Az ókori görög mitológia alakjai, valamint az afrikai és szlovák népi építészet motívumai is megelevenednek Linda Viková tárgyaiban. A Pozsonyban élő és alkotó tervező egyedi kerámiái egyszerre rusztikusak és modernek, karakteres szépségük pedig egyáltalán nem megy a funkció rovására.
Linda Viková a pozsonyi képző- és iparművészeti főiskolán szerzett diplomát, de már az egyetemi képzés megkezdése előtt elsajátította a kerámiamesterség alapjait. Az 1925 óta működő esseni Keramische Werkstatt Margaretenhöhe berkeiben tanult hat éven keresztül a dél-koreai származású keramikus, Young-Jae Lee mellett. Itt érdemes megállnunk egy pillanatra, hiszen az itt készülő porcelán, illetve kőedénytárgyakban egyszerre jelenik meg a német ipar precizitása és a Távol-Kelet filozófiája, s ez kétségkívül nagy hatást gyakorolt a fiatal szlovák alkotóra is: szem előtt tartani a funkciót, de nem megfeledkezni a kézműves hagyományokról. Mikor 2009-ben megszerezte mesterdiplomáját, tudta: a jól használható, kézműves kerámia lesz az ő útja, de nem egyedül vágott bele a nagy kalandba. Néhány évvel később, 2012-ben Simona Janišovával elindították közös márkájukat, a si.li-t.
„A si.li alkalmas terepnek tűnt mindkettőnk számára abból a szempontból, hogy közösen alkossunk és hozzunk létre olyan tárgyakat, amelyekre egyedül nem lettünk volna képesek. Az együttes gondolkodás és a közös munka során összeadódnak az energiák: négy kéz mégiscsak több mindenre képes, mint kettő” – meséli Linda.
A márka palettáján leginkább mindennapi használatra szánt, kézzel készült kerámiatárgyakat – kávéscsészék, tányérok, tortatálak, fürdőszobai kiegészítők, kaspók – fedezhetünk fel, melyek jól bírják a strapát, mosogatógépben is moshatók, és az áruk is kedvező. A tárgyak zöme megrendelésre készül, limitált példányszámban, de akad néhány készleten lévő darab is a webshopban (a mi egyik kedvencünk a BPA-mentes szilikontetővel kiegészített elviteles porcelán kávéspohár, amelyet a kék-fehér máz tesz igazán egyedivé).
A tervezőpáros mindkét tagja fontosnak tartja azt is, hogy önálló alkotóként is definiálja magát, teret engedve a szabad kísérletezésnek a különféle anyagok és technikák terén. Linda esetében a váza, mint az egyik legősibb forma került középpontba – ez az évezredes múltra visszatekintő tárgytípus több szempontból is tökéletes: egyszerre nagyon egyszerű és mégis végtelenül sokszínű. Bár hajlamosak vagyunk a vázákat a dísztárgyak szintjére alacsonyítani, ne feledjük, mégiscsak tárolóedényről beszélünk: funkciója tehát nagyon is meghatározott, a különféle technikák és anyagok használatát tekintve pedig a lehetőségek végtelen tárházát kínálja fel az alkotó számára. Linda éppen a tárgy archaikus jellegére erősít rá munkáiban, s idézi meg az ógörög amforákat:
„A fő inspirációs forrásom az ókori görög építészet és az archaikus mitológia. A vázáimhoz azért is választom ezeket a formákat, mert ezek a befogadó számára is ismerősek és érthetők, s ezáltal ő maga is könnyebben azonosulni tud az adott tárggyal” – mondja a tervező.
Linda vázáinak többsége öntéssel készül, amihez gipszformát használ, majd következnek a különféle technikák – kézi építés, tekercselés, préselés –, amelyek egyedi karaktert kölcsönöznek a tárgyaknak. De nemcsak az izgalmas felületi kiképzés, a különféle színű mázak használata, a kerámiák léptéke is arról árulkodik, hogy itt bizony nem egy sokadik, virágcsokor tárolására alkalmas tárgyról beszélünk: Linda vázái nagyon is megjegyezhetők és okkal követelnek figyelmet maguknak, szinte már-már szoborszerűek, miközben nem tévesztik szem elől a tényleges funkciót.
A magas hőfokon kiégetett samott agyagból készült „Mimic” váza egy rejtőzködő élőlényt idéz fel bennünk. A hamisítatlanul görög hangulatú füles „Oia” váza még akár unalmas is lehetne, de korántsem az: tökéletes sziluett és tökéletlen ecsetvonások teszik igazán különlegessé ezt a darabot. A félgömbökkel tarkított, ókori oszlopfők formáját idéző vázák ihletői görög istenségek: a nagyobb, fekete változat Ereboszról, az ősi sötétség istenéről, a kisebb, kék színű pedig az ő lányáról, Heméráról kapta a nevét.
A karcolt „Kassena” vázák és fedeles tálak ugyancsak rusztikusak, de itt már nem Görögország, hanem Afrika kapja a főszerepet. Az elnevezés azt a Burkina Faso északi részén élő népcsoportot takarja, akik agyagból épült házaikat saját maguk dekorálják – ezt a tevékenységet általában nők végzik: geometrikus mintákkal díszítik a falakat, melyhez a festéket helyi ásványokból állítják elő. Hasonló jelenségről beszélhetünk az észak-szlovákiai Csicsmány esetében is: itt a hagyományos faházak homlokzatán jelennek meg egyszerű, fehér színnel mázolt díszítések.
Linda Viková egyedi vázáit a prágai Medecine Studio falai között, vagy Pozsonyban a Rajon designüzletben csodálhatjuk meg személyesen, de a legjobb, ha felkeressük a tervezőt magát pozsonyi műhelyében.
Fotók: Martin Tomečko, Mafin Laurincova (portré)
Érzéki fotókon Berlin ikonikus, ürességtől kongó reptere
A Gyöngyhajú lány nyomában: amerikai hip-hop trackek, amiket kelet-európai dalokból mintáztak
