Mitől érződik ma egy otthon kifejezetten közép-európainak? Valahol az örökölt bútorok, az egyre kisebb városi lakások és az a növekvő nyomás között, hogy egyetlen szobának öt funkciót is be kell töltenie, új otthonfogalom formálódik a régióban. Leyten Fannyval, az IKEA Magyarország, Csehország és Szlovákia belsőépítészeti vezetőjével beszélgettünk arról, hogyan változik az otthon jelentése — és miért nem elég ma már önmagában a praktikum.
Az Adolf Loos egyik legjelentősebb lakóépületének számító prágai Villa Winternitz modernista tereiben bemutatott új IKEA PS kollekció azt vizsgálta, hogyan alkalmazkodik a kortárs életmód az egyre korlátozottabb terekhez. Maga a helyszín is szimbolikusnak hatott: egy progresszív lakhatási és funkcionalitási elvek mentén tervezett ház adott otthont egy olyan kollekciónak, amely a mai rugalmas, kompakt otthonok valóságára reflektál. Az esemény során Fanny Leytennel, az IKEA Magyarország, Csehország és Szlovákia belsőépítészeti vezetőjével beszélgettünk a közép-kelet-európai enteriőrök változó identitásáról és a régió sokrétegű otthonképéről. Az örökölt bútoroktól és a helyi kézműves hagyományoktól kezdve a multifunkcionális terekig és a hétköznapi tárgyak érzelmi szerepéig számos témát érintettünk, miközben arról beszélgettünk, hogyan alkalmazkodnak a régió otthonai az új életformákhoz anélkül, hogy elveszítenék személyiségüket.
Hogyan írnád le ma a közép-kelet-európai otthonok karakterét? Létezik közös vizuális nyelv Magyarország, Csehország és Szlovákia között?
Igen, szerintem egyértelműen vannak közös jellemzők a régióban. Az egyik legerősebb ezek közül a nagyon praktikus hozzáállás az otthonhoz — a legtöbb döntést valódi igények alakítják, nem pusztán esztétikai szempontok. Ugyanakkor van egy erős érzelmi réteg is: sok otthonban találunk örökölt bútorokat, személyes történettel rendelkező tárgyakat. Ami igazán érdekes, hogy ezek mennyire természetesen élnek együtt az újabb darabokkal, létrehozva egy különleges régi–új keveréket. Ez valami nagyon sajátos dolog errefelé, amit érdemes megőrizni.
Egy másik fontos tényező a méret. A nagyobb városokban – Budapest jó példa erre – az emberek jellemzően kisebb lakásokban élnek. Emiatt az okos tárolási megoldások kiemelten fontossá válnak. Ha kevés a hely, a funkcionalitás elengedhetetlenné válik. Ugyanakkor Magyarország valamelyest kiemelkedik a régión belül. A praktikum és az esztétika közötti egyensúly itt inkább a design felé billen – nagyobb hangsúly kerül a vizuális minőségre és a szép környezet megteremtésére. De mindhárom országban kulcskérdés marad a megfizethetőség. És ez nem csak az árról szól, hanem az értékről: tartósságról, minőségről és hosszú távú használhatóságról.
Vannak olyan közép-európai vizuális vagy anyaghasználati hagyományok, amelyeket szívesen látnál erősebben megjelenni az IKEA kínálatában?
Amikor ideköltöztem, az egyik első dolog, amit észrevettem, az a természetes anyagok iránti mély tisztelet volt — a fa, a textíliák és különösen az üveg iránt. Az üvegkészítés kézműves hagyománya például valóban egyedi ebben a régióban. Erős kapcsolat van a helyi örökséggel és a tradicionális technikákkal, és jó látni, hogy ezek ma is értéket képviselnek.
Ennek már most is látjuk nyomait az IKEA kínálatában, de szerintem van lehetőség arra, hogy még tovább menjünk — hogy még több ilyen anyagérzékenységet és kézműves szemléletet integráljunk a termékekbe. Ez valami nagyon autentikus dolgot tükröz a régióról.
Érzékelsz generációs változást abban, ahogyan az emberek az otthon fogalmára gondolnak?
Mindenképpen. Az egyik legnagyobb változás az urbanizációhoz kapcsolódik. A fiatalabb generációk nagyobb eséllyel élnek városokban, gyakran kisebb lakásokban. Ez részben a növekvő mobilitás következménye – több lehetőség nyílik tanulásra, munkára és költözésre. Ez a változás közvetlenül hat arra is, hogyan használjuk az otthonainkat. Régebben a nagyobb lakások lehetővé tették az egyértelműen elkülönített tereket – például egy külön vendégszobát. Ma a tereknek multifunkcionálisnak kell lenniük. Ugyanaz a szoba lehet nappali, dolgozószoba, edzőtér és közösségi tér egyszerre.
Van egy tágabb életmódbeli változás is: az emberek nagyobb hangsúlyt helyeznek a társas életre, a jóllétre és a rugalmasságra. Ennek következtében az otthonnak sokkal többféle tevékenységet kell kiszolgálnia kisebb alapterületen. Egyszerűen sokkal többet várunk el tőle, mint korábban.
Hogyan egyensúlyoz az IKEA a demokratikus design és az egyediség iránti növekvő igény között?
Számunkra a demokratikus design azt jelenti, hogy olyan termékeket hozunk létre, amelyek sok ember számára elérhetők. Ez öt pillérre épül: forma, funkció, minőség, fenntarthatóság és alacsony ár. Ha ezek együtt működnek, akkor egy olyan termék születik, amely széles közönség számára releváns.
Ugyanakkor ezt nem látjuk az egyediség korlátozásának. Épp ellenkezőleg: úgy tervezünk, hogy az emberek maguk alakíthassák a végeredményt. Sok termékünk – különösen a nyersebb vagy kezeletlenebb anyagokból készültek – lehetőséget ad a személyre szabásra.
Ezért találjuk olyan érdekesnek az „IKEA hack” kultúrát is. Őszintén büszkék vagyunk arra, amikor az emberek fogják a termékeinket és újraértelmezik őket. Bár ezeket az átalakításokat hivatalosan nem mindig tudjuk bemutatni, inspiráló látni, mennyire kreatívak az emberek. A cél végső soron nem az, hogy minden otthon ugyanúgy nézzen ki.
Mennyire nyitottak a régió vásárlói a körforgásos megoldásokra, például a second-hand, bérlési vagy javítási szolgáltatásokra?
A vásárlók valójában nyitottabbak, mint azt néha gondolnánk. Egyre nagyobb az érdeklődés a körforgásos megoldások iránt, és mi is teszünk már lépéseket ebbe az irányba – bár az ismertség még lehetne nagyobb. A second-hand és javítási szolgáltatások egyre népszerűbbek, és az emberek is egyre több lehetőséget keresnek ezen a területen.
A bérlés talán a következő lépcsőfok. Ez a modell még fejlődőben van a régióban, de más területeken már látunk hasonló példákat – például a bicikli- vagy rollermegosztásnál. Egyes országokban, főleg a fiatalabb generációk körében, a bútorbérlés egyre gyakoribb. Azok, akik gyakran költöznek, lehet, hogy egy-két évre kibérelnek alapdarabokat, miközben a személyesebb tárgyakba inkább befektetnek. Szerintem ez a szemlélet itt is fokozatosan meg fog jelenni.
Belsőépítészeti vezetőként milyen a saját otthonod – inkább kísérleti tér vagy nyugodt menedék?
A kettő kombinációja. Nem feltétlenül nevezném kísérletinek, de szeretek változtatni dolgokon, főleg amikor új kollekciók érkeznek. Folyamatosan azon gondolkodom, min lehetne frissíteni vagy változtatni. Ugyanakkor az otthonomnak olyan helynek is kell lennie, ahol valóban el tudok lazulni. Különösen külföldön élve válik fontossá egy olyan személyes tér megteremtése, ami stabilitást és ismerősséget ad. Szóval bár szeretek kísérletezni, az összhatásnak nyugodtnak és kényelmesnek kell maradnia.
Mi az az egy tárgy vagy megoldás, ami nélkül nem tudnál élni?
Számomra ezek a textíliák, különösen a szőnyegek. Gyakran másodlagos elemként tekintünk rájuk, pedig óriási hatásuk van arra, milyennek érződik egy tér. Egy egyszerű lábtörlő például már érkezéskor megteremti az otthonosság érzetét. A különböző textúrák teljesen át tudják alakítani egy lakás hangulatát – meleget, kényelmet és érzéki gazdagságot adnak hozzá.
A szőnyegek emellett összekötik a tereket és egységesítik az enteriőrt. Összefogják a bútorokat, és finoman kijelölnek különböző zónákat. Számomra nélkülözhetetlenek. Mindenhol vannak nálam, még a konyhában is. Az egyik legerősebb, mégis leginkább alulértékelt elemei egy otthonnak.
Az új IKEA PS kollekcióról
Az eredetileg 1995-ben indított IKEA PS egy olyan platformként jött létre, amely kísérleti, előremutató designnak adott teret — egy olyan felületként, ahol a márka új ötleteket tesztelhetett a kortárs életmód, a rugalmasság és a demokratikus design körül. Az évek során a kollekció arról vált ismertté, hogy merész esztétikát kombinál a változó életstílusokra és a kisebb városi otthonokra szabott praktikus megoldásokkal.
A legújabb IKEA PS kollekció ezt az irányt folytatja, erős fókuszt helyezve a multifunkcionalitásra, az alkalmazkodóképességre és az érzelmi hosszú élettartamra. Kifejezetten kompakt lakókörnyezetekre tervezve azt vizsgálja, hogyan reagálhatnak a bútorok az egyre fluidabb otthoni rutinokra: olyan terekre, amelyek egyszerre működnek nappaliként, munkaállomásként, étkezőként és közösségi térként. Több darab archetipikus formákat és természetes anyagokat értelmez újra kortárs nézőpontból, míg mások a mobilitást és a modularitást helyezik előtérbe, lehetővé téve, hogy a felhasználók könnyedén alakítsák vagy személyre szabják környezetüket. Az egész kollekcióban hangsúlyosan jelenik meg az a könnyen befogadható designszemlélet, amely az egyéniséget támogatja, nem pedig egy előre meghatározott esztétikát ír elő.
A prágai Villa Winternitz ikonikus tereiben bemutatott kollekció érdekes párbeszédbe lépett Adolf Loos funkcionalitásról, egyszerűségről és a lakótér változó szerepéről alkotott modernista gondolataival — bizonyítva, hogy azok a kérdések, amelyek ma a lakhatás körül felmerülnek, valójában egyáltalán nem újak.
A „mit tálal”-tól a „min tálal”-ig | Várady Luca útja a cukrászattól a saját kerámiaműhelyig
Joie de vivre Budapest felett
