A koronavírus által bekövetkezett változások a hazai design profilú vállalkozások életében is nyomot hagynak. Mindaz, ami eddig működőképesnek látszott, mára – részben, vagy egészben – megkérdőjeleződött, átértékelődött. Milyen hatással van a kialakult járványhelyzet a magyarországi designvállalkozások életére? Milyen döntéseket kell meghoznia egy tervezőnek, hogy márkája továbbra is életben maradhasson? Van- e „B-terv”? Elmondják.
Huszár András – Hello Wood
Mit gondoltál legelőször a koronavírusról, hogyan reagáltál? És mi változott később?
Első körben a vendéglátással foglalkozó barátaim, ismerőseim pánikját éltem meg, arra figyeltem fel először, hogy a nagy helyek elkezdtek bezárni. Számomra az volt a legnyugtalanítóbb, hogy a gazdasági hatások mennyire és milyen gyorsan fogják befolyásolni a saját cégünk életét, hiszen felelősséggel tartozunk a csapatunk felé. Ezenfelül a társadalmi hatások ijesztenek meg, az, hogy rengeteg ember kerül veszélyhelyzetbe.
A személyes életemben nem érzem a vírus fenyegetését, szerencsére nincs olyan a szűk családomban, aki a veszélyeztetett korcsoportba tartozna vagy krónikus betegsége lenne, de azért anyukámat nem engedjük sehová, és a családból is mindenki otthonról dolgozik. A #maradjotthon kampány berobbanásakor, a karantén első heteiben készítettem is két főzős workshop videót Facebookra, amiket csak erős idegzetűeknek ajánlok, mert még Kovács András Péter (KAP) is megosztotta, így napokon belül közel 8000-en látták, ahogy szórakoztatom magamat és másokat. Egyértelmű társadalmi hasznossága van a videóknak! (nevet) Az egyikben a melegszendvics és maszkkészítés a téma, a másikban lágytojás készítés közben mutatom meg hogyan nehezítsd meg a magad számára, hogy hétvégén, amikor már ráérsz, ne akarj kimenni a lakásodból. Azóta követelik a folytatást…
Milyen hatással volt a koronavírus a munkádra? Milyen – fontos és gyors – döntéseket kellett meghoznod a márkáddal kapcsolatban, amelyek befolyással voltak a napi munkavégzésre, a kilátásban lévő projektjeidre?
Legelőször, mielőtt a vírus felütötte volna a fejét az országban, az irodai állapotokat rendeztük, gondoskodtunk róla, hogy legyen elég fertőtlenítő, jeleztük, hogy hogyan járjanak el a kollégák társas helyzetekben. Már ekkor is biztosítottuk a home office lehetőségét annak, aki igényelte. Március közepétől aztán az első irodák között vonultunk mi is home office-ba, az egész csapat nagyon gyorsan és fegyelmezetten állt át az otthoni munkavégzésre. Az asztalosaink és lakatosaink önkéntes alapon dönthettek róla attól függően, hogy ők vagy a környezetükben élők mennyire veszélyeztetettek – náluk sajnos nem lehet megoldani a home office-t.
A tulajdonosi kör abban állapodott meg, hogy a munkaerőt mindenképpen szeretnénk megtartani, és előre szeretnénk nézni. Megkeresni a vállalkozásban azokat a lehetőségeket, változtatásokat, amelyek fontosak a cégünk jövőjének biztosításáért és tehetünk azért, hogy a világ egy még jobb hely legyen. Folyamatosan monitorozzuk a cég működését, a meetingek szervezését, az emberekkel való kapcsolattartást. Az eddig élőben megszervezett meetingeket online bonyolítjuk le, így időt, üzemanyagot spórolunk, ami által fenntarthatóbb lesz a működés. Persze alapvetően nagy szükség van arra, hogy a csapatunk tagjai kapcsolatban maradjanak egymással, ezért közösségi programokat szervezünk a munkatársaknak: húsvét előtt egy online koccintás keretében osztottuk meg egymással a karantén élményeinket.
A jelenlegi helyzet erősen érinti a profilunkat, hiszen események szervezésével és közösségi installációk, építmények tervezésével foglalkozunk. Vannak persze ötletelések új termékekről, amelyek reagálnak a karanténra. Keressük azokat a platformokat, profilt, amely a társas érintkezéstől függetlenül is működik, de mégis „Hello Wood-os”. Azt pedig nem adtuk fel, hogy a nyári Építész Mustra táborunkat megszervezzük. Bízunk benne, hogy lesz rá lehetőség. Mindenki nagyon várja a karantén utáni kiszabadulást és közös alkotást.
A korábban elindított projektek esetében a járvány lassította a partnerekkel való munkát. Az új projekteknél már számolunk ezzel, és közben nagyjából minden olyan helyzet megtörtént, amire fel kellett készülnünk. Általánosságban elmondható, hogy mindenki – joggal – fokozottan óvatos, és csak a saját munkavállalóiban bízik meg. A piacon volt egy 5%-os hirtelen anyagár emelkedés, viszont a korábbi évek 20-30%-os növekedése anyag- és munkadíjban most meg fog állni, azaz minden megrendelőnknek azt javasoljuk, most érdemes a beruházásokra koncentrálni.
A koronavírus által kialakult helyzetre sokan lehetőségként tekintenek. Te ezt hogy látod? Milyen kilátásaid vannak a jövőre nézve?
Számunkra ez az időszak lehetőséget ad arra, hogy átgondoljuk a profilunkat, azt, hogy a Hello Wood mivel szeretne foglalkozni a jövőben, és milyen irányba érdemes magunkat, a céget fejleszteni úgy, hogy közben tartjuk az üzleti tervünket. Én azt látom, hogy sikerül több ponton optimalizálni a rendszert, és a csapat is nagyon nyitott a változásra.
Ami friss hír, hogy keressük az új telephelyünket Budapesten vagy Budapest környékén, egy új otthont az összeszerelő műhelynek és innovációs központnak. Várjuk is a jelentkezését olyan településeknek vagy kerületeknek, akik büszkék lennének rá, hogy onnan indul útjára a világ legizgalmasabb projektjeinek egyike.
Szeretnénk tovább erősíteni a csapatunkat is, és építjük a partner programunkat – ebben az időszakban több lehetőségünk van rá, mivel most nagyon jó szakemberek jelentek meg az álláskereső piacon, olyanok, akik külföldről jöttek haza vagy egy hirtelen leállt szegmensből (például a filmiparból) szabadultak fel. Minden eddiginél több jelentkező van a meghirdetett asztalos vagy építész állásokra (a HYPEANDHYPER oldalán is elérhetők a felhívás az asztalos/ács pozícióra – a szerk.).
Az a tapasztalat, hogy mindenki aktívabb, jobban figyel, a leveleket hamarabb olvassák el, ami a sales tevékenységet tekintve is előny. A téli szezont előre hoztuk, őszi és karácsonyi projektekről egyeztetünk külföldi és hazai megrendelőkkel. Előre tekintünk, optimista-realisták vagyunk. Az építkezések és beruházások évének látjuk az ideit – az az ügyfél, aki most mozdul, helyzeti előnybe kerül. Mi erre rendezkedünk be: azt látjuk, hogy a magán megrendelők nyüzsögnek. Azon dolgozunk, hogy még több különleges megjelenésű projektet hozhassunk létre.
A saját céges beruházások is jó iránynak tűnnek. Abban bízunk, hogy a gazdasági támogató csomagok lehetőséget adnak arra, hogy a vállalkozások könnyebben jussanak hitelhez, megvalósíthassák az elképzeléseiket. A belföldi turizmus erősödésére számítunk, bár azt nehéz megjósolni, hogy mikor talál magára. Abban bízunk, hogy addigra több egyedi extrém design szálláshelyet tudunk megvalósítani – most ezeknek a beruházásoknak az előkészítésén dolgozunk. Közvetlenül is reagálunk a jelenlegi helyzetre, gyártási fázisba került a home office kabinunk és újfajta innovációkon – pályázaton, oktatási projekten – gondolkodunk.
Kudron Anna, Burány Vera, Szabó Viktória – PINKPONILO
Mit gondoltatok legelőször a koronavírusról, hogyan reagáltatok? És mi változott később?
Semmihez sem fogható élmény volt, mert a hazai vészhelyzet bejelentését megelőzően nem sokkal évértékelő – és a következő évet előkészítő – meetinget, egy 4-5 órás brainstormingot tartottunk. Átbeszéltük az elmúlt három évet, a logisztikában sok fejlesztést bevezettünk, maradt még néhány nyitott kérdés, és egyetértettünk abban, hogy a tudásmegosztáson, oktatáson, kutatáson és tervezésen alapuló stúdió fejlesztésének irányába mozdulunk el. Ennek egyik lehetséges eszköze a varrás és kivitelezés, illetve megfogalmazódott bennünk az is, hogy egyre részletesebben szeretnénk választ kapni és adni arra, hogy mi minden van a fenntarthatóság szó mögött. Ezt követően másfél hét leforgása alatt minden előkészített aktivitásunkat be kellett fagyasztani. Nem nagyon volt vegytiszta helyzet, hogy mit gondolunk. Tudtuk, hogy nehéz lesz a személyes kapcsolattartás és aktív életvitel megváltoztatása, de hamar rájöttünk arra is, hogy van hová fejlődni a digitális jelenlétben. Így a tartalom és célok gyökeres megváltoztatása nélkül, a forma és a megvalósítás minőségén kellett szinte azonnal új formában dolgoznunk.
Milyen hatással volt a koronavírus a munkádra/a márkádra? Milyen – fontos és gyors – döntéseket kellett meghoznod a márkáddal kapcsolatban, amelyek befolyással voltak a napi munkavégzésre, a kilátásban lévő projektjeidre?
Közel egy hónappal ezelőtt kommunikáltuk a partnerek és résztvevők felé, hogy minden személyes jelenlétet igénylő programunkat elhalasztjuk, a szolgáltatásainkat pedig, amennyiben lehetséges, online formában vehetik igénybe. A munkatársakkal szinte 100%-ban online konferenciákon, e-mailben, közösen szerkeszthető dokumentumok segítségével dolgozunk, ez eddig sem állt távol tőlünk. A stúdióban együtt töltött, végeláthatatlan munkanapok, és a hozzánk betérő vendégek természetesen nagyon hiányoznak. A kiadásokra nagyon kell figyelnünk, és közös erővel a márka fenntartásához szükséges bevételeken dolgozunk, főként a Patreon felületén elérhető szolgáltatások által, de vannak egyedi kezdeményezések is, például a GoFundMe felületén egy berlini partnerünk kezdett támogatói gyűjtést, mindezekhez szeretettel várjuk a további csatlakozókat.
A koronavírus által kialakult helyzetre sokan lehetőségként tekintenek. Te ezt hogy látod? Milyen kilátásaid vannak a jövőre nézve?
Lehetőségként tekintünk a digitális jelenlét fejlesztésére. További szolgáltatásokat szeretnénk kidolgozni, melyek akár szoftverek segítségével valósulnának meg és reflektálnának a 21. század kihívásaira. A fenntarthatóság elve néha itt kezdődik: szükséges megtalálni a legjobb, leghatékonyabb, legkevesebb energiát igénylő eszközt. Az egyébként is elkészült tervek mellett újakat korai lenne megfogalmazni, látva a divatipar jelenlegi világszintű és hihetetlen mértékű, drasztikus változásait – sok helyen a kármentés és a humanitárius katasztrófa elkerülése az elsőszámú cél. Ezt követően, ha az egyes országok szociális helyzete már biztosabb, talán egy még erősebb igény éled fel a fenntarthatóbb gazdaságok iránt. Egy, az új kihívásokra felkészült, de átlátható méretű, helyi, speciális igényekre fókuszáló stúdiónak valószínűleg lesz ebben a jövőben létjogosultsága.
Marillai Évi – INQ concept& wonderLAB
Mit gondoltál legelőször a koronavírusról, hogyan reagáltál? És mi változott később?
Az én életemben legelőször a wonderLAB nyolcadik szülinapján vált kézzelfoghatóvá a koronavírus hatása. Ez 2020. március 10-én történt. Szuper eseményt szerveztünk, pezsgővel, menő dj párossal és a korábbi tervezőink termékeinek bemutatójával.
Ekkor már napok óta senkinek nem adtunk puszit, még az ezer éve nem látott régi tervezőknek sem. Ez már önmagában nagyon fura volt. A legfurább azonban az eseményen való meglepően alacsony részvételi arány volt. Nem voltunk kevesen, hiszen a csapat jelenléte megalapozta a jó hangulatot, de vásárlók alig-alig érkeztek az este folyamán. A hét további részét a pangás jellemezte, majd be is kellett zárnunk, hiszen értelmetlenné vált az üres utcáknak nyitva tartani, és biztonságosabbnak is éreztük, ha most bezárjuk a boltot. Jelenleg is zárva vagyunk: hetente egyszer megyek be az üzletbe, amikor a rendeléseket készítem össze és átadom a futárnak.
Milyen hatással volt a koronavírus a munkádra? Milyen – fontos és gyors – döntéseket kellett meghoznod a márkáddal kapcsolatban, amelyek befolyással voltak a napi munkavégzésre, a kilátásban lévő projektjeidre?
A hirtelen forgalom-visszaesés mindenkit sokkolt, hiszen nem elég, hogy bevétel oldalon a nullát súrolta a legtöbb tervező, cserében a kiadás oldalon szinte semmit nem lehetett javítani. Többek közt, ez a szektor se kapott semmilyen könnyítést. Egy üzlet költségei pedig attól, hogy nem üzemel, ugyanúgy megmaradnak. A költségek csökkentése érdekében az első és legdrasztikusabb lépésként becsuktam, és fel is mondtam azt a lakást, amit az INQ showroom-nak béreltem. Visszavonultam a családomhoz gondolkodni, hogy megoldást találjak a wonderLAB-re számító közel 30 tervezőre és a bolt jövőjére nézve.
A családom szerető közegében olyan energiákra találtam, hogy mindenre képesnek éreztem magam. Egyeztetve a tervezői csapattal – akik szinte 100%-os létszámmal támogatták az új terveket – megkezdtem az online értékesítésre való átállást.
A koronavírus által kialakult helyzetre sokan lehetőségként tekintenek. Te ezt hogy látod? Milyen kilátásaid vannak a jövőre nézve?
Megújult lendülettel láttam neki a wonderlabconcept.com kiépítésének, ami mostanra el is készült.
Őszintén, ha akár egy hónapja bárki megkérdez, hogy lesz-e a wonderLABnek webshopja, biztosan azt mondom, amit mindig is gondoltam, hogy soha, mert az lehetetlen: ennyi tervezővel, termékkel, mérettel, árral – nem is beszélve az egyedi darabokról –, ez minimum négy emberes munka. Tévedtem. A home office végülis jót tett: a rengeteg rám szakadt szabadidőmet szinte csak a webshop fejlesztésére fordítottam, amihez rengeteg támogatást és segítséget kaptam a kollégáimtól, tervező társaimtól.
A tervezőkben folyamatosan tartani kell a lelket, hiszen ez számukra is egy nagyon nehéz időszak. Ki az, aki design táskát szeretne, amikor kenyeret fontosabb venni, vagy a lakbért kifizetni, és amúgy is: hova venné fel, hiszen otthon gubbaszt. Meglepetésemre ez sem igaz. A vásárlóink nagy része alig várja a webshopot és már most szépen alakulnak a rendelések – ezeket egyelőre Facebook és Instagram oldalunkon keresztül menedzseljük.
Ugyanúgy vannak születésnapok, amikre szeretnék egymást meglepni az emberek. Akiknek eddig is fontos volt, hogy hazai terméket vásároljanak, azok az erre szánt keretet továbbra is magyar tervezők alkotásaira költik majd. Akik pedig eddig nem tették, talán elkezdenek felénk nyitni, hogy ezzel is támogassák a fennmaradásunkat.
Élet(tér) a járvány után | Egy építész szemével
Az „én világom” a designban | Interjú Párdányi Dorottya, formatervezővel
