A design nem egyenlő a szépséggel, sokkal inkább egy eszmeiség és egy attitűd. Egyszerre racionális és intuitív. A kortárs formatervezés és építészet egyik legbefolyásosabb alakja, Piero Lissoni munkássága is ezeket a gondolatokat erősíti. Alkotói magatartását humanista modellre építi, amit a kifinomult esztétika mellett – ahogyan ő is fogalmaz – nemzetközi formanyelvvel és nem utolsósorban olasz lélekkel társít. Az interjú nyomtatásban a Hype&Hyper 2022/6. számában jelent meg.
Piero Lissoni a Magyar Divat & Design Ügynökség által létrehozott 360 Design Budapest kiállítás apropóján látogatott a magyar fővárosba. Az esemény keretében tartott előadásán az építész sokoldalú tevékenységében merülhettünk el – ugyanis Lissoni munkássága nemcsak léptékben, de földrajzi vonatkozásban is széles skálán mozog. Kiterjedt portfóliójában az Alessi eszpresszó kávéfőzőtől kezdve, a B&B Italia, a Knoll, Kartell vagy Flos számára tervezett prémium bútorokon és világítótesteken át a Sanlorenzo luxusyacht belső kialakítása is megtalálható. Emellett a világ különböző pontjain található hotelenteriőrök, múzeumépületek és felhőkarcoló-koncepciótervek, valamint egyéb grafikai munkák is a nevéhez köthetők. Persze, ahogy az építész is kiemelte, mindezt tulajdonképpen egy közösség részeként műveli – a több mint három évtizede működő Lissoni&Partners stúdió ma már kettő, egy milánói és egy New York-i székhellyel is rendelkezik. Ahogy előadásából is kiderült, az építészet területén nem elég a kíváncsi és nyitott hozzáállás, az egyes projektek megvalósítása során fontos a kockázatvállalás, a hibáinkra való építés és a folyamatos reflexió.
Az építészt még előadása előtt, szintén a 360 Design Budapest kiállításának helyszínén kérdezhettük. Piero Lissoni őszinte, kissé nyers, mégis karizmatikus magatartással foglalt helyet a tárlat részét képező, Kele Sára formatervező által banántextilből készített kanapén. A magyar, lengyel, cseh, ukrán és litván tervezők designtárgyaival a háttérben, az építésszel tervezői attitűdjéről, a világ aktuális jelenségeihez fűződő viszonyáról, és arról beszélgettünk, hogy hogyan látja a közép-kelet-európai régiót alakító kortárs designszcéna jövőjét.
„Az olasz kultúrában, ha képes vagy megtervezni egy kanalat, akkor várost is tudsz tervezni” – jegyezted meg egyik interjúdban. Valóban úgy tűnik, hogy a kreatív iparág egyetlen területe – az építészet, enteriőr-, termék- vagy grafikai tervezés – sem haladja meg a határaidat. Mi volt az az első pillanat, amikor elköteleződtél a design mellett?
Olaszországban a kultúránk részét képezi a humanizmus, Milánóban ezzel a szemlélettel együtt nevelkedünk. Egyrészt embernek, másrészt tudósnak és mérnöknek, valamint kicsit őrültnek és anarchistának kell lenned, majd utána talán tervező vagy építész válik belőled. Egészen fiatal koromban kezdtem el rajzolni vagy papírra vetni néhány gondolatomat. Sosem fordult meg a fejemben, hogy Forma-1-es pilóta vagy űrhajós legyek, ugyanis a kezdetektől fogva csak arra gondoltam, hogy építésszé szeretnék válni.
Az olasz kultúrát áthatja a művészet, az építészet, a zene, az irodalom és a gasztronómia világa. A művészet nemcsak a múzeumokban, hanem Olaszország szinte minden szegletében megtalálható, valamint a század legnagyobb státuszszimbólumai is az országhoz köthetőek. Az építészet és a formatervezés mestereként milyen a kapcsolatod az irodalommal, a zenével? Inspirációként, vagy inkább a feltöltődés eszközeiként használod ezeket?
Szerintem ez egy kulturális megközelítés, vagy más szóval, életszemlélet. Ha tervezőként vagy építészként tevékenykedsz, kapcsolódnod kell a művészettel, a zenével, a divattal, a fotográfiával, továbbá az ételekkel és az illatokkal is, tulajdonképpen az életünk javával. Ez egy 360 fokos folyamat – a kreativitás körkörös rendszere.
Vitruvius római építész tanulmányaiban megfogalmazta, hogy milyen módon lehetünk építészek: nem elég a matematika vagy a geometria ismerete, a csillagászat és a költészet ismeretével is rendelkeznünk kell. Az irodalom és általában a kultúra olyan eszközök, amelyek által bővíthetjük a tudásunkat, és lehetővé teszik, hogy jó építész és tervező váljon belőlünk. Ezek a gondolatok azért is fontosak, mert összefoglalják, hogy milyen különbséget jelent európainak vagy olasznak lenni a világ többi részéhez képest.
Számos hotelenteriőrt terveztél világszerte: Kínában, Amerikában, az Egyesült Arab Emírségekben, de Európában, többek között Horvátországban és itt, Magyarországon is. A budapesti Dorottya Hotel épülete már önmagában is érdekes, mivel három különböző történeti (szecessziós, modernista és historizáló) épület egyesítéséből jön létre. Az enteriőr esetében mi alakította az építészeti koncepciót? A kortárs szállodákról alkotott megközelítésed, vagy a helyi kontextus és történelem?
Építészként meg kell vitatnod, hogy milyen a kapcsolatod a körülötted lévő térrel. Emellett azonban az is egy nagyon fontos kérdés, hogy milyen a kapcsolat közted, a tér, a kultúra, valamint a helyiek között. A budapesti Dorottya Hotel esetében igyekeztünk elérni, hogy olyan helyspecifikus „illatot” és bensőséges hangulatot adjunk az enteriőrnek, amely által Budapesten érezhetjük magunkat. Ilyen inspirációs forrás például a víz jelenléte a városban, a különböző történelmi elemek, vagy az az érzés, hogy Európában tartózkodunk, de egy kicsit mégsem. Ugyanakkor én egy modernista építész vagyok, így modernnek és kortársnak kell lennem. Mindemellett szeretek nemzetközi is lenni, olasz lélekkel.
A technológiai innovációk talán az autóiparra vannak a legjelentősebb hatással. Az elektromos autók formatervét nagyban befolyásolják az új technológiák, de több különböző autógyártó arculata is úgynevezett flat designra váltott. Hogy látod, milyen hatással van a digitalizáció az építészet és a prémium design területén?
Amikor az ókori rómaiak majdnem 500 kilométernyi vízvezetéket építettek, technológiailag hihetetlen teljesítménynek számított. De gondoljunk csak az ötvenes vagy a hatvanas évek technológiáira is, a korabeli autókra, zenékre, filmekre vagy arra, hogy milyen módon lehetett tornyokat építeni. Most, hatvan évvel később, 2022-ben más szintű, sokkal fejlettebb megoldásokat alkalmazunk, tehát ennek a mértéke mindig az adott pillanattól függ. Egyre több digitális eszközt, kifinomult mikrochipes vezérlést vagy 3D-vizualizációt használunk, az életünket befolyásoló elektronikus technológiákról, társadalmi kérdésekről, vagy metaverzumról beszélünk. Tulajdonképpen ismét alkalmazkodunk a kultúránk technológiáihoz.
A design területén is már több olyan robotot használunk, ami húsz évvel ezelőtt sci-finek tűnt, de egyúttal több embert is bevonunk a közös munkába. Bár nem tudhatjuk, mi lesz a következő lépés, újra és újra el kell gondolkodnunk azon, hogy milyen módon tudunk vertikálisan kapcsolódni a kultúránkhoz.
Portrékép: Rácmolnár Milán
Fotók: Tommaso Sartori, Tsing Lim, Erik Lefvander, Santi Caleca
Dorothea Hotel & Residences, Budapest vizualizáció ©Lissoni Casal Ribeiro
A teljes cikket megtalálod a H&H 6. számában!
RENDELD MEG ITT
A héten indul a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa programsorozat!
Különleges Kádár-kockák, avagy a magyar szocializmus megosztó építészeti hagyatékai
