Szabadidős tevékenység a négy fal között, magány ellen robotkutya, az ablakból bámulni a kiüresedett utcákat, hátha felbukkan egy ember, vagy egy ötven évvel későbbi, utópikus világban töltött pillanatok: a Post Life Magazine hasábjain kreatívok és szövegírók mutatják meg disztópikus perspektívákon keresztül, milyen is lehet egy bizonyos esemény utáni, elképzelt élet. A projekt koncepciójáról ötletgazdák és közreműködők mesélnek.
A Post Life Magazine gondolata egy fotós, Henri Vogt, egy szövegíró, Alex Yletyinen, egy kreatív webfejlesztő, Timo Bontenbal, valamint két grafikus és egyben a Classmate Studio állandó tagjai, Köves Lili és Kiss József fejében született meg. Az ötlet még a tavalyi év elején, a pandémia kezdetekor bontakozott ki, amikor hirtelen legtöbbünknek kevesebb munkája lett. „Szerettünk volna elkezdeni egy olyan közös projektet, ahol kreatívabb keretek között, szabadabban, megkötések nélkül tudunk egymással dolgozni. A tény, hogy nem lehetett találkozni, hozta az ötletet egy olyan magazinhoz, ami csak online jelenik meg és távmunkával készül” – mesélte a kezdetekről Lili.
Az első néhány beszélgetés után kirajzolódott a koncepció, miszerint a pandémia hozta élményeket szokatlanabb, elvont, akár absztrakt formában fejezzék ki. Szerettek volna több embert bevonni a projektbe, és ahogy telt az idő, egyre több kreatívnak volt szimpatikus az, így hát hamar kialakult az első pár cikk koncepciója. Így született meg az első kiadás Living the Pandemic, vagyis a Pandémia megélése címmel.
„Az alapkoncepció szerint mindig egy olyan jelentős eseményt járunk körül, ami megváltoztatja az emberek életmódját. A Post Life Magazine mindezt utópikus-disztópikus, helyenként szatirikus módon szemléli. Az első kiadás témája időszerűen a pandémia és annak hatása az életünkre. Minden egyes cikk egyedi készítésű, a közreműködők saját döntései, tapasztalatai alapján készül el. Az összefogó erő a cikkek között maga a kollektív pandémiaélmény és az arra való reflektálás elrugaszkodottabb, akár futurisztikus köntösben” – emelte ki Józsi.
„A projekt lényege, hogy általánosabb vonatkozásban is kérdéseket vessünk fel azzal kapcsolatban, hogyan tapasztalunk meg dolgokat és ezek hogyan néznének ki másképp, hogyan éreznénk magunkat, valamint ki vagy mi számítana egy ilyen világban” – tette hozzá Alex.
Már a magazin elnevezése is valamilyen utópikus, elképzelt élet bemutatását vetíti előre. „A Post Life megnevezés azt jelenti, hogy feltárjuk, mi történik például egy világjárvány, a populizmus teljes térnyerése vagy mondjuk a globális felmelegedés visszafordíthatatlan következményeinek megtörténte után. Az ötlet, hogy elképzeljük, mi történhet egy ilyen jelentős esemény után, nagyon fontos, különösen a mostani bizonytalan időkben” – részletezte Timo.
Az utópikus hangulatot a magazin experimentális jellegű, de alapvetően visszafogott arculata is hangsúlyossá teszi. Minden cikk a témához illő, egyedi megjelenést és oldalfejlesztést kap. „Az arculat kialakításakor a koncepció része volt, hogy az oldal első ránézésre erős és felismerhető megjelenést kapjon, viszont könnyen a háttérbe tudjuk szorítani az arculat elemeit, amikor egyedibb megjelenést készítünk az egyes cikkekhez” – jegyezte meg Lili, aki Józsival együtt hozta létre a magazin vizuális elemeit.
A karanténhangulatot jobban kiemelve az online felület további jellegzetes eleme, hogy a közreműködőket remote portrékkal illusztrálták.
Az online magazin felületén a teljesen absztrakt fotósorozattól kezdve az elméleti eszmefuttatáson át a hamis hirdetéseken keresztül a már sci-fi jellegű történetekig sokféle, inspiráló anyag közül lehet válogatni. Ami mindegyikben közös, az a világjárvány mint kiindulópont. További sajátossága ezeknek a történeteknek, hogy két egymást nem ismerő személy alkotópárosként összeállva hozza létre azokat.
„Az is érdekelt minket, hogy egy alkotó hogyan hat a másikra: szembeállítjuk a látásmódot és a stílust a különböző országokból érkező és különböző hátterű emberek segítségével. Így minden közreműködő frissességet hoz a projektbe. A Post Life Magazine valójában olyan projekt, ahol az emberek kihívást jelentenek egymásnak, és ahol kiléphetnek a komfortzónájukból” – hangsúlyozta Henri.
Az alapítók mellett néhány további közreműködő segítségével elképzelt történetük egy-egy szeletével is megismerkedhetünk.
Ali Tokleh
„A történet arról szól, milyenek lehetnek az ünnepek egy olyan, a vírus utáni jövőben, ahol a társadalom új szélsőségekhez érkezett. Az állandó bezártság és a társadalmi kapcsolatok visszaszorulása miatt az emberek természetesen intenzív vágyat éreznek a szabadidő tartalmas eltöltésé irént. A szabadidő azonban sajnos már másként definiálódik, a szabályok tovább korlátozzák az emberek korábbi szabadságát. A New Holidays Ltd. egy olyan utazási iroda, amely ilyen kereteken belül tervez nyaralásokat. Ahelyett, hogy a francia Riviérán úsznának, ami mostanra már csak egy emlék, az embereknek lehetőségük van újra megtapasztalni a vizet, ha megmártóznak a helyi tóban. A szabadidős tevékenységek iránt érdeklődők pedig például robotkutyát bérelhetnek – a feltétel nélküli szeretetre programozott kutyus társaságot nyújt és megkönnyíti monoton életüket.
Ennek a koncepciónak a kidolgozása egy disztópikus világban lehetővé teszi számunkra, hogy áttörjük az elszigeteltség mentális korlátait és ismét lehetőségeinken túl gondolkodjunk. A szatirikus megközelítést szükségesnek éreztük ahhoz, hogy humort nyújtsunk egy nehéz időszakban, esetleg felkészítsük a közösségeket arra, hogy produktívan gondolkodjanak, ha ez a helyzet bekövetkezik!”
Ali Tokleh utópikus elképzelését Kiss József grafikái illusztrálják; a teljes történetet itt tudjátok megtekinteni.
Leda Baöl
„Az elefántok tavasza képeslap egy lehetséges jövőből, amely nem tűnik túl szépnek. Minden nap gondolkodom azon, mi vár ránk a következő tíz évben, ahogy szerintem mindenki, akinek gyerekei vannak. Vannak napok, amikor nagyon optimista vagyok ezzel kapcsolatban, vannak napok, amikor megint csak a túlélsre gondolok. Egy dolog azonban biztos: a semmittevés egyik esetben sem opció. Szerintem nagyon sokat segít, ha vizualizálom, hogy mi jön, így ez a rövid történet egy személyes mozaik újabb darabja.”
Leda Baöl naplószerű történetét Ladocsi András illusztrálta, itt tudjátok elolvasni.
Juuso Salakka
„Phuc, az alkotótársam nem a kezdetekkor csatlakozott a projekthez, ezért előzetesen készítettem egy cikkvázlatot, hogy megvitassam a Post Life szerkesztőivel. Az online publikációs platform lehetőségeit szem előtt tartva a történetet a felhasználói élményen és a felhasználói felületen keresztül akartam elmesélni – ami nem az én szakterületem a tervezésben. Azt hiszem, a többi cikk másféle szerkesztői munkafolyamatot követett, ahol vagy a szöveg reagált a képekre, vagy fordítva. A választott médium miatt úgy döntöttünk, hogy egy koncepciótervezési folyamatot követünk. Ez a közvetlenebb együttműködés kevesebb lehetőséget adott az értelmezésre, de lehetőséget adott arra, hogy egy kihívást jelentő témát új szemszögből közelítsünk meg.
A nemzetközi oltási programra reagálva a cikk egy olyan játékszerű oltásiútlevél-koncepciót javasol, amely a népszerű telefonos játékok mechanikáját a felhasználókat ösztönző jutalmazási rendszerekkel ötvözi. A cikk kedves esztétikája és közérthető hangvétele egy olyan, utópisztikus világ képét festi le, ahol a valós életben készült orvosi feljegyzések a játékban gyűjthető tárgyakká alakulnak át. Az anyag hamarosan megjelenik, valószínűleg a következő hetekben.”
Az ötletgazdák már dolgoznak a folytatáson, amiről csak annyit árultak el, hogy a Post Life mint név és alapkoncepció megmarad, de a magazin új megjelenést kap, témája már nem a pandémia keretein belül fog mozogni. Mindemellett úgy tűnik, a következő kiadás már nyomtatott formában is elkészül.
Post Life Magazine | Web | Instagram
Eddigi közreműködők: Fölföldi Fruzsina, Phuc Doan, Joonas Pulkkinen, Eveliina Lempiäinen, Leda Baöl, Stocker Alíz, Elie Huault, Ladocsi Andás, Juuso Salakka, Mickael Vis, Ali Tokleh, Luzrecio Ciotti, Teemu Iltola, Vesa Vuorio, Susanna H. Tikkanen, Katri Naukkarinen, Martin Martonen, Teo Georgiev.
Kézműves csokoládék | TOP 5
Ház az erdő szélén | FIALA+NEMEC
