Cikkünkben öt olyan fotóst hozunk el nektek, akik minden nehézségével együtt az analóg fotózás mellett teszik le voksukat. Mutatjuk!
A 21. század embere egyre szédítőbb sebességgel robog életének szinte teljes digitalizálódása felé, amit az elmúlt években lezajló események – például a Covid-járvány – egyre jobban felgyorsítottak. A szórakozás mellett a kommunikáció és a munka fő színterei is a virtuális térbe költöztek, így egyre kevesebb területe maradt az életünknek, amiben valós időben és a valós térben tevékenykedünk vagy töltünk együtt időt egymással. Erre reakcióként az elmúlt évtizedekben sorra ütik fel fejüket az olyan mozgalmak, hobbik és divatos tárgyak, amelyek egy predigitális világba vezetnek vissza bennünket. David Sax kanadai író már 2016-ban – jóval a járvány megjelenése előtt – egy teljes könyvet szentelt a témának, amely címe: Az analóg bosszúja. Az alcím is beszédes, ugyanis a Valódi dolgok és jelentőségük is sejteti, hogy jóval többről van itt szó, mint a bakelitek és a Moleskine noteszek felhalmozása. Egész pontosan az elidegenedés megfékezésére törekszünk, hogy közelebb kerülhessünk magunkhoz, illetve a minket körülvevő világhoz.
A következő öt művész is erre tesz kísérletet, hogy képeikkel közelebb hozzanak valamit, ami emberi, közben pedig hagyják, hogy a természet nyers erői alakítsák a filmet, amire valóságunk kivetül.
Markó Luca | Magyarország
Markó Luca Budapesten élő és alkotó képzőművész, aki először az ELTE esztétika szakán végzett, majd a MOME Media Design szakirányán szerezte meg alap- és mesterdiplomáját. Az itt bemutatott képek a Diary és Hosszú napok, rövid hetek fotósorozatok részei, amelyek fő témája az anyaság, a család és az intimitás. Luca röviden arról is beszélt nekünk, hogy milyen viszony fűzi őt az analóg fotókhoz.
„Filmre fotózni időigényesebb, drágább és koncentráltabb folyamat. Ezek nehezítő tényezők, de számomra annyival komplexebb és motiválóbb élmény így dolgozni. Korábban is készítettem fotósorozatokat, de az analóg technika használata hozta el azt az áttörést, hogy már nemcsak egy médiumként tekintek a fotóra, hanem olyan önkifejezési formaként, ami a legotthonosabb nekem. Szeretek mással is kísérletezni, videóinstallációkat vagy tárgyakat készíteni, de az analóg fotózás folyamata olyan flowba tud hozni, mint semmi más” – részletezte.
Heikki Leis | Észtország
A művész 2021-ben nyerte el az International Photography Awards egyik fődíját analóg fotó kategóriában, Smokes let’s go! című képével. A fotóművészet 2004-ben vált szenvedélyévé, előtte elsősorban hiperrealisztikus toll- és ceruzarajzokat, illetve szobrokat készített, amik azóta is szerves részét képezik művészetének.
Tereza Zelenkova | Csehország
Tereza Zelenková Prága és London között ingázó cseh művész. Leginkább fekete-fehér analóg fotóiról ismert, amelyeket az irodalom, a mitológia és a történelem ihletett. Fotóin keresztül olyan egzisztenciális témákat dolgoz fel, mint a halál vagy a magány.
Mateusz Żurowski | Lengyelország
A tehetséges lengyel fotós elsősorban konceptuális fotókat készít, melyek a szürrealizmus, a neoklasszicizmus vagy éppen a modern realizmus jegyeit viselik magukon, az általa gyakran használt festészeti motívumok által. Képeivel különös, álomszerű atmoszférát hív életre.
Alena Kakhanovich | Lengyelország
A fiatal fotós 2018-ban készítette Sleeping Garden című sorozatát, amelyben élete egy olyan korszakát dolgoz fel, amikor depresszióval küzdött. Az alkotás segített neki önmaga mélyebb megismerésében, és ezzel egy időben elindulni egy boldogabb élet felé.
Markó Luca | Web | Instagram
Heikki Leis | Web | Facebook | Instagram | Behance
Tereza Zelenkova | Web | Instagram
Mateusz Żurowski | Instagram
Alena Kakhanovich | Web | Instagram
Forrás: Markó Luca, Behance, art of heikki leis, terezazelenkova, imagenation.paris, lensculture
Így nézne ki az IKEA és a Patagonia kollaborációja – az AI szerint
Elindult a Zágrábi Fényfesztivál
