Mennyire érinti a régiónkat a brain drain, avagy az agyelszívás?
Közép-kelet-európaiként alighanem sokak számára jól ismert jelenség a brain drain, amit magyarul különös módon agyelszívásnak nevezünk. Ez arra a helyzetre utal, amikor egy ország jól képzett szakemberei elhagyják azt, hogy aztán egy másik helyen kamatoztassák a tudásukat – mindezt feltehetően jobb élet- és munkakörülmények között. Az agyelszívás jelensége globális jelenség, azonban jókora különbségekkel érinti a különböző államokat.
Az agyelszívás az értelmiségi, képzett réteg elvándorlása, akik többek között a politikai instabilitás, az alulfizetettség, esetenként a kirekesztés, vagy a kedvezőtlen munkakörülmények miatt döntenek az emigráció mellett, és telepednek le egy olyan országban, ahol feltehetően nagyobb szakmai megbecsültséget és jobb életkörülményeket tudnak teremteni, és talán még az általános társadalmi és politikai helyzet is valamivel kedvezőbb. A jelenség természetesen mindkét országot érinti, és meglehetősen komplex következményekhez vezethet. Az elhagyott ország elszenvedi a képzett munkaerő elvesztését, ami által egyfajta dominóeffektus alakul ki, ez hiányt eredményezhet bizonyos szektorokban, népességcsökkenéshez, gazdasági veszteséghez vezethet. A másik oldalon a fogadó ország a jelenség ellentétjén megy keresztül, az úgynevezett brain gain valósul meg, amit 'agynyereségnek' is nevezhetnénk. A fogadó ország többnyire profitál abból, hogy képzett dolgozók telepednek le náluk, hiszen szaktudásukkal serkentik a gazdaságot, ugyanakkor a brain gain összetett jelenség, ami akár bizonyos szakmák telítettségét és emelkedő árakat is eredményezhet, de összességében általában nyereséges az állam számára. Következésképp tehát míg az agyelszívást elszenvedő országok nagyot buknak a jelenség során, addig a célországok többnyire nyernek, ami tovább erősíti az államok közötti egyenlőtlenségeket és már-már ellehetetleníti a felzárkózást.
Az agyelszívás jelenségét számszerűsítve is lehet mérni: egy egytől tízig terjedő skálán mutatták ki, hogy mely országot milyen mértékben érint a brain drain. Ezen számokkal egyenesen arányos az értelmiségiek elvándorlásának aránya, tehát minél magasabb, annál többen emigrálnak. A globális átlag a 2022-es adatok alapján 5,21 indexpont volt, ám ezt jelentősen felhúzták olyan országok, ahonnan valamilyen okból kirívóan magas az elvándorlás – ilyenek például Afrika és Dél-Amerika bizonyos országai, ahol ennek mértéke akár a 8 és 9 közötti indexpontot is megütheti.
Európát vizsgálva már jelentősen barátibb számokkal szembesülhetünk: az itteni 41 országból kiszámolt átlag 3,66 indexpont, ami még mindig nem túl alacsony, és a globális tendenciához hasonlóan jelentős aránytalanságok jellemzik. A listát toronymagasan vezeti Albánia a maga 8,3 indexpontjával, míg Svédországban ez csupán 0,6 pont volt, és Norvégiában is csak egytizeddel magasabb. Kissé sarkítva a listáról elmondható, hogy a Balkán-félsziget államai járnak az élen, Kelet- és Közép-Európa is inkább elől, de már a középmezőny felé kinyúlva követi, majd hátrafelé jönnek a Mediterrán-térség államai és a Benelux államok állnak, majd a skandinávok a sereghajtók.
Az egykori KGST országait nagymértékben érinti az emigráció problémája: a rendszerváltásoktól 2015-ig nyúló időszakban hozzávetőlegesen 18 millió ember hagyta el a régiót, ezen a területen pedig Lengyelország a listavezető. Lengyelország brain drain indexe 2022-ben 4,6 pont volt, ám ez korántsem a legmagasabb érték, amelyet a lengyelek az elmúlt húsz évben produkáltak. 2007-ben, miután Lengyelország már harmadik éve tagja volt az Európai Uniónak, valamint a schengeni övezethez is éppen csatlakozóban volt (majd ezt meg is tette 2007. decemberében) a 6,5 pontot is elérte. Ebben az évben mintegy 2,3 millió lengyel költözött külföldre, főleg az Egyesült Királyságba, Németországba, Franciaországba és Írországba, és ugyan ez az év kiugróan magas számokkal szolgált, azt hozzá kell tenni, hogy a kivándorlási hullám mondhatni állandó volt az ország elmúlt néhány évtizedében. Természetesen a kivándorlók csak egy kisebb része tartozott szigorúan az agyelszívás keretei közé, hiszen az emigrálók bizonyos hányada, cirka negyede volt diplomás, ez mégis odáig vezetett, hogy 2017-ben közel 580 ezer magasan képzett lengyel élt valahol másutt az Európai Unió területén.
Ha Közép-Kelet-Európa többi országát vizsgáljuk, elmondható, hogy bár nem akkora elszenvedői az agyelszívásnak, mint Lengyelország, de szorosan haladnak mögötte. Magyarország indexértéke 2022-ben kereken 4 volt a brain drain tízes listáján, és kijelenthető, hogy a hagyományos értelemben vett agyelszívás egyik legnagyobb áldozata az elmúlt néhány évtizedben – arányokat szemlélve átlagosan innen emigrál a legtöbb magasan képzett személy. Ennélfogva kevésbé demográfiai veszteség, mintsem bizonyos szektorok szakképzett munkaerejének elvándorlása jelent égető problémát a magyar gazdaság számára. A gazdaságon kívül más vonatkozásai is vannak annak, ha értelmiségi fiatalok és családok tömegesen hagyják el az országot: félő, hogy a jelenség egészen kiterjedt módon gyakorol hatást, és az egyértelmű gazdasági veszteségen kívül például az oktatás minőségét is rontja az, hogy magasan képzett szülők sokasága külföldön neveli és taníttatja a gyerekeit.
Románia Magyarországhoz és Lengyelországhoz hasonlóan szintén nagy vesztese az értelmiségi réteg elvándorlásának, a 2022-es mutatójuk 5,3 indexpont, ami régiós szinten a legmagasabb kifejezetten ezt az évet vizsgálva. A rendszerváltás, majd a 2007-es uniós csatlakozás óta románok tömkelege hagyta el az országot – bizonyos években például több román csecsemő született külföldön, mint Romániában. Az agyelszívás égetően nagy problémává nőtte ki magát az egészségügy szektorában, a képzett egészségügyi dolgozók több, mint fele emigrált nyugati országokba, és statisztikák szerint ötből négy orvos fontolgatja, hogy külföldre költözzön. A mélyen gyökerező probléma aztán további diszparitásokhoz vezet: Románia magas költségekért tanítja ki a leendő orvosait, akik aztán sok esetben kénytelenek külföldre költözni a román egészségügy nehézségei és élhetetlensége miatt. Az elöregedő népesség és a közel 20%-os hiány az egészségügyben tehát egy meglehetősen szerencsétlen kombináció, ami akár végzetes következményekhez is vezethet, ami felett nem tekinthetnek a román döntéshozók.
Hasonló, de valamivel mérsékeltebb tendenciák figyelhetőek meg a további két országot vizsgálva: Szlovákiában az agyelszívás indexe 4,1 pont, míg Csehországban 3,4 pont, ám itt megemlítendő, hogy a két ország között meglehetősen magas az átjárás, különösen a szlovákok irányából. A 18 és 25 év közötti korosztály mintegy kétharmada tervezi, vagy már el is hagyta az országot külföldi tanulás érdekében, és ezen fiatalok nagyja a szomszédos Csehországot vette célul többnyire annak jobb minőségű oktatása és közelsége miatt. A szlovák kormány a brain drain egyre csúcsosodó jelenlétét próbálja visszaszorítani, például azzal, hogy 1400 hallgató számára állandó támogatást tervez folyósítani: közülük ezer kiemelkedő tehetség, négyszáz pedig valamilyen fogyatékossággal küzdő diák lesz. Szlovákia abban reménykedik, hogy hasonló intézkedésekkel otthon tarthatja, vagy esetleg visszacsábíthatja a fiatalságot, azonban feltehetően a visszavándorlás nem lesz számottevő, ugyanis a kivándorolni tervezők kevesebb, mint egyharmada mondja, hogy talán visszatérne Szlovákiába. Csehország mondhatni a legszerencsésebb ebben a vonatkozásban. A legalacsonyabb brain drain indexponttal bír a régió országaiban, valamint számos szlovák fiatal is a cseh felsőoktatást választja, ám ez nem azt jelenti, hogy Csehországot ne sújtotta volna az értelmiség elvándorlásának problémája az utóbbi néhány évtizedben.
De egyáltalán miért van ez így? Míg a XIX. és XX. században a szegénység mellett például a vallási- és etnikai üldözés miatt hagyták el hazájukat a kelet-európaiak (is), addig mostanra a lehetetlennek bizonyuló felzárkózás a nyugathoz, a méretes társadalmi különbségek, korrupció, alulfizetettség, vagy például az egészségügyi és a szociális rendszer kiépítetlensége vesz rá sokakat arra, hogy kivándoroljanak. Ehhez természetesen nagyban hozzájárul az Európai Unió nyújtotta szabadság, illetve a globalizáció, így pedig össze is áll a képlet: jó szaktudású, nyelveket beszélő emberek sokasága hagyja el a régiót, szimplán mert több tényező szól az elmenetel, mint a maradás mellett. A kormányok részéről kétségtelenül vannak próbálkozások annak érdekében, hogy maradásra bírják a fiatalságot, azonban ez nehézkes mutatvány – a vasfüggöny túloldalának bűvköre továbbra is sokakat megigéz, és mostanra már az átjutás is könnyen teljesíthető feladat.
Grafika: Pisla Réka
Budapest legújabb koktélbárja azonnal az ujja köré csavar – megnyílt a KAA
Kilátók alkotta őrjárat a cseh hegyekben
