„A történelmet még mindig úgy vitatjuk, mint a valóságunkat.”
Az egykor puskaporos hordóként emlegetett Balkán ugyan több szempontból hosszú utat járt be, ma is számos kihívással néz szembe. Az uniós integráció, az ukrán-orosz háború, valamint a bosznia-hercegovinai és bolgár választások meghatározó kérdések a Balkán sorsának alakulásában, ebbe pedig a Mathias Corvinus Collegium (MCC) szervezésében nyújtottak betekintést olyan szakértők, akik saját bőrükön tapasztalják azt, hogy mégis mit jelent a nyugat-balkáni lét, és miben kereshetőek a régió (in)stabilitásának okai.
A nyugat-balkáni régió aktuálpolitikai folyamatairól és az ukrán-orosz háború régiós hatásáról szóló rendezvény első paneljében Rajko Petrović, a belgrádi Institute of European Studies kutatója, Senada Šelo Šabić, a zágrábi Institute for Development and International Relations kutatója, valamint Németh Ferenc, a Külügyi és Külgazdasági Intézet (KKI) munkatársa vitattak meg aktualitásokat, mindenekelőtt a háború kérdését a régióban. A kérdéskörre reflektálva a szerb szakértő elmondta, hogy a háború terjedésének eshetősége hatványozottan érinti a régiót, és kiemelte, hogy Szerbia az egyetlen ország, amely uniós integrációra törekszik, azonban nem vesz részt Oroszország szankciókkal történő visszaszorításában – szerinte ez hozzájárul a politikai instabilitáshoz, ugyanis az Európai Unió világossá tette, hogy Szerbia külpolitikájának harmonizálnia kellene azzal, amit az EU intézményei képviselnek. Rajko Petrović az infláció kérdésére is kitért, amelyről elmondta, hogy jelenleg 14% körül mozog az országban, és hangsúlyozta, hogy az embereknek ez nagyon megterhelő. Szerbia szerinte már-már reflektorfényben van a világ számára, hiszen sokakat foglalkoztató kérdés, hogy az ország továbbra is jó viszonyt szándékozik ápolni Oroszországgal, vagy inkább a nyugati politikai szövetség felé fogja billenteni a mérleget.
Következő felszólalóként Horvátország képviseletében Senada Šelo Šabić osztotta meg a gondolatait. Elmondta, hogy az orosz agresszió gyökeres változást hozott Európába, és kitért a horvátok abbéli reményére, hogy a háború, amely Ukrajnában kezdődött, Ukrajnában is fog befejeződni, ugyanakkor hozzátette, hogy ez még korántsem biztos. A szakértő hangsúlyozta, hogy Vlagyimir Putyin rezsimje nem Ukrajnát, hanem az egész nyugatot támadta meg és támadja most is, valamint hozzátette, hogy ennek ellenére a horvát politikai közeg korántsem egyöntetű – vannak olyan hivatalos állásfoglalások, amelyek nem támasztják alá és tükrözik Horvátország támogatását Ukrajna irányába. A szakértő olvasatában ugyanakkor NATO- és EU-tagként kötelesek a felelősségvállalásra, hiszen ők is védelmet és szolidaritást várnának hasonló helyzetben, és úgy gondolja, hogy Horvátország hajlamos a felelősségvállalás terhe alól azzal a kifogással kibújni, miszerint az ország túl kicsi és marginális ahhoz, hogy valódi szereppel bírjon, de a láthatatlanság hosszútávon nem lesz lehetséges. Šabić szerint felelősséget kell vállalni, és részint az EU még mindig úgy csinál, mintha a dolgok hamarosan visszarendeződhetnének a normális kerékvágásba, de ez nem reális. Šabić szerint felelősségteljesebb és erőteljesebb európai vezetőségre lenne szükség, hiszen az Egyesült Államok nem fogja azt mindig megvédeni. A háború kimeneteléről elmondta, hogy feltehetően hatással lesz a Nyugat-Balkán erőviszonyaira – Szerbia az európai közösséghez tartozik, ugyanakkor a külpolitikájával még mindig több irányba játszik, ez pedig már nem sokáig lesz tartható stratégia a horvát szakértő szerint.
Németh Ferenc az Európai Unió háborús reakcióját jónak értékelte, ugyanakkor stabilitás szempontjából változatlannak találja a nyugat-balkáni régió állapotát: Oroszország jelen van, és azt is hozzátette, hogy az elmúlt időszakban számos középosztálybeli orosz állampolgár látszik felbukkanni Belgrádban, valamint sok orosz fiatal is a szerb fővárosban dolgozik az informatikai szektorban, ami jót tehet a helyi gazdaságnak. Kiemelte, hogy az energiaválságot nem egészen a háború kitörése hozta el a régióba, és az a konfliktus előtt is jelen volt, például a koronavírus-járvány okán. Elmondta, hogy szerinte a Balkán országai jó úton haladnak abban, hogy különböző alternatívákat keresnek az energiaellátásuk fedezésére, ugyanakkor ez egy igencsak hosszadalmas folyamat lesz.
Második témakörként a régió háborútól független kihívásait vitatták meg a résztvevők. Németh Ferenc elmondta, hogy a Nyugat-Balkán számos strukturális problémával néz szembe – nem elég a fegyveres konfliktus megelőzésére koncentrálni, hanem gazdasági fejlődésre, befektetésekre, rugalmasságra és rugalmas intézmények kiépítésére lenne szükség, hogy politikai válságokat is át tudjon vészelni a régió. A szakértő kettő égető problémát emelt ki, ezek egyike a brain drain, vagyis a folyamat, amely során a tanult réteg elhagyja az országot, hogy aztán a tudását máshol kamatoztathassa, valamint a népességcsökkenés – hozzátette, hogy nem igazán észlelte, hogy a régió kormányai bármilyen módon orvosolni próbálnák ezeket a problémákat.
Senada Šelo Šabić folytatta a beszélgetést, és megerősítette az emigráció problémáját, amely Horvátországot is nagyban érinti, emellett pedig elmondta, hogy a születési ráta is alacsony, és sem a jól képzett munkaerő visszacsábítása, sem a fiatalok bíztatása arra, hogy több gyereket vállaljanak nem működőképes – szerinte ezek „egyike sem fog megtörténni”. A bevándorlás ezekben a meglehetősen konzervatív országokban nem számít opciónak a népességcsökkenés orvoslására, erről a kérdésről azt is kihangsúlyozta, hogy egy meglehetősen érzékeny terület, annak ellenére, hogy a bevándorlás mértéke nem magas. Šabić emellett beszélt a régió egy univerzális problémájáról, mégpedig a politikai megújulás hiányáról – évtizedek óta ugyanazokat az arcokat látják az emberek a politikai életben, ez pedig a legkevésbé sem pozitív. „A történelmet még mindig úgy vitatjuk, mint a valóságunkat” – mondta, és hozzátette, hogy ezek a politikai okok, valamint egy jobb jövő reményének hiánya az, amiért az emberek elmennek, és nem csupán a pénzügyi nehézségek miatt.
Rajko Petrović a Szerbiát érintő problémákról beszélt, és elmondta, hogy a régió stabilitása és fejlődése nem tud kialakulni, ha a legnagyobb országa nem stabil. Hozzátette, hogy hogy a háborús krízis valójában felgyorsította azokat a nehézségeket, amelyek már előtte is jelen voltak az országban. Kiemelte például a bevándorlók új hullámának eshetőségét, amely várhatóan különbözni fog a korábbiaktól, ugyanis a bevándorlók főleg Oroszországból és Ukrajna irányából érkeznek majd, nem pedig a Közel-Keletről. Petrović itt megerősítette Németh Ferenc korábbi állítását, mely szerint már most rengeteg orosz és ukrán állampolgár tartózkodik a szerb fővárosban, ami a szakértő szerint problémás lehet például a várhatóan emelkedő albérleti díjak miatt - ez gondot jelenthet a diákok számára. Következő nehézségként Koszovó kérdését hozta fel, amely szerinte bonyolulttá teszi a helyzetüket, és kialakít egy olyan eshetőséget, amelyben Oroszország Koszovó példáján keresztül igazolja saját pozícióját Ukrajnával szemben. Utolsóként Szerbia külpolitikáját emelte ki, a kérdésben pedig, hogy Szerbia egy „új Fehéroroszország”, vagy a nyugati szövetség része lesz, a lakosság erősen megosztott – csupán körülbelül annak 40%-a támogatja az uniós tagságot, és 80% szerint semmilyen szankciót nem kellene alkalmazni Oroszországgal szemben, mindez pedig nehéz helyzetbe hozza az országot. Rajko Petrović emellett arra is kitért, hogy a szerb társadalom nagy része érzelmi alapon reagál a konfliktusra, és tudatos megfontolás nélkül gondolja azt, hogy Oroszország a gonosz ellen harcol – szerinte az oroszok jól ismerik Szerbia társadalmának dinamikáját, így könnyen elő is tudják idézni ezeket az érzéseket a szerbekből.
Az EU-tagság kérdéskörére áttérve Senada Šelo Šabić elmondta, hogy reméli, hogy Horvátország uniós tagsága stabilizáló tényezőként, valamint pozitív példaként szolgálhat a régió számára, ugyanakkor úgy gondolja, hogy a bővítés jelenleg nincs kilátásban. Elmondta emellett, hogy olykor úgy látja, hogy az EU jobban akarja Szerbia tagságát, mint Szerbia maga, ami szerinte nem lehetne aszimmetrikus. Hangsúlyozta, hogy a biztonságpolitika lenne az elsődleges probléma, amelynek megoldása égető – egyik állam sem tarthat attól, hogy a másik lerohanja. Németh Ferenc hozzátette, hogy az EU-tagságot tartja az egyetlen járható útnak a régió államai számára.
Az esemény második paneljaként a fókusz a Balkán egy másik területére, név szerint Bosznia-Hercegovinára, azon belül is a nemrégiben tartott választásra tért át, ezen pedig a Szarajevói Egyetem két professzora, Jasmin Hasanović és Osman Sušić, valamint Harun Karčić, az Aljazeera Balkans műsorvezetője vettek részt. Hasanović mindenekelőtt elmondta, hogy az október 2-i választások eredménye még mindig nem hivatalos az elnök személye pedig nem tisztázott, mivel a szavazatok számlálása során többszörösen felmerült szabályellenesség. A politikai rendszer emellett meglehetősen összetett, – különböző etnikai csoportok között oszlik meg a hatalom, ennélfogva a professzor nem demokráciaként, hanem etnokráciaként jellemezné azt – az etnikum a politika legfőbb alapja a számukra. Elmondta, hogy a hatalom láthatóan nem a szavazatokban, hanem a szavazatokat számlálók kezeiben összpontosul, ami az illiberalizmus felé irányítja az országot – más európai országokkal ellenben az illiberalizmus, illetve az autoriter berendezkedés nem állami szinten, hanem etnikai csoportok szintjén valósul meg. A boszniai orosz befolyásról Harun Karčić elmondta, hogy természetes az nagymértékben jelen van az országban, a politikai életen kívül például az érdekelt üzletemberek, vagy a szerb ortodox egyház által, ennek oka pedig az, hogy Oroszország a Balkánon keresztül is jelen akar lenni a Nyugaton, Bosznia-Hercegovina pedig két NATO-taggal, Horvátországgal és Montenegróval is határos. „Ha Kijev elesett volna, Bosznia már háborúban lenne” – jelentette ki Karčić, majd elmondta, hogy a nagyfokú nyugati támogatás és Kijev helytállása okán a boszniai szerbek vezetője, Milorad Dodik egyelőre visszalépett a további cselekvéstől, ám erről még korántsem mondott le.
A harmadik panel Bulgáriáról szólt, azon belül is a röviden kormányzó Folytatjuk a Változást pártról, kormányzásának végéről, és az országot jelenleg érintő kihívásokról szólt, a beszélgetésben pedig Neli Kirilova, a European Security and Defence College, és a Corvinus Egyetem kutatója, valamint Mariyan Sabev, a szófiai Centre for Study of Democracy munkatársa vettek részt. Miután 2022. nyarán bizalmi szavazáson megbukott a 2021-ben megválasztott miniszterelnök, Kiril Petkov, Bulgária új választásra kényszerült, szám szerint a negyedikre 2021. tavasza óta. Neli Kirilova humorosan megemlítette, hogy Bulgária láthatóan nem osztozik a Balkán többi országának azon problémájában, mely szerint a kormányok sosem változnak. A szakértő elmondta, hogy a tüntetéssorozat az országban 2019-ben kezdődött, ez pedig többek között a nagyfokú korrupció ellen kívánt cselekedni, és az akkori kormánypártot, a GERB-et is fenyegette, ám ennek véget vetett az akkortájt megjelenő koronavírus-járvány, ami ellehetetlenítette a mozgolódást. Mariyan Sabov Kiril Petkov röviden regnáló pártjának céljairól beszélt. A Folytatjuk a Változást párt vezetője, aki 2021. telétől 2022. nyaráig volt az ország miniszterelnöke, a korrupcióelleni harcot, valamint a bírósági reformot tűzte zászlójára, Sabev szerint bizonyos mértékig mindkét ígéret megvalósult. A jelenlegi válsághelyzetre reflektálva Neli Kirilova elmondta, hogy az elsődleges cél szerinte a tél túlélése, mert a bolgár fizetések nem elegendőek a jelenlegi energiaárak fedezésére. Második fontos lépésként az ország védelmének fontosságát emelte ki: nemcsak katonai, hanem energia-, élelmiszer- és információs biztonságra, valamint az elegendő vízellátás biztosítására kellene fókuszálni a szakértő szerint. Mariyan Sabev ezzel szemben pozitívabban tekint a jövőbe, és szerinte a téllel könnyen megbirkózik a bolgár társadalom a tartalékoknak köszönhetően. Hozzátette ugyanakkor, hogy békeidőkben megtehetik, hogy két kapura játsszanak, ugyanakkor jelenleg, amikor még kormány sem alakult „nem játszhatnak a tűzzel”.
Grafika: Pisla Réka
Egy volt tésztagyár épülete várja a megújulást Portugáliában
Elkészült az EU legmagasabb épülete Varsóban
