Absztrakt formákká átalakuló brutalizmus – valahogy így írható le Kevin Campean fotósorozata, amely Szatmárnémeti nem annyira közkedvelt városközpontját új szemszögből láttatja. Mutatjuk!
Kevin jelenleg a budapesti Limelight alkotói csapatát erősíti, ahol leginkább fényinstallációk, valamint 3D projection mapping területén tevékenykedik. Alkalmazott munkái mellett a fotózás számára a kikapcsolódást jelenti, így született meg Szatmárnémeti városközpontját feldolgozó fotósorozata is.
Kevin családja Erdélyből származik, de szülei Németországba költöztek, ahol végül Kevin is született, de nem sokkal később el kellett hagyniuk az országot, így lett a végső állomás számukra Magyarország. Az alkotó származása miatt sokszor megfordult már Szatmárnémetiben, ahol mindig ellátogatott a nyolcvanas években megépült „új” főtérre is.
Miután Szatmár és Németi városrészek egyesültek, a település központjává a jelenleg a központi parknak otthont adó tér vált, amelyen annak idején piactér is működött. Itt volt a megyeháza és a polgármesteri hivatal is, de a kommunizmusban – mintha csak a régi idők emlékeit szeretnék eltörölni – a hetvenes években a régitől nem olyan messze elkezdtek kiépíteni egy új városközpontot. A szocialista építészet „remekműveként” számon tartott épületegyüttes Nicolae Porumbescu román építész tervei alapján készült.
Ahogy Kevin is elmondta, érthető okokból az új teret sosem kedvelték a helyiek, de a brutalista építészet mellett mégis „nehéz úgy elmenni, hogy ne váltson ki az emberből valamilyen szélsőséges érzelmet. Sajátos formanyelvével és kevés elemmel nagyon erős hatást ér el” – jegyezte meg. „Mivel a kommunizmust kellő távolságból élhettem át, ezért ellenszenv helyett inkább ámulattal szemléltem a hatalmas tereket és monumentális épületeket. Tavaly nyáron jártam ott legutoljára, amikor észrevettem, hogy rohamosan romlik a tér állapota, így azt éreztem, hogy még a teljes pusztulás előtt kell megörökítenem” – tette hozzá.
A sorozatot alkotó képeken az épületegyüttes motívumai kerülnek az előtérbe, dokumentarista hozzáállással megközelítve a témát. „Először az épületek díszítőelemeit emeltem ki, amelyek búzakalászt és lefelé sújtó nyilat is szimbolizálnak egyszerre. Olyan fotókat is készítettem, amelyeken ezekkel az elemekkel szabadabban játszottam, absztraktabb formákat hozva létre. A különböző szobrokat, szökőkútfejet és lámpatestet is kiemeltem környezetükből: így jobban látható, hogy mennyire koherens az egész tér formailag. Célom egy olyan fotósorozat létrehozása volt, ami visszaadja Nicolae Porumbescu eredeti vízióját, még mielőtt átalakítanák Szatmérnémeti főterét” – emelte ki.