtt most nem fogok új terület megismerésébe belekezdeni. A legfontosabb tervem a jövőben egy élettér tervezése, amit szeretnék majd a bátyámmal közösen létrehozni. A lakáshoz már rengeteg ötletet gyűjtöttem, szeretném, ha ez egy igazi concept space lenne, ami alkalmas lakótérnek és stúdiónak egyaránt.
Fotók:
Pálmai Angie, Hencz Péter, Földi Ádám, Csepeli Eszter, ZOA Studio, Kovács Adél
Így élnek Prágában – kiállítás nyílt a cseh főváros otthonairól
Alapításának 700. évfordulóját ünneplik Vilniusban
