A régiós média helyzetéről, átpolitizáltságról, Közép-Európa lehetőségéről és a narratívák harcáról beszélgettek közép-európai újságírók és politikusok a karpaczi Gazdasági Fórumon, Lengyelországban. Ott voltunk, megírtuk!
Idén 31. alkalommal került megrendezésre Közép-Kelet-Európa legnagyobb konferenciaeseménye, a Gazdasági Fórum a délnyugat-lengyelországi üdülővárosban, Karpaczban. A Fórum tematikája: Európa az új kihívásokkal szemben. Az elmúlt hónapok eseményeire tekintve tisztán körülhatárolhatónak hangozhat, mégis tág fogalomkörre enged következtetni, és valóban lehetett beszélgetéseket hallgatni kiberbiztonságtól kezdve, energiaválságon át, befektetéseken keresztül a fenntarthatóságig. A Lengyel-Magyar Fórumon a közép-kelet-európai média helyzetéről, annak nemzetközi viszonyulásáról szóló panelbeszélgetésen jártunk. Tudósításunk.
„A média olyan, mint az idegrendszer: információval köt össze feleket” – kezdte beszédét Andrzej Zybertowicz, a lengyel Nemzetbiztonsági Hivatal tanácsadója. Habár ezt tudjuk Közép-Kelet-Európában is, mégis meglehetősen limitált a kapcsolódási pontok száma, kevés újság áll egymással közvetlen kapcsolatban. Zybertowicz szerint egy óriási hiba, hogy a lettek nyugati médián keresztül tudják meg, hogy mi történik Bulgáriában, hiszen ezáltal a saját képünket nem tudjuk befolyásolni, kiszolgáltatottak vagyunk más országok médiáinak.
Marek Kuchinski, a lengyel parlament, a Szejm képviselője, a Külügyi Bizottság elnöke ugyanezt a húrt pengeti tovább: nagy kihívás a Három Tenger országai számára, hogy ne Berlin és Moszkva közvetítésével tudjuk meg, hogy mi folyik Varsóban, Pozsonyban, Kijevben, Budapesten. A növekvő nemzeti öntudat úgy tud működni, ha azt a külvilág számára is tudjuk kommunikálni. Lengyel-magyar viszonylatban is elfogadhatatlan, hogy ha az egyik ország miniszterelnöke mond egy beszédet, abból a nyugati sajtó egy mondatot kiemel, a másik országba pedig már csak ez a szűrt üzenet jut el ahelyett, hogy a két ország között közvetlen médiakapcsolat létezne.
A Hype&Hyper számára különösképpen érdekes volt a beszélgetés, hisz résztvevője volt Heincz Barnabás a Business és Stratégia rovat vezetője, aki a budapesti, magyar állásponttal tudta megismertetni a fórum résztvevőit. Elmondta, hogy bár léteznek Magyarországon a visegrádi országokkal foglalkozó médiumok, elérésük és hálózatépítésük meglehetősen szűkös keretek közé van zárva. A magyar médiapiac legnagyobb szereplőinek nincs kiépítve hálózatuk, mely lehetővé tenné, hogy kellő információt kapjunk Varsóból, Prágából. Ezek hiányában nem lehet közép-európai narratívát építeni. Emellett kiemeli, hogy nem csak az a probléma, hogy egymással nincs kapcsolatban a kelet-közép-európai médiavilág, hanem az is, hogy ha tényleg nyugati médiumokból informálódunk, akkor miért nincs velük kapcsolatunk, miért nem neveltünk ki olyan minőségű újságírókat, akik a nyugati sajtóba leírhatják a keleti narratívát? A nyugati politika képviselői nyugati mainstream médiát fogyasztanak, azok narratíváját táplálják, ha ők nem ismerik meg Kelet-Közép-Európa hangját, akkor még inkább egyoldalúvá válik az európai döntéshozatal.
Goran Andrijanic bár Lengyelországban él, a horvát Fratria újságírója, az ország híreiről így torzítás nélkül értesül. Az ottani médiahelyzet meglehetősen egyoldalú, a döntő kérdésekben a különböző sajtóorgánumok egyhangúan szólalnak fel az ügyekben. Így egy országon belül is kialakulhat egy ellenpólus nélküli vélemény, jelen esetben az, hogy Horvátország egy föderációs Európán belül értelmezi saját magát, ezt pedig a kormány is elfogadja. Ez olyan helyzetben is döntő lehet, amikor például 2013-ban a házasság alkotmányos védelmével kapcsolatban írtak ki népszavazást, a mainstream média egyhangúan állt ki ellene. A környező országok hírei pedig nagy médiaügynökségeken keresztül jutnak el Horvátországba, így, ha valaki árnyalt képet szeretne kapni bizonyos kérdésekben, ahhoz nagy erőfeszítéseket kell tennie. Ha kulturális közösségként akar Közép-Kelet-Európa magára gondolni, akkor ezt meg kell oldani.
A Do Rzeczy főszerkesztője, Pawel Lisicki szerint nem lehet egy kalap alá tenni a régió országait média szempontjából. Elmondta, hogy Horvátországban teljes liberális dominancia figyelhető meg, míg Lengyelországban, de Magyarországon is konzervatív állami tévék üzemelnek, de nagy elérése van a középutas televízióállomásoknak is, a baloldali médiák viszont szerinte ezekben az országokban is dominálnak. Ráadásul a liberális média nem merül ki a hagyományos médiumokon, de a Youtube, Facebook vagy Twitter is balliberális eszmét támogat. Egy kézzel fogható megoldást lát Kelet-Európa országainak a nyugati liberális médiával szemben: a nagyobb portálok angolra fordítása, mely által sokkal több emberhez elérhetnek.
Andrzej Zybertowicz is azt érzékeli, hogy a bigtech jelentősen megváltoztatta Közép-Kelet-Európa helyzetét. A korábban felhozott agy metaforát továbbvíve azt állítja, hogy a régió agya a szervezeten kívül van. Ráadásul nem is egy, de két agyról beszélünk: Berlinről és a Szilícium-völgyről. A német nemzeti hírügynökség rendelkezik a legtöbb tudósítóval, akkor is, ha ők nem hajtanak végre politikai diszpozíciókat, de amit csinálnak, egy strukturálisan mérgezett környezetben folyik. Ezt a környezetet pedig a bigtech alkotta, ennek pedig az az eredménye, hogy túlszaturált lesz a piac, így a kulcsdöntéseket minden vita nélkül hozzák meg, semmiféle komoly diskurzus nem folytatható le.
De hogy lehet elbillenteni a mérleg nyelvét? Zybertowicz szerint utakon és energetikai rendszereken felül intellektuális vonalat kell erősíteni: ha nincs regionális egyetem, megfelelő portálok, akkor ez nem lehetséges, addig pedig ne várjuk el, hogy egy skandináv fiatalember érdeklődni fog a Balkán, vagy a régió más térségei iránt. Marek Kuchcinski azt vallja, hogy minél többet dolgozunk a helyzeten, annál nyilvánvalóbb, hogy hatalmas mennyiségű pénzre van szükség.
Fontos a softpower kiépítése Heincz Barnabás szerint is, szerinte ma Magyarországon a legerősebb softpower-intézet az MCC, amely tízezres nagyságrendben képez diákokat, nemzetközi professzorokat von be a munkába, ösztöndíjakat ír ki, csereprogramokat bonyolít le. De a softpower akkor a legerősebb, ha nincs átpolitizálva. Ha van skandináv hygge, miért nincs magyar hygge, miért nem népszerűsítjük a disznóvágást, a helyi spiriteket? Egy skandináv fiatalember nem fog a Balkánnal foglalkozni, de lehet, hogy a Balkán konyhájával, történelmével igen. Addig ne várjuk, hogy a nyugat megértsen minket, míg mi sem értjük meg magunkat, feltéve a kérdést: hogy fog egy belga fiatal magyar ételeket készíteni, ha még Lengyelországban sincs rendes magyar szakácskönyv?
Ha közös pontot kell találni a régió országai között, akkor muszáj szót ejteni a vallásról. Goran Andrijanic úgy látja, hogy a kulturális közösséget, a közös történelmi sorsot, a kulturális kódot mind körbe lengi a vallás, a hit. Ezt az alapot viszont nem csak alapnak kell használni szerinte, hanem építeni is. Ehhez azonban politikai akaratra van szükség, valamint mint bármely más projekt, ez is megvalósíthatatlan kommunikációs csatorna nélkül.
A panelbeszélgetés végére érkezett csak meg Matyas Zrno, a CNN Prima News külföldi szerkesztőségének vezetője, de fontos kihívásra hívta fel a figyelmet: a figyelmünk egyre rövidebb, így a hírek egyre gyorsabbak. Ha valaki a média jövőjét szeretné látni, a Tiktokra kell tekintenie. A cseh média szerinte merőben eltér a magyartól vagy lengyeltől, az állam alapvetően sokkal szekularizáltabb, a hit, nemzeti értékek sokkal inkább vissza vannak szorítva. Ellenben alapvetően a média előre meghatározott politikai agentáktól mentes, oligarchák kezében vannak főként. Szerinte az országban a konzervatív média teljesen máshogy működik, mint máshol, itt ahelyett, hogy céltudatosan a konzervatív embereket céloznák meg, inkább azokhoz szólnak, akiket a liberális média nem szólít meg. Emiatt Zrno szerint Csehországban primitív konzervativizmusról lehet beszélni.
„Úgy gondolom, hogy sosem tudhatsz eleget valamiről" – Interjú Sylwia Lipkával
Az LG futurisztikus és stílusos tárolómegoldást kínál a sneakerhead-eknek
