fbpx
Nyomj Entert






A koreai kultúra dobozkája



Dél-Koreáról az Élősködők című film elsöprő Oscar-díjas sikereiről hallhatunk, olvashatunk most a legtöbbet, ám érdemes a koreai művészet és kultúraközvetítés más területeit is megismerni, például az új székházba költözött Koreai Kulturális Központ kiállításai révén, amik a hónap végéig láthatóak.

Novák Piroska írása

Nagyvonalúság – ez a szó, ez a jelző jut mindig eszembe a budapesti Koreai Kulturális Központról, annak kiállításairól, és magáról a koreai kultúráról is. Budapesten 2012-ben nyitotta meg kapuit, a közép-európai térség legnagyobb Koreai Kulturális Központja a Csörsz utcában. A Koreai Köztársaság budapesti nagykövetsége alá tartozó intézmény a nyitás óta számtalan érdekes, díjmentesen látogatható programot, kiállítást, filmklubot, koncertet, valamint nyelvtanfolyamokat, hagyományos tánc-, festő-, kalligráfia és főzőkurzusokat szervezett – utóbbiak férőhelyei rendszerint pillanatok alatt betelnek. A koreai kultúra napjainkban tapasztalható kedveltsége több tényezőre vezethető vissza, az egyik ezek közül a népszerű kultúra műfajához sorolható történelmi, kosztümös filmek és televíziós sorozatok (dorama) sikere, amelyek kiváló kultúraközvetítő eszköznek bizonyultak. Hiszen, nem csupán a koreai történelmet hozzák közelebb a nézőkhöz, hanem a korhű jelmezek és díszletek révén a koreai tárgykultúra, életmód és szokások is feltárulnak, melyek mind arra sarkallják az érdeklődőket, hogy még áthatóbban ismerjék meg e nemzetet.

A budapesti Koreai Kulturális Központ tavaly egy, a korábbinál jóval nagyobb alapterületű, összesen nyolc szintet magába foglaló székházba költözött a Frankel Leó út 30-34. szám alá. 2019 novemberében a költözést, az újranyitást, egyben a Dél-Korea és Magyarország között 30 éve fennálló diplomáciai kapcsolatot két nagyszabású utazó-kiállítással ünnepelték meg. A kortárs koreai építészet kozmopolita arca 1989-2019 című központi kiállítás a dél-koreai építészet elmúlt három évtizedét mutatja be, harminc válogatott példán keresztül. A kiemelt jelentőségű építészeti projektek történelmi, politikai, társadalmi és gazdasági kontextusba ágyazva jelennek meg a különleges kiállítási installációban. A tárlatról – amit konferencia és több szakvezetés is kísért – az Octogon Architecture & Design Magazin közölt részletes ajánlót.

Fotó: Novák Piroska

A másik tárlat érezhetően kisebb figyelmet kapott, holott a gasztronómia és az azzal szorosan összefüggő tárgykultúra – szinte mindig – erős és elemi kapcsolódási pontokat képez két ország kultúrája között. A Koreai konyha: második forduló, együtt a természettel című kamaratárlat a hagyományos cheongsongi porcelánkészítést és a porcelánedények kultuszát ismerteti meg a látogatókkal. A Koreai Kulturális Központ első emeletének pop-up kiállítóterében egyszerre láthatunk olyan hagyományos tálalóedényeket, melyek a koreai étkezési tradíciókhoz kapcsolódnak, és olyan modern formaátírásokat, amik már az európai szokásokhoz is igazodnak. A tárgyak alapanyagául szolgáló cheongsongi fehér porcelán (baekja) használata a 15. század végétől egészen a 19. századig, a Joseon-dinasztia idején számított népszerűnek Koreában. Az ország dél-keleti részén fekvő Cheongsong-ban külszíni fejtésben kitermelt, porrá őrölt porcelánkőzetből készített massza, 1250-1300°C fokon kiégetve finom, elefántcsont színű, tömör és masszív cserepű, a karcolásoknak és a használatból fakadó felületi sérüléseknek ellenálló anyaggá válik. A cheongsongi porcelántárgyak formái egyszerűek, díszítésük visszafogott, rendszerint egy-egy halvány, máz alatt kobalt-oxiddal festett, a szájperemet kiemelő vonal fut rajtuk körbe. A jól ismert kínai kék-fehér porcelánoktól eltérő, mérsékelt kobaltos festés magyarázatához az a történelmi tény is hozzátartozik, hogy Koreában kevés a kobaltérc, ezért kifejezetten költségesnek számított a használata. A porcelán fehérsége, a gyakorlati-használati funkciót szolgáló, puritán edényformák, a visszafogott dekoráció pedig a konfucianizmus tanításaira vezethető vissza, mert a porcelánból készült tárgyak használatában a letisztult gondolatok kifejeződését látták. Ezzel párhuzamosan meg kell itt jegyezni, hogy a cheongsongi porcelánból készült tárgyak a történeti időkben drága luxuscikknek számítottak, és napjainkban is inkább a társadalom tehetős rétegeinek asztalán fordulnak elő.

A cheongsongi porcelánkőzet természetes és porrá őrölt formában (Fotó: Novák Piroska)
Cheongsongi fehér porcelánból készült terítékek és edények a Koreai konyha: második forduló, együtt a természettel című kiállításban (Fotó: Mudra László)
Cheongsongi fehér porcelánból készült terítékek és edények a Koreai konyha: második forduló, együtt a természettel című kiállításban (Fotó: Mudra László)

A 15. századtól Európába exportált távol-keleti porcelánokat „fehér arany”-nak nevezték, értéküket aranyárban mérték. Státusszimbólumnak számítottak, birtoklásukat kezdetben csupán fejedelmek és az arisztokrácia engedhette meg magának. Koreában is rendkívül értékesnek tartották a porcelánból készült tárgyakat; a két kultúra közötti különbséget beszédesen érzékelteti az alábbi, ma is gyakran idézett mondás: „A cheongsongi fehér porcelánról azt tartják, hogy megédesíti a benne tálalt rizs és víz ízét.”

Koreai édességek cheongsongi fehér porcelán kínálótálakban (Fotó: Novák Piroska)

A tárlat alcíme nem csupán arra utal, hogy Koreában a természettel harmóniában lévő szezonális étkezés, az egészséges táplálkozás, az étel mint a test orvosságának elve szorosan kapcsolódik a főzés és a tálalás edénykultúrájához. Hanem arról is, hogy 2018 őszén, még az előző székházban egy külön kiállítást szenteltek a méltán híres, koreai fermentált ételeknek, és az érlelési, tartósítási folyamatokat ellátó onggi cserépedényeknek. A Koreai konyha: a fermentált ételek története című kiállítás Korea egyik nemzeti ételének – a kimchi – készítésének fázisait is bemutatta a „lélegző edények”-ben.

Cheongsongi fehér porcelánból készült asztali készletek a Koreai Kulturális Központ új Tankonyhájában (Fotó: Novák Piroska)
Cheongsongi fehér porcelánból készült asztali készletek a Koreai Kulturális Központ új Tankonyhájában (Fotó: Novák Piroska)

Cheongsong-ban a fehér porcelán előállításának gyakorlata a 20. században jelentős mértékben visszaszorult, 1958-ban pedig Ko Man-kyeong, az utolsó fazekasmester műhelyének bezárásával meg is szűnt. A cheongsongi porcelánkészítés teljes egészében kézműves hagyományát a 2000-es évek elején rehabilitálták a kulturális örökségvédelmet képviselő Cheongsongi Kulturális és Turisztikai Alapítvány égisze alatt. 2009-ben hozták létre a Ko Man-kyeong egykori műhelye köré épített hagyományőrző kerámiaközpontot, ahol megnyitották a régi porcelánbányát és a hagyományos, magas hőmérsékletű, fatüzeléses égetőkemencét is. Az új életre kelt, 500 év tradícióit magába sűrítő helyen kortárs keramikusok a régi, jól bevált munkafolyamatokat követve hozzák létre tárgyaikat kizárólag korongozással. A Koreai Kulturális Központ kiállításán látható tradicionális és a hagyományokból merítő, modern szellemű cheongsongi porcelánedények is a Cheongsongi Porcelánkészítés Hagyományának Házában (Cheongsong Baekja Heritage Center) készültek. A tradíció és innováció együttélése itt nem csupán üres frázis, amit az is bizonyít, hogy a cheongsongi keramikusok készletei tavaly áprilisban elnyerték a szöuli Living Design Award-ot. Mennyire lehetne követendő ez a hozzáállás, az értékek ilyen tisztelete a nemrég ismét eladóvá vált Hollóházi Porcelángyár kapcsán? – tehetjük fel a kellemetlenül kizökkentő kérdést magunknak.

Cheongsongi fehér porcelánból készült terítéktárgyak (Fotó: Koreai Kulturális Központ)
Cheongsongi fehér porcelánból készült terítéktárgyak (Fotó: Koreai Kulturális Központ)
Cheongsongi fehér porcelánból készült terítéktárgyak (Fotó: Koreai Kulturális Központ)
Cheongsongi fehér porcelánból készült terítéktárgyak (Fotó: Koreai Kulturális Központ)

A kiállítás emblematikus alkotása egy gömb formájú porcelánedény, melynek aszimmetrikus testét finom hófehér, enyhén csillogó, matt hatású porcelánmáz fedi. A teliholdat ábrázoló tárgy (Moon Jar) a koreai kerámiaművészet és kultúra esszenciáját testesíti meg, a kézművesség történetét, a tökéletlenség önmagában teljes és tökéletes szépségét sűríti magába. Nem véletlenül szerepel a tálalóedények sorában, egymagában, ahogy a tárlat és az azt kísérő katalógus borítóján is ennek a tárgynak a sziluettje látható.

Hold alakú edény – Moon Jar – a Koreai konyha: második forduló, együtt a természettel című kiállításban (Fotó: Novák Piroska)

A nagyvonalúság a bemutatott kiállítások kapcsán is helyénvaló jelző. Ugyanakkor összevetve a koreai kultúratámogatás és kultúraközvetítés gyakorlatát a hazai viszonyokkal, a nagyvonalúság egy elérendő, vágyott céllá is válik. A világ nagyvárosaiban létesített Koreai Kulturális Központok hitelesen prezentálják azt a pozitív gyakorlatot, ami Dél-Koreában is tapasztalható. Az ország nemzeti múzeumainak állandó kiállításai mindig, mindenki számára díjmentesen látogathatók, az időszaki kiállításokra és a királyi palotákba, vallási emlékhelyekre váltott jegyárak pedig nincsenek az egekben. Koreában a cél nem a turisták lehúzása és kifosztása, hanem a valódi kultúraközvetítés, az élményszerzés, a vendéglátás.

A budapesti Koreai Kulturális Központ újranyitása alkalmából a szöuli Néprajzi Múzeum a koreai nyelv (hangul) és a koreai viseletek megismertetését célzó, összecsukható, pop-up kiállítási elemeket küldött ajándékba, melyek A koreai kultúra dobozkája nevet viselik. Vajon melyik – jelenleg is zárva tartó – magyar múzeum számíthat hasonlóra a saját népétől, ha egyszer újra kinyit majd? Nagyvonalúság és őszinte vendégszeretet – ezeket az értékeket kellene minél alázatosabban elsajátítani addig is.

Koreai konyha: második forduló, együtt a természettel

A kortárs koreai építészet kozmopolita arca 1989-2019

Megtekinthető: 2020. február 28-ig, hétfő-péntek: 12:30-20:00

Helyszín: Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30-34.)

Még nincsenek hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük