Hogyan tervezzünk mérföldkőnek számító épületet egy olyan városban, amely zsúfolásig telített történelemmel? Milyen lesz a jövő munkahelye? Hogyan reagálhat az építészet a városi munka és az élet változó természetére? A budapesti és a varsói városképet gazdagító legújabb épületeket a Foster + Partners építészeinek köszönhetjük. A 2017-ben beadott pályázatuk alapján kiválasztott Foster + Partners csapata, a Finta Studio helyi építészeivel karöltve dolgozott a MOL-csoport új budapesti székházának kivitelezésén. A MOL Campus, amely a magyar főváros legmagasabb épülete lesz, kortárs és fenntartható munkahelyet teremt, miközben egyetlen helyszínen fogja össze a vállalat budapesti tevékenységét. Az interjú nyomtatásban a Hype&Hyper 2021/1. számában jelent meg.
Ezzel párhuzamosan a Foster + Partners egy másik toronyépületen is dolgozik a lengyel fővárosban, amely a legkorszerűbb irodatereket hozza el a városközpontba, és amely közvetlen kapcsolatot biztosít a szomszédos varsói központi pályaudvarral. A Varso Tower, amely a második világháború alatt lerombolt városrész újjáélesztésére irányuló átfogó terv központi eleme lesz, most az Európai Unió legmagasabb tornyaként emelkedik a magasba.
A két projekt befejezésének apropóján beszélgettünk Giles Robinsonnal, a Foster + Partners vezető partnerével, akit a tervezésről, a cég fenntartható munkahelyekkel kapcsolatos jövőképéről, és a ’live-work’ környezetek mércéjeként is értelmezhető projektekről kérdeztünk.
Kendernay Márk írása.
Milyen feladattal bízták meg a Foster + Partners csapatát az új MOL Campus kapcsán?
G. R.: A MOL csapatával szoros együttműködésben dolgoztunk, inspirált minket az az elképzelésük, hogy a város egyik legfenntarthatóbb épületét hozzuk létre és egy olyan innovatív, és alkalmazkodó munkahelyet teremtsünk az alkalmazottak számára, amely támogatja a szakmaközi együttműködéseket. A meglévő székházat még egy korábbi korszakra tervezték. A munka jellege időközben megváltozott, és az épület már nem illeszkedett a MOL-csoport jövőképéhez. Szerettük volna az összes munkatársat egyetlen épületben összehozni, ezért a tornyot és az alacsony épületet összekötöttük, hogy egy egységet alkossanak.
Budapest esetében a “történelem” és a “jövő” fogalmak között nem lehet éles határvonalat szabni. A város gazdag építészeti örökséggel rendelkezik, ugyanakkor a városszövet nagy része gyorsan épült a huszadik század fordulóján bekövetkezett kulturális és gazdasági fellendülésének köszönhetően. Hol helyezkedik el a ti projektetek ebben a kontextusban?
G. R.: A változások gyakran szülnek ellenállást, ahogyan ez világszerte tapasztalható, és ez Budapesten sincs másképp. A kihívás a kettő közötti egyensúly megtalálása. Fontosnak tartjuk, hogy folytassuk a változás történelmi hagyományát, miközben tiszteletben tartjuk a múlt szellemét, erre a mostani projekt során mindvégig odafigyeltünk.
Budapest építészete és városszerkezete valóban egyedülálló, ötvözi a Dunától keletre fekvő Pest és a nyugatra fekvő Buda városrészeit. Az új MOL Campus telke az UNESCO világörökségi területén és annak jellegzetes városformáján és épülettípusain kívül helyezkedik el. Az épület a Lágymányosi öböl fejénél fekszik, közvetlen vizuális kapcsolatban a Gellért-hegyen álló Szabadság-szoborral, amely egy jellegzetes függőleges elem és a város meghatározó referenciapontja.
A torony Budapest legmagasabb épülete lesz, egy új ikonikus pont a Duna mentén. Mesélnél nekünk arról, hogy milyen kihívások merültek fel a tervezés során és milyen megoldások épültek be a tervekbe?
G. R.: A torony és a pódiumelemek összekapcsolásával egységes élményt akartunk nyújtani mindenkinek, aki az épületben dolgozik. A kihívást az jelentette, hogy a vízszintes és függőleges közlekedést úgy kellett kialakítanunk, hogy az épület minden zuga és minden emelete könnyedén megközelíthető legyen. A pódiumon belüli nagy átriumos tér átvezet a toronyban lévő, egymással összekapcsolt tetőkertek sorozatába, vizuális és térbeli folytonosságot biztosítva, orientálva a felhasználókat és kiemelve az épület vertikalitását. Az épületben hagyományos és innovatív munkaterületek, valamint változatos étkezési lehetőségek, pihenőterek, rendezvényterek, üzletek és edzőterem találhatóak. Ezeknek a részegységeknek az integrálása a pódium és a torony eltérő térfogati paramétereibe szintén különleges tervezési kihívást jelentett.
Bár a MOL Campus az első magyarországi projektjük, a régióban természetesen nem ez az első – a varsói Varso Tower is a befejezéséhez közeledik. Van hasonlóság a két terv között?
G. R.: Ahogy korábban említettük, létfontosságú, hogy a múlt tiszteletben tartása mellett ösztönözzük a változást. Mindkét projektünket a fenntarthatóságra való törekvés vezérli, ez az, ami minden projektünkben közös.
A Budapest és Magyarország számára is új mércét jelentő MOL Campus tervezése a lehető legtöbbet hozza ki a városi környezetből, hogy fenntartható választ adjon. Az épület arra törekszik, hogy a városi élmény részeként megőrizze az úgynevezett ’live-work’, azaz az élet-és a munkaterek közti kapcsolatokat, és az emberek képesek legyenek akár gyalog vagy kerékpárral munkába járni. A tornyot és a pódiumot egy elemként képzelték el, az egyes szinteket összekötő kerti terekkel. Az épület használóinak közvetlen kapcsolatuk van a külső környezettel, amely friss levegőt, napfényt és kilátást biztosít, az épület pedig alacsony vagy nulla szén-dioxid-kibocsátású energiaforrásokat használ, például fotovoltaikus energiát, valamint esővízgyűjtő és tároló létesítményekkel is fel van szerelve. A tervezés célja a LEED Platinum és a BREEAM Excellent minősítések megszerzése.
Hasonlóképpen, a Varso Towerben az épület közösségi központja egy üvegdobozba zárt belső tér, amelyet teljes magasságú fák és padok tarkítanak, hogy így tegyék igazán élhetővé a környezetet. Ez a “városi szoba” teremti meg a találkozási pontot az irodákban dolgozók – akik a szünetekben pihenőhelyként használhatják a teret – és a szomszédos épületek üzleteit, éttermeit látogató emberek között. A mindenki számára nyitott közösségi tér a torony tetején, a 49. és 53. szinten található – a földszintről két panorámalift segítségével megközelíthető – kilátóteraszokban folytatódik: a legmagasabb Lengyelországban, ahonnan zavartalan kilátás nyílik Varsóra. Az épület a 2021-es lengyel energetikai besorolásnak megfelelő háromrétegű üveg homlokzatával a BREEAM Excellent minősítés megszerzésére törekszik.
Budapest és Varsó is egy-egy olyan város, amely szemtanúja volt az elmúlt évszázad viharos történelmének. A városszerkezet bármely kortárs kiegészítése elkerülhetetlenül jelzőfényként, szándéknyilatkozatként és az előrehaladás irányaként jelenik meg. Ez befolyásolta a két projekt tervezését valamilyen módon, és ha igen, hogyan? A két torony valóban tekinthetőiránymutatásként?
G. R.: Budapest számára a projektben lehetőséget láttunk arra, hogy kulturális és kereskedelmi központként erősítsük a város növekvő nemzetközi hírnevét, és hogy a projekt a változás és az újjászületés katalizátora legyen – ami manapság annyira jellemző az európai városokra.
Szimbolikus szinten a Varso-Tower (310 m) az első olyan épület, amely meghaladja a Kultúrpalota (237 m) magasságát, amely Lengyelország történelmének egy különösen viharos időszakát jelzi. Az Európai Unió legmagasabb épületeként a Varso Tower talán az új, kortárs Lengyelország szimbólumának is tekinthető, amely az ország álmait és ambícióit képviseli.
Inkább nyomtatott formában olvasnál? Még megrendelheted a Hype&Hyper magazin első számát a Store oldalunkról!
Desszert, ami a csillagokig repít | Borkonyha Desszert Műhely
A hatvanas-hetvenes évek stílusvilága és egy kortárs csavar
