A méltatlanul mellőzött Planetárium és Népliget területét ma már nagyon elhanyagolt állapotukban láthatjuk, már ha eszünkbe jut arra járni – ennek ellenére sokkal szebb jövőt és több figyelmet érdemelnének. Az Othernity és a Kortárs Építészeti Központ városi séta-sorozatának legújabb állomására érkeztünk.
A csillagászat az egyik legrégebbi tudományág, amely több más szakterület fejlődésére is kihatással volt. Az űr végtelensége, a bolygók állása, az égbolt vizsgálata, a különböző csillagképek felfedezése nem csak a tudósok szemében lenyűgöző: rengeteg gyereket vagy akár felnőttet is ámulatba ejt. Jancsó Ágnes, a Lechner Tudásközpont munkatársa is egy gyerekkori emlék felidézésével kezdte a mesélést. „Majdnem minden gyerek életében eljön az a pillanat, amikor űrhajós vagy csillagász akar lenni” – fogott neki. Ágnes első, a Planetáriumhoz kötődő emléke egy általános iskolás látogatáshoz vezethető vissza, amelyből számára az épület előcsarnokában beszerezhető színes, foszforeszkáló, bolygókat ábrázoló matricák maradtak meg emlékként. De ahogy Ágnestől is megtudtuk, az épület több érdekességet is tartogat.
A Planetárium építészeti tervei 1973-ban készültek, Lux László és Tömöri Tamás munkájaként. Magyarország első nagyplanetáriumi épülete 1977. augusztus 20-án nyitotta meg kapuit. A kör alaprajzú épület előcsarnoka közel nyolcszáz-kilencszáz, míg vetítőtere ötszáz látogató befogadására volt alkalmas. Utóbbi egy huszonhat méter átmérőjű kupolával és egy két és fél tonnás vetítőgéppel vált teljessé.
A Planetárum különlegességei közé tartozott, hogy nem rendelkezett távcsővel: az égbolt kozmikus látványa egy Zeiss Universal vetítőberendezés segítségével jelent meg a kupola belső mennyezetén. Ennek segítségével közel 8900 csillag tárult a látogatók elé. A Planetárium első igazgatója 1975 és 1981 között Ponori Thewrewk Aurél csillagász–történész volt, aki az épület fennállásának tizedik évfordulójára egyik bejárata felé egy napórát is tervezett.
Jancsó Ágnes elmondása szerint a Planetárium első évében állandó teltházzal működött és nagyon változatos programokkal várta vendégeit, valamint jelentős oktatói tevékenységet is végzett. 2017. június 17-én azonban a Planetárium bizonytalan időre bezárt. A kissé utópisztikus és kozmikus hangulatú szocialista épület sorsa szépen párhuzamba állítható a körülötte elterülő liget sorsával is.
A két nagy forgalmú út, a Könyves Kálmán körút és az Üllői út, valamint egy vasútvonal által határolt területen elhelyezkedő Népliget Budapest legnagyobb területű közparkja. Annak ellenére, hogy ebben a túlnyomóan zajos környezetben elszigetelt, oázisszerű menedéket nyújt, valamint nagyon gazdag és értékes növényállománnyal rendelkezik, mégis hosszú idők óta stigma ül rajta: a Városliget és a Margitsziget mostohatestvéreként a Népliget az a park, „ahová rendes ember nem jár” – ahogy annak idején Havas Zsigmond, a Tolnai Világlapja felelős szerkesztője is említi. A városlakók mentális térképén ez a negatív megítélés egészen a Népliget közparkká válásának kezdetéig nyúlik vissza: a „bűnős” park történetével, múltjával, jelenével és egyik lehetséges, elképzelt jövőjével Doró Viktória fenntarthatósággal foglalkozó újságíró segítségével ismerkedhettünk meg.
A Népligetnek nem csak „ellenségei”, hanem barátai is voltak, akik a park jobbításáról, karbantartásáról, botanikai gazdagságának fenntartásáról gondoskodtak. A Népliget barátainak alapítója Pesti László, a park egykori főkertésze és egyben a Népliget legnagyobb rajongója volt: sok más tevékenysége mellett neki köszönhető például a Mátis András csillagász által tervezett Sétáló Naprendszer kihelyezése is – ez volt sétánk következő állomása.
A Planetárium közelében több kőtábla is helyet kapott, ezek együttese tulajdonképpen egy tízmilliárdos nagyságrendű kicsinyitéssel készült „térképet” alkot, amely megmutatja, milyen távolságra vannak egymástól és a Naptól a Naprendszer bolygói. A kis kőlapokon szerepel a bolygó neve, jele, átmérője, keringési ideje és a Naptól mért távolsága. A Sétáló Naprendszer teljes hossza körülbelül hatszázötven méter, egy lépés hatmillió kilométert jelent.
Pesti Lászlónak nemcsak a talajba süllyesztett, informatív feliratokkal rendelkező kőtömböket köszönhetjük, hanem a park útvonalainak, sétányainak is nevet adott.
Talán nem is gondolnánk, de a Népliget több mint száz éves története során számos olyan funkcióval is rendelkezett, aminek ma már csak lenyomatát vagy hűlt helyét fedezhetjük fel. Miután végigjártuk a Naprendszer távjait az Ifjúsági sétányon át, meg is érkeztünk az első ilyen, növényekkel borított térhez, ahol egykor a Népligeti Nagyvendéglő vagy más nevén a Pesti Sörház állt. A villaszerű vendéglő 1895-ben nyitotta meg kapuit, virágkorában a főváros legnagyobb vendéglátóegységének számított és közel négyszáz ember számára biztosított kikapcsolódási lehetőséget.
Első bérlője Heinzel Mihály, majd 1900-tól Sverteczky Gáspár és 1909-től Róna Gyula voltak. A folyamatos bérlőváltás is jelzi, hogy a Nagyvendéglő működése már a kezdetektől sem volt zökkenőmentes – erről tanúskodik például egy 1897-ből származó rendőri jelentés is, ami a csatornahiányból fakadó területhasználati problémákra hívja fel a figyelmet:
Alázattal jelentem, miszerint a Népligeti Sörcsarnoknál ahol a nagyközönség sétál az udvarban és az udvaron kívül két közegészség ellenes gödör van. Az udvarban a házból kijövő árnyékszék, a kerítésen kívül pedig a konyhából kijövő piszkos vizé. Ezen két gödör gyakran megtellik s akkor az ezernyi főre menő közönségnek különösen vasár és ünnepnapokon száj és orr befogással kell mellette elhaladni.
Az ötvenes években azonban tudatosan leépítették a Népliget szórakozóhelyeit, így a Nagyvendéglő eredeti funkciója is megszűnt. Később raktárnak használták, majd állapota folyamatos romlásnak és teljes hanyatlásnak indult, míg 2018-ban a műemléki védettséget élvező épületet végül teljesen lebontották.
Hasonló sorsra jutott a Népliget fő tengelyén át megközelíthető vurstli, vagyis az egykori Mutványosok tere is. A mutatványosok többsége akkor került ide, amikor a városligeti Vurstli mutatványosait egyre szűkebb területre szorították össze, amelynek eredményeképpen az 1910-es évek elején a szórakoztató létesítményeket üzemeltető vállalkozók a Népligetbe helyezték át székhelyüket. Így született meg a Népliget egyik legmozgalmasabb és legmeghatározóbb eleme: színes lampionokkal díszitett szórakozóhelyek, mozi, műszínkör, barlangvasút, cirkusz, dodzsem, több körhinta, óriáskerék és bábszínház is működött itt. Helyet kapott például az első látásra kissé veszélyesnek tűnő, úgynevezett szánkóvasút is, ami tulajdonképpen egy nagy méretű csúszda volt, amiről szánkón ülve csúszhattak le a vállalkozó szellemű hölgyek és urak. A Mutatványos téren működő előadóművészek egészen 1950-ig szórakoztatták itt a közönséget. A terület 1944-ben súlyos bombatalálatokat kapott, bár néhány mutatvány ennek ellenére is tovább működött. 1967-ben a bábszínház épületének kivételével ezek is eltűntek.
Az egykori Mutatványosok terétől néhány lépésnyire található a Főkert épülete, ahol Doró Viki az épület falán elhelyezett két dombormű előtt emlékezett meg Pesti László főkertészről és Kemény Henrik bábjátékosról. Kemény nevéhez fűződik a piros ruhás, hegyes sapkájú, kezében verekedésre alkalmas palacsintasütőt hordozó Vitéz László figurája. Híres, de sokáig üresen álló bábszínházát kultúrtörténeti emlékké nyilvánították, de 2011-ben a faszerkezetű épület porig égett – így a Mutatványos tér legutolsó fennmaradó emléke is odaveszett.
A Népliget fénykorában több emlékmű és szobor is állt a parkban, valamint egyéb más funkciót viselő létesítménnyel is rendelkezett, mint többek között a Telepi Torna Egylet tenisztelepe, mai nevén Építők Sporttelep, de az első Magyar Nagy Díj is a Népligetben zajlott. Még 1920-ban épült meg az autó- és motorversenyre alkalmas, legendásan kanyargós pálya, melyen végül legutoljára 1972-ben száguldott végig versenyautó.
Ahogy Doró Viki is felhívta rá a figyelmünket, azt is gondolhatnánk, hogy a hátrahagyott széles út akár biciklizni vagy vezetni tanulók számára is jó helyszínként szolgálhatna, de töredezett aszfaltburkolata és megromlott állapota miatt használata már nem olyan biztonságos.
A Népligetről kialakult kép tulajdonképpen sokkal negatívabb, mint amilyen lehetne. Ahogy a séta alatt is kiderült, a funkcióvesztés folyamatosan végigkíséri a park történetét. A jelenlegi felhasználók körében leginkább a kutyájukat sétáltató vagy futó emberek emlegethetők, akik mindenképp szeretnék megőrizni a park érintetlen és elszigetelt jellegét. A terület revitalizációja azonban egyre aktuálisabb témaként merül fel, de érdekes kérdésként fogalmazódik meg, hogy milyen módon érdemes vagy szükséges megközelíteni a park fejlesztését úgy, hogy a jelenlegi parkhasználók továbbra is magukénak érezzék, de egy új célcsoport számára is vonzóvá váljon.
Doró Viki a 2016-ban megvalósult „Társszakmák együttműködése a fenntartható városért” workshop keretében, a környék lakóinak bevonásával ilyen megoldásokra kereste a választ, amelyekről a séta utolsó állomásaként mesélt. A fórumon több ötlet is felmerült, ami a kisgyerekes családokat célozná meg közösségi programok formájában, de olyan izgalmas koncepciók is megfogalmazódtak, mint tanösvény és botanikus kert vagy saját komposztáló kialakítása, illetve szabadtéri oktatás céljából, természetes anyagokból megalkotott agóra vagy barkácsolásra alkalmas DIY-központ létrehozása. Az ingyenesen hozzáférhető sportolási lehetőségek és a Népliget egyedi arculatának és saját márkás temékeinek megtervezése is felmerült. (A workshop részletesebb következtetéseiről és tanulságairól ezen a linken tudtok tovább tájékozódni – a szerk.)
Azonban a kérdés továbbra is megmarad: mikor lesz a Népliget nemcsak Budapest legnagyobb, de vonzó és élhető közparkja is egyben? A megoldásban talán az első és legfontosabb lépés a Népligethez fűződő negatív kép és sztereotípiák lebontásában keresendő.
Fotók: Csizik Balázs
Sorozatunkban a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) által szervezett sétákról tudósítunk, melyek az „Othernity” projekthez kapcsolódnak. Az „Othernity” a modern építészeti örökség 12 meghatározó budapesti épületét mutatja be 12 kortárs kelet-közép-európai építésziroda szemüvegén keresztül. Az, hogy a kortárs csapatok hogyan és milyen módon értelmezték újra Budapest emblematikus épületeit, kiderül a Nemzetközi Építészeti Biennálé Magyar Pavilonjában, 2021-ben.
Kaszanyi Nóra az év pályakezdő grafikusa | Paris Design Award
Neogrády-Kiss Barnabás a Capa-nagydíj 2020 nyertese
