“Közel kell kerülni az emberekhez, mert ez táplálja igazán a színészt is, s a színházat is.” Ruttkai Éva gondolatával minden bizonnyal Tasnádi Bence is egyetértene, aki ugyan egyáltalán nem tartja hamvában holt ötletnek a színházi előadások streamelését, de azért jobb szeret hús-vér emberek előtt játszani. A Junior Prima-díjas színész 2012 óta erősíti a Katona József Színház társulatát, jelenleg Csáky Alex bőrébe bújik a tavaly szeptemberben bemutatott „Káli holtak” előadásban. Hogy fiatal színészként mennyire használja tudatosan az Instagramot, vagy mi kapcsolja ki őt igazán? Az interjúból ez is kiderül.
A pandémia a színház, a színészek életébe is sok változást hozott: a digitális technológiának hála, az előadásokat felvételről lehetett visszanézni, felpörgött az e-színház. Mit gondolsz erről a jelenségről, médiumról? Mennyire volt ez „kényszermegoldás”? Hiszen az a személyes jelenlét, ami a színház esetében létrejön, a képernyő közvetítésével pont hogy elveszik. Te néztél esetleg ilyen előadásokat?
Igen, néztem ilyen előadást. Tárnoki Márk rendezőre bízták Háy János “Szavalóverseny” című írásának feldolgozását, s mivel a lezárások miatt eleve streamre szánták, nagyon érdekes szintézise jött létre a színháznak és a filmnek: van, amire a színház, a színházi gondolkodás képes, és ezt jó volt látni a filmes formanyelvvel vegyítve. Érdemes lenne még ezzel próbálkozni, már csak azért is, mert amerre halad a világ, úgy tűnik, lesz vele dolgunk. Nem szabadna teljesen leállni a streameléssel.
Az lenne ideális, hogyha nem rögzített felvételeket tennénk időről időre elérhetővé, hanem tényleg élőben közvetítenénk bizonyos előadásokat, akár úgy, hogy benn ülnek a nézők. Mégiscsak jobban inspirál minket, hogyha nézők előtt játszhatunk, akkor valóban létrejön egyfajta energiacsere. Stream-felvétel esetén is érzi az ember a kamerák és az operatőrök jelenlétét – annak is van tétje, de a legnagyobb élmény teltház előtt játszani.
A most futó, nagy sikerű „Káli holtak” előadásotok tartalmas, sűrű, hosszú – akárcsak Térey regénye. A darab fontos része a videó, a különféle filmes trükkök: két operatőr is mozog veletek a színpadon, greenbox előtt, a kameráknak is játszotok, nem csak a sorokban ülő nézőknek. Te mennyire érzed komfortosan magad, ha ilyen mértékben van jelen a technika egy-egy előadásban, szemben mondjuk egy olyan darabbal, ami viszonylag eszköztelen?
Pont a „Káli holtak”-ban sokféle stílusban játszunk: egyszerre használunk technikai eszközöket és egyszerre vagyunk olykor teljesen eszköztelenek, vagy legalábbis másképp absztrahálunk bizonyos szituációkat. Nem zavar, hogy ott van valaki, aki kamerával kísér, mert tudom, hogy ő is a feladatát végzi – valójában ez egy összjáték, egy partnerség. Az operatőr nem rondít bele a játékba azzal, hogy egyszer csak besétál kábelekkel a vállán, hogy felvegyen. Szerintem ez a nézőnek is egy érdekes beavatódás. Ha indokolt valami, ha látom az értelmét, akkor semmiféle eszköz nem zavar egy előadásban. Persze előfordul, hogy hátráltat egy kitaláció, amikor az ember úgy érzi, hogy legszívesebben épp tombolna, de a koncepció kedvéért nagyon eszköztelenül, koncentráltan és visszafogottan kell játszania. Jobban szeretem az olyan virulens színházat, amiben leizzadok.
Te 2019-ben indítottad el a saját Instagram-oldaladat, ahol elsősorban a színházi, illetve filmes-tévés, emellett pedig zenekari tevékenységedről is hírt adsz, és persze ott vannak a személyes tartalmak is. Mennyire fontos manapság egy fiatal színésznek, hogy aktív legyen a különféle social media platformokon? Te hogyan közelítesz ehhez, mennyire vagy ebben tudatos?
Tudatosan regisztráltam az Instagramra, feltett szándékom volt behozni kicsit a lemaradásomat. Ez hellyel közzel sikerült is, de nem vagyok egy „posztgyártó barbár.” Ahhoz is munka kell, hogy az ember megőrizze a követőit – valójában ez egy elismerendő teljesítmény –, de őszintén szólva, én ezt a munkát nem igazán élvezem. Jobban szeretek színpadon lenni és játszani, mintsem a selfmarketinggel foglalkozni. Viszont azt is látom, hogy van egy generáció, amely már kifejezetten ebben nőtt fel, és ezeken a platformokon vált híressé.
Biztos lehet találni ebben egy egészséges mértéket. Nem tartom olyan lényegesnek, hogy milyen tusfürdőt használok, vagy hol vásárolok – engem sem érdekelnek ezek a dolgok, és másoktól sem várom el, hogy érdekelje őket. Leginkább a munkámmal kapcsolatosan posztolok, de van, hogy nosztalgiázom, vagy ha megjelent egy divatanyag, vagy éppen koncertünk lesz (Bencét az Ed Is On zenekar frontembereként is ismerhetik – a szerk.), akkor azzal kapcsolatosan megosztok tartalmakat. A magánéletemből csak néhány, igazán emlékezetes mozzanatot teszek közzé, de nem vagyok egy derék influencer. (Nevet)
A „Sztárban sztár leszek” több szempontból is tanulságos volt számomra. Összeszedtem közben tízezer követőt, de ez a követőszám azóta csak csökken. Ahhoz, hogy növekedjen, folyamatosan tartalmat kellene szolgáltatnom, nekem pedig erre nincs kapacitásom, nem erre fókuszálok.
Hogyan kapcsolsz ki szabadidődben? Mennyire igyekszel teljesen (vagy részben) elszakadni a digitális eszközöktől?
Nem próbálok direkt elszakadni – szerencsére vannak személyes kapcsolataim és a színház miatt is gyakran érintkezem emberekkel, illetve ezek az eszközök azon túl, hogy függőséget okozhatnak, azért mégiscsak összekötnek bennünket, megkönnyítik a kapcsolódást. Néha persze én is azon kapom magam, hogy reflexből a telefonomhoz nyúlok, pedig csak öt másodperccel korábban raktam el. Elég sokat használom ezt a kütyüt, de nem feltétlenül az Instán lógok.
Nagyon szeretek például sétálni: ha az időjárás megengedi és épp nem sietek sehova, akkor egész nagy távolságokat szoktam sétálni a városban – inkább gyalogolok, mint tömegközlekedem. Főleg napsütésben, zenét hallgatva – olyankor úgy érzem magam, mint egy videoklipben. Ezekhez a sétákhoz gyakran csatlakozik a feleségem és a kutya is. Szeretek a szabadban lenni, nagy a kilométer-igényem.
És néhány eldöntendő kérdés:
Google Calendar vagy klasszikus határidőnapló?
Google Calendar. A teendőimet telefonba írom, de van papíralapú naplóm is, amibe az élményeimet vezetem.
Netflix vagy mozi?
Is-is. Egy átlagos estén Netflix, de kifejezetten szeretek moziba járni. Legutóbb „Az unokát” láttuk.
Spotify vagy bakelit?
Nem Spotify, de Apple Music. Persze, jól jönne egy lemezjátszó. Talán kicsit később, ha nagyobb lesz a lakás, akkor beszerzek egyet, lemezek vannak is otthon. Egyébként a gimnáziumi barátaimtól kaptam egy kurblis gramofont nászajándékba, annak nagyon örültem.
Kindle vagy klasszikus könyv?
Klasszikus könyv.
Interneten vagy boltban vásárolsz inkább?
Boltban. Szeretem a személyes kontaktust és szeretem kipróbálni, felpróbálni az adott holmit – nem szívesen veszek valamit látatlanul.
Fotók: Mohai Balázs
Tasnádi Bence | Instagram
Mindent a halakról – megnyílt az új Halkakas Halbolt és Halbár
A programozó keramikus, aki mindig a kontrasztokat keresi
