A Néprajzi Múzeum Székátiratok című kiállítása az intézmény gyűjteményének tárgyait, a velük kapcsolatos ismereteket és a kortárs design kifejezési lehetőségeit mutatja be egymásra reflektálva. Hogyan jött létre a kiállítás? Mi mindenből lehet szék? Mi is az a szék, és meddig lehet feszegetni ennek a tárgynak a határait? Zsoldos Annát, a tárlat egyik kurátorát kérdeztük.
Honnan jött a Székátiratok kiállítás ötlete?
Eredetileg Frazon Zsófia, a MaDok-program vezetője kérte fel az AU Műhelyt, hogy tervezzenek székeket a Néprajzi Múzeum bútorgyűjteményéhez kapcsolódva. Amikor januárban elkezdtem itt dolgozni, mesélt a koncepcióról, majd át is vettem tőle a kurátori szerepet. Ekkor már folyamatban voltak az előkészületek, az AU Műhely tagjai Molnár Tamással, a kiállítás másik kurátorával és a bútorgyűjtemény muzeológusával többször megnézték a gyűjteményi székeket, beszélgettek és ötleteltek a projektről.
Miért éppen az AU Műhelyre esett a választás?
Zsófi azért is kérte fel őket, mert a munkásságukban jelentős szerepet kap a népi építészet, sokszor hivatkoznak rá, azonban nem formailag, inkább a hiba, a befejezetlenség, az aszimmetria, a kézművességből vagy a szakértelem hiányából fakadó "ügyetlenség" inspirálja őket. Mindezt a szakemberek hibaként könyvelik el, a népi építészetben viszont nem az, sőt, éppen az adja a szépségét, hogy a fal nem egyenes.
Bekapcsolódtatok az AU Műhely tevékenységébe, vagy ők saját maguk készítették a székeket?
Régebben gyakornok voltam náluk, úgyhogy már jól ismertük egymást, kiállításokat és könyvet is csináltunk. Én minden héten kijártam hozzájuk, rengeteg szék közös gondolkozás során formálódott. Számos elképzelést – ami építészeti szempontból foglalkoztatta őket – ki tudtak próbálni és meg tudtak valósítani a székeken keresztül. Számukra ez egy nagyon inspiráló munka volt.
Ki válogatta ki a gyűjteményből a bútorokat?
Tamás és én, bár vannak bútorok, amiket az AU Műhely választott, mert fontosnak érezték őket. Mindazonáltal alapvetően mi válogattuk össze a terveikhez gondolati és formai szempontból kapcsolódó székeket. A Néprajzi Múzeum gyűjteményében ezerkétszáz szék van, a bútorgyűjteményben kilencszáz, ebből kellett kiválasztani tizennyolc darabot.
Végül milyen szempontok alapján döntöttetek?
A kor és a technológia változásait mindenképpen be akartuk mutatni, ezért is került bele többek között Thonet-szék, pilleszék és műanyag kerti szék. Mindegyik szék beszél az adott történelmi időszakról, a társadalmi helyzetről és a használói rétegről. Bizonyos székeknek presztízsük volt, például csak a családfőé lehetett, másokat kizárólag munkára használtak, így az istállóban kaptak helyet. A készítés módja egy másik megközelítés: legyen olyan bútor, amit asztalos, ács, ezermester készített, de olyan is, ami manufaktúrában, illetve tömegtermeléssel készült. Aztán még ott van az anyag, hiszen lehet fa, műanyag vagy éppen csont, mint a lókoponya, amit az ember kiemelt a természetből, majd pedig székké formált. Emellett természetesen az ornamentika, a díszítés és a festés kérdése is fontos volt.
Voltak olyan székekkel foglalkozó kiállítások, könyvek, amelyek inspiráltak benneteket?
Az intézményben K. Csilléry Klára volt az, aki elkezdte vizsgálni, kutatni a Néprajzi Múzeumban található székeket, a keletkezésük történetét, az evolúciójukat, így az ő egyik könyvéből sokat merítettünk. Például tőle lehet tudni, hogy a pallér széke egy jegyajándék volt. Erre név és évszám van ráírva, szokás volt titokban ilyennel megajándékozni a lányokat. 1999-ben pedig volt egy Székképek című kiállítás, amin a bútorgyűjtemény összes darabját bemutatták, és a széket mint tárgyat arra használták, hogy egy tudománytörténeti tárlatot csináljanak. Ezenkívül Jasper Morrison angol designer egy kiállítása, illetve az abból készült könyv volt ránk nagy hatással. Őt a lisszaboni Etnográfiai Múzeumban kérte fel, hogy válogasson a gyűjteményükből, és csak olyan tárgyakat választott ki, amelyek a kemény munkavégzéshez kapcsolódnak. Mi azért nem csak ilyeneket mutatunk be, így van a tárlaton karosszék, más néven gondolkodó- vagy búslakodószék is.
A leporellóban van egy definíció: „a szék az ember ülő helyzetét elősegítő tárgyi forma”. Hogyan alakult ki ez a meghatározás? Akkor tulajdonképpen bármi lehet szék.
Igen. Ez a kiállítás igazából azt mondja, hogy az a szék, amit te székként használsz. Azt az elképzelést akartuk megbontani, hogy a szék az csak a karosszék. A szék lehet egy sörösrekesz, amit felfordítanak, vagy egy koponya, esetleg egy földből kivájt fűcsomó. Persze ezt meg lehet fordítani, és abból, ami eredetileg széknek készült, válhat például tárolóeszköz.
Volt olyan tárgy, ami határeset?
Tamással, illetve több muzeológussal volt vitánk arról, hogy a fejalj szék-e vagy sem. Tamás azt mondta, hogy nem az, hanem párnaszerűség, amit a pásztor arra használt, hogy ráhajtsa a fejét és félálomban tartsa, mert figyelnie kellett az állatokra. Azonban az AU Műhelynek volt egy bútora, ami erre rímelt, ezért ezt rendeltük hozzá.
Neked melyik a kedvenced? Melyiket vinnéd haza?
A gyűjteményből favorit a diófából készült gyalogszék, amit a pásztorok juhfejéskor használtak, és aminek az ülőlapja egy kettévágott diófaág, a lábai pedig a belőle kiágazó három ág csonkjai. Az AU Műhely munkái között van egy, ami kilenc különböző fából készült, a felső szinten lévők világosabb, az alsón meg sötétebb típusokból. Ez egyfelől reflektál a lucaszék hosszú ideig és többfajta fából való készítésére, másfelől a hitvilágban, a folklórban mindig megjelenő dualista világképre. Fent-lent, nappal-éjszaka, világosság-sötétség, menny-pokol –
szóval van benne egyfajta univerzalizmus.
Otthon milyen székeid vannak?
Egy nagyon egyszerű, piros faszéket használok, ami nem is tudom, hogyan került hozzám. Valószínűleg otthonról, mert a szüleimnek nem kellett, így megkaptam, hogy nyugodtan használjam bármire. Sokat szoktam üldögélni a konyhai széken is, ami kicsit stokiszerű, olyan, mint a pilleszék. Van még három eredeti Thonet-székem, de azokon nem ülök, hanem virágokat tartok.
Akkor azok már nem is székek.
Nem, de még lehetnek.
Székátiratok
Néprajzi Múzeum
2023. január 31-ig
Kurátor: Zsoldos Anna, Molnár Tamás
Koncepció, tervezés és kivitelezés: Architecture Uncomfortable Workshop/ AU Műhely (Szederkényi Lukács és Ghyczy Dénes Emil)
Projektfelelős: Frazon Zsófia
Kiállításgrafika: Hoffmann Tamás Boldizsár
Fotók: Mohai Balázs
Kelet-Európa legfelkapottabb előadói | TOP5
Az első éjszakáját az utcán töltötte, ma a világ elitjének dolgozik
