Mi köti össze a Bauhaust, a nyersbetont és egy családi fotóalbumot? A magyar brutalizmust bemutató új kiállítás nemcsak épületeken keresztül mesél egy korszakról, hanem alkotókon, személyes történeteken és máig ható vitákon át rajzolja fel azt az építészeti gondolkodást, amely egyszerre volt radikális, praktikus és meglepően emberi.
Márciustól látogatható a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ (MÉM MDK) legújabb kiállítása a brutalizmus építészetéről a Walter Rózsi-villában, amely az elmúlt évtizedek egyik legérdekesebb építészeti irányzatát állítja középpontba. A „Breuer, Goldfinger és a többiek – Magyar brutalizmus itthon és odaát” című tárlat eddig sosem látott merítésben mutatja be a brutalizmus hazai emlékeit – fotókon, rajzokon és maketteken keresztül. A kiállítás kurátori koncepciója a brutalizmus hazai hatásának feltérképezése: a MÉM MDK saját, többéves kutatása során több mint 120 hazai brutalista épületről készített fotódokumentációt gyűjtött össze, amelyet helyszíni bejárások, szakirodalmi és archívumi anyagok, valamint a tervezőkkel készült interjúk egészítenek ki. Külön figyelmet kapnak a két világhírű, magyar származású tervező – Breuer Marcell és Goldfinger Ernő – munkái, akik nemcsak Magyarországon, hanem nemzetközi szinten is meghatározó alakjai voltak a késő modern építészetnek. A tárlat részét képezi a Breuer Marcell-gyűjtemény, amely a MÉM MDK történetének egyik legértékesebb műtárgyvásárlása: a gyűjteményben a világhírű építész egykori nyaralójából származó bútorok, könyvek, makettek és fényképek mellett Breuer New York-i irodájából és munkatársaitól származó tárgyak is láthatók. A bemutatott anyag nem csupán építészeti remekműveket villant fel: Breuer családjának hétköznapi pillanataiba is bepillanthatnak a látogatók Breuer Tamás fotóin keresztül, így a kiállítás egyszerre dokumentum és személyes történet is.
A kiállításhoz két kísérőkiadvány is megjelenik magyarul és angolul: az egyik a Brutalista építészet Magyarországon című kötet, amely szakmai kontextusba helyezi az irányzat hazai történetét, a másik pedig a Breuer-gyűjteményt bemutató monográfia. Mindkét kötet a Walter Rózsi-villában is megvásárolható lesz. Ez az időszaki tárlat nemcsak a brutalizmus rajongóinak jelent különleges élményt, hanem mindazoknak, akik mélyebben szeretnék megérteni a 20. századi építészet formálódását, és azt, hogy a nyers, monumentális beton hogyan válhatott a modern építészet egyik legizgalmasabb kifejezőeszközévé.
Szerethető betonszörnyek
A brutalizmus gyökereit a Bauhaus környékén érdemes keresni, ugyanis ekkor kezdett átkerülni a tervezés folyamatában a funkcionalitás és a használhatóság minden más tulajdonság fölé. Maga a szó pedig Le Corbusier-hez köthető: amikor a marseilles-i Unité d’habitation elnevezésű lakókomplexumot tervezte 1950-környékén, az épületre a „béton brut” kifejezést alkalmazta, amely egyszerűen annyit tesz, nyers beton. Az 50-es évek közepén pedig már az elméleti alapjait is lefektették a stílusnak, amely Branczik Márta, a budapesti Kiscelli Múzeum Építészeti Gyűjteményének vezetője, illetve a Brutalizmus című könyv szerzője szerint „A modernizmus kiüresedése, elanyagtalanodása ellen létrejövő, az építőanyagok anyagszerűségét és a szerkezeteket előtérbe helyező irányzat, nem ideológiai indíttatású. Ellentétben az ötvenes évek szocreál stílusával, ami ideológiai vezérlésű volt.”
Why so ugly?
Meglepő ugyan, de képviselői egyáltalán nem provokációs céllal húzták fel betontömbjeiket, épp ellenkezőleg. A stílus célja az volt, hogy semmit se tartson vissza a nyilvánosság elől, megmutatva a laikusoknak, hogy a modernista építészet valójában összeegyeztethető a mindennapi élettel. Költséghatékony szemlélete pedig egybevágott a második világháború utáni kényszerű építkezési hullám alacsony büdzséjével, ezért népszerűsége hamar kilőtt. Így jött be tökéletes megoldásként a beton: könnyen hozzáférhető volt, nagy mennyiségben be lehetett szerezni, és gyorsan lehetett vele dolgozni. Ennek ellenére már a saját korukban is rengeteg ellenséget szereztek maguknak ezek a betonszörnyeknek csúfolt dísztelen konstrukciók, de a kedélyek a mai napig nem csillapodtak. 2020-ban még Donald Trump is kirohanást intézett ellenük, aminek a vége egy új rendelet lett, a „Make Federalist Buildings Beautiful Again”, amely kimondta, hogy új kormányzati ingatlanoknak a nagyközönség által kedvelt és tisztelt „klasszikus” stílusban kell épülniük. Trump szerint ugyanis a huszadik század közepén költséghatékony és funkcionalista elvek mentén felhúzott középületek (mint például az FBI washingtoni székháza) „uninspiring... and even just plain ugly”. Részben ennek a történetnek köszönhetjük A brutalista című filmet, mert Brady Corbet, a rendező egy alkalommal azt nyilatkozta, tetszik neki, hogy a stílus a mai napig kiakasztja az embereket, amire példaként Trump rendeletére hivatkozott.
Nyitókép: Pat Krupa/Unsplash
Élet a széllel Ulcinj tengerpartján, Montenegróban | Hogyan alakult ki csendben egy új életmód a Balkánon?
Így formálja egy lengyel designer márka a globális streetwear trendeket
