fbpx
Nyomj Entert

A lengyel blokk stratégiai modellje | George Friedman, a Geopolitical Futures alapítója és elnöke

George Friedmant arra kértük, hogy egy keretrendszer felállításával segítsen megérteni a Közép- és Kelet-Európában zajló stratégiai helyzetet. Írásai az utóbbi évtizedekben döbbenetes pontossággal jósolták meg az előttünk álló lehetőségeket és kihívásokat, így meglátásait érdemes komolyan vennünk és megfontolnunk akárhányszor geopolitikai vagy nemzetközi híreket olvasunk. A cikk nyomtatásban a Hype&Hyper 2021/1. számában jelent meg.


A lengyel blokk

A lengyel blokk az észak-európai síkságot, az Atlanti-óceán partvidékétől kelet felé elterülő területeket foglalja magába egészen Moszkváig. Az elmúlt háromszáz év legnagyobb európai csatáit ezen a síkságon vívták: az orosz-svéd háborút, a napóleoni háborúkat, valamint az első és második világháborút is. A hidegháború, vagyis a NATO és a Varsói Szerződés tagállamai közötti feszültség nem csapott át igazi háborúba. Európa sorsa győzelem vagy patthelyzet mindig ezen a területen dől el.  

A síkságon vívott kulcsfontosságú, rendszerszintű háborúk nem gyakori, de folyamatosan ismétlődő események, amelyek száz évente egyszer-kétszer átírják Európa, sőt az egész világ történetét. A második világháború során a németek megszállták Lengyelországot, Magyarországot és Csehszlovákiát, korábban, az első világháborúban pedig az észak-európai síkság országaiban pusztító németek teret adtak a kommunista Oroszország kialakulásának. Minden meghatározó európai háború Nyugat-Európa és Oroszország közötti feszültségben csúcsosodik ki, és komoly következményei vannak a háború előtt és után is a lengyel blokk országaira.

Illusztráció: Gilicze Gergő

A George Friedman által használt “polish bloc” kifejezés egy közép-európai szövetségre utal amelyet gazdasági súlya valamint mérete miatt Lengyelország vezet, és amelynek tagjaiként többnyire még Csehországot és Magyarországot említi. Nem mint intézményesült szövetségre, hanem mint geopolitikai jelenségre utal. Intézményesült formában ehhez a Visegrádi Együttműködés áll legközelebb, ugyanakkor lengyel vezetéssel több más hasonló köztes-európai szervezet formálodik, mint a Három Tenger Kezdeményezés vagy a lublini háromszög.

A harmadik szövetséges hatalom problematikája

A térség országainak stratégiája azon a realisztikus elképzelésen alapszik, hogy nem érnek fel a keleti vagy nyugati hatalmak erejével, ezért más európai hatalmakban keresik szövetségeseiket. A stratégia gyenge pontja, hogy ezeket az ígéreteket mindig is nehéz volt betartani. Az ígéretet tevő fél gyakran túl messze volt, és nem volt érdekelt a észak-európai síkságon történtekben, a szövetség ígéretének vagy annak ellenére, hogy a hatalom maga is részt vett vagy készült a konfliktusban való részvételre. Ennek fényében a lengyel blokk szövetséges keresési stratégiája ritkán eredményezte olyan szövetséges csapatok megjelenését, akik ténylegesen meg tudták volna védeni az itteni országokat.

A történelem bebizonyította, hogy a régió nagyhatalmak intervenciójára alapozott védelme bukásra van ítélve. A nagy európai háborúk során az észak-európai síkság mindig is stratégiailag kiemelten fontos térséget jelentett, azonban Európa kis terület, és amikor az országoknak leginkább szüksége lenne szövetségeseikre, akkor ezek a szövetségesek általában pont a saját a nemzetbiztonságuk védelmével vannak elfoglalva.  

Így a régió országainak három választási lehetősége marad: az első szövetséget kötni az egyik kiemelten fontos hatalommal, mint ahogy Magyarország tette Németországgal a második világháborúban. Ebben az esetben azonban a vereségen is együtt kell osztozniuk. A második stratégia remélni, hogy a háborút nem ezen a területen vívják majd. Az Ibériai-félszigeten, Olaszországban vagy a Balkán térségben zajló kisebb háborúkat kivéve azonban soha nem ez a helyzet, a háború mindig megtalálja az itteni országokat. A harmadik megoldás egy olyan katonai blokk létrehozása, amely elég erővel rendelkezik a háború kimenetelének megváltoztatásához. 

Egy nyugati és egy keleti hatalom között zajló háború esetében nincs olyan nemzet a lengyel térségben, amely elég védelmi erővel rendelkezne akár az egyik vagy mindkét támadó hatalom csapatainak megfékezésére. Egy ilyen háborúban ezeket az országokat külön-külön vagy egyszerre megszállás alá vonják, vagy még ennél is rosszabb, ha csatatérnek használják őket, mint az első világháborúban, melynek katasztrofális következményei lehetnek még akkor is, ha az ország a függetlenségét részben képes megtartani. Egy nemzet sem képes megakadályozni, hogy a támadó hatalmak elkerüljék ezt a régiót. 

A svájci stratégia

A lengyel blokk egyetlen észszerű stratégiája kimaradni a háborúból. Ez alatt nem együttműködést vagy kapitulációt kell értenünk, hanem a svájci stratégiát. Annak ellenére, hogy Svájc logisztikai és támadási szempontból is vonzó területet jelentett, egyik világháborúban sem támadták meg vagy foglalták el. Ennek az az oka, hogy a domborzat megnehezítette az országon való áthaladást. Ez azonban korántsem volt lehetetlen, főleg egy olyan hatalom számára, amely meg tudta akadályozni, hogy az ellenség csapatai a szorosokat és más stratégiailag kulcsfontosságú pozíciókat foglaljanak el. 1941-ben a németeknek, míg 1944-ben az amerikaiaknak sem kellett attól tartaniuk, hogy egy külső erő megakadályozza majd Svájcon való átkelésüket. Sokan úgy tartják, hogy a németek és az amerikaiak azért nem támadták meg az országot, mert függtek a svájci bankrendszertől. Ez a függő viszony egyértelmű, azonban nem elég indok arra, hogy a nagyhatalmak ne próbálják meg elfoglalni ezeket a stratégiailag kiemelten fontos svájci területeket. 

A megoldás a svájci védelmi stratégiában rejlik. Svájc többek között felfegyverezte polgárait és aknákat helyezett el a kiemelten fontos szorosokban. Már régóta alkalmazták ezt a stratégiát. Nem az volt a céljuk, hogy legyőzzék a Németországhoz és az Egyesült Államokhoz hasonló nagyhatalmakat, sokkal inkább Charles de Gaulle szavaival élve igyekeztek leszakítani annak a karját, aki megpróbálta megtámadni az országukat. A stratégiát úgy dolgozták ki, hogy a támadók attól tartsanak, hogy egy potenciális támadás túlságosan felemészti a fő előrenyomulásukhoz szükséges emberi és materiális erőforrásaikat, és Svájc az idővel is bünteti a támadókat, amely megborítja a háborús terveket, késedelemhez és meggyengüléshez vezet, amit az igazi ellenség könnyedén kihasználhat.

A svájci stratégia feltételezi, hogy az ellenség (és szövetségesei) képesek lehetnek legyőzni az ország csapatait. A sikeres védekezés lehetetlen, ám Svájc tisztában van vele, hogy a nagyhatalmak által az országon kívül eső területeken vívott csaták fenyegetést jelentenek számukra, és bármilyen megmozdulásukat a háború kontextusában fogják értelmezni. Amennyiben Svájc elég erővel rendelkezik, hogy a behatolókat megbüntesse, ez elég indokot vagy legalábbis bizonytalanságot jelent a támadók fő harcterületein, hogy kétszer meggondoljanak egy Svájc ellen indított támadást. A ráfordított idő és erőforrás költségei sokkal jelentősebbek, mint amennyire hasznos lehet egy potenciális támadás.

Úgy gondolom, a lengyel blokknak is fontolóra kell vennie a svájci stratégiát. Természetesen az északi síkság domborzata nem multiplikálja az országok katonai erejét. Stratégiailag kiemelt, több helyen felállított, a légi vagy rakétatámadások megakadályozásához elég erős mesterséges akadályok, amelyeken a páncélos gyalogság is csak nagy nehézségek árán tud átjutni bizonyos értelemben egyenértékű megoldást biztosítana. De ahogy említettem, Svájc esetében a domborzat fontos, ám önmagában nem döntő erejű szempont volt. A domborzattal megtámogatott svájci védelmi erők vezettek a sikerhez. 

George Friedman 1949. február 1-jén született Budapesten. Még csak egy éves volt, amikor családjával a kommunista rezsim elől az Egyesült Államokba menekült, ahol mára a világ egyik legnevesebb geopolitika elemzőjeként és tanácsadójaként tartják számon. A nevéhez fűződő számos bestsellerben és magávalragadó előadásaiban is megdöbbentő realizmussal enged betekintést a jövő eseményeibe. Legismertebb könyve, a több mint húsz nyelvre lefordított A következő 100 év újra és újra bebizonyítja nézetei helytállóságát. Dr. Friedman az Egyesült Államok és szövetséges országainak számtalan kormány- és katonai szervében szolgált tanácsadóként.

Inkább nyomtatott formában olvasnál? Még megrendelheted a Hype&Hyper magazin első számát a Storeoldalunkról!

Még nincsenek hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük