Tomasz Pieñczak lengyel illusztrátor és művészeti igazgató, aki olyan cégekkel dolgozott együtt mint a Volkswagen, a DHL és az Ibis Hotel, de számos lengyel ügyfélnek is készített munkákat, többek között a wrocławi Szosa biciklis magazinnak és a Drukomat nyomdának. Tomaszt a napi rutinjáról, inspirációról, a munkaeszközeiről és munkamódszereiről kérdeztük.
Mi vonzott a grafikához és az illusztrációkhoz, mikor kezdtél el velük foglalkozni?
A LEGO-kockák építésével, rajzolással és graffitik festésével kapcsolatos gyermekkori rajongásom után a kezem logókkal és plakátokkal teli albumokba botlott. Gyorsan összevetettem őket azzal, amit az utcákhoz és az engem körülvevő reklámvilághoz társítottam. Kezdetben a számítógépes grafika nem vonzott, és nem tűnt olyan nemesnek, mint a hagyományos művészeti formák. Azonban megszerettem a plakátokon található egyszerű, minimalista és steril formákat, amelyeket vektorgrafikával kezdtem el készíteni. Lenyűgözött egy olyan vizuális nyelv létrehozása, amely egyszerű formákon és üzeneteken alapul, amelyek szélesebb jelentést hordoznak. Ez arról szólt, hogy eltaláljam a célt és a lényegre koncentráljak, anélkül, hogy a lényeget felhígítanám – minimális forma, maximális tartalom. Érdekes módon hatéves koromban készítettem az első egyszerű animációmat, amelyet egy Amiga 500-as számítógépen valósítottam meg vektorszerű formák felhasználásával.
Hogyan néz ki egy napod?
A napot korán kezdem, a napfelkeltével kelek, összeszedem magam, edzek, majd meditálok. Ez egy fantasztikus kezdés egy produktív naphoz. Írok a naplómba, lejegyzem az érzelmeimet, olvasok, és tanulok valami újat. Kihívásoknak teszem ki magam, elmélyedek témákban és témakörökben, hogy stimuláljam az agyamat, és merítsek az életből. A haladás érzése egyszerű, nem munkával kapcsolatos dolgokban hihetetlenül kielégítő. A rituálém részeként főzök egy csésze kávét, megragadom a szerszámaimat, és dolgozom valamin, ami aznap épp lenyűgöz, vagy egy vizuális gyakorlatban veszek részt. Ezt a rutint dél-1 óra körül folytatom, amikor is könnyű és tápláló reggelivel kezdem az étkezést. Ezután kezdődik a munka, és belevetem magam az időhöz kötött projektekbe és feladatokba. Igyekszem úgy felosztani a feladataimat, hogy egy adott napon egy adott kategórián belül a lehető legtöbb munkát el tudjam végezni. Például blokkokban dolgozom, így egyik nap az X projekt e-mail ügyeit intézem, egy másik nap kizárólag az Y projektre koncentrálok, a fennmaradó napokon pedig a rajzolásnak szentelem magam, és elszakadok a külvilágtól.
Digitális vagy analóg eszközöket használsz a munkáidhoz, vagy kevered a kettőt?
Ez a hangulatomtól függ, és attól, hogy mit akarok elérni, és az adott feladattól. A legsokoldalúbb eszköztár számomra a ceruza + filctoll, és ez a duó mindig is megjelent a munkáimban. Hozzáadok még tollat vagy festéket, és néha színes ceruzát is. Így mindenre festek és rajzolok: vázlatfüzetekre, papírlapokra, üvegre, vászonra és falakra. Alkalmanként élvezem a linómetszetek vésését vésővel, mivel ez a nyugalom és a csend érzetét kelti bennem. A digitális világban az illusztrációkat Illustratorban készítem, ahol magas szintű készségeket fejlesztettem ki az érintőpaddal való munkavégzésben. Alkalmanként iPaddel is dolgozom. A digitális világban egyszerű eszközöket használok, amelyek a ceruzát vagy a filctollat utánozzák. Nem használok különleges ecseteket, mivel azok megzavarják a folyamatot, és nem ültethetők át jól a valóságba. Alkalmanként raszteralapú munkákat készítek Photoshopban, ahol szkenneléseket szerkesztek, maketteket készítek, vagy projekteket vizualizálok. Jelenleg a telefonomat is be tudom vonni a digitális eszköztárba, videók rögzítésére és szerkesztésére használom. És persze szeretett Ricoh fényképezőgépemet, amellyel intenzív és mozgalmas életem pillanatait gyakran örökítem meg, fotókat készítek a „személyes archívumom” számára.
Készítesz falfestményeket, ruhákat, plakátokat, illusztrálsz könyveket, magazinokat, lemezeket stb. Mindezek különböző médiumok, amelyek különböző gondolkodást és képzelőerőt igényelnek. Könnyű számodra váltani ezek között?
Élvezem, hogy van választási lehetőségem, és tudatában vagyok annak, hogy a médiumok közötti váltás viszonylag könnyen megy nekem. A médiumváltás változatosabbá teszi a folyamatot, és szétválasztja azt olyan dolgokra, amelyeket már sokszor csináltam, és olyanokra, amelyeket alkalmanként csinálok. Ennek eredményeképpen mindig vannak olyan kihívások és helyzetek a munkámban, amikor váratlan körülményekkel kell szembenéznem.
Mi inspirál a munkád során? Más illusztrátorok, a természet, könyvek, esetleg zene?
Számomra két inspirációs forrás létezik. Az első a megfigyelések és az érzelmek. Amikor azért alkotok valamit, hogy kielégítsem a saját vágyaimat, igényeimet és érzékenységemet. Ez a folyamat évek óta a legfontosabb számomra. Ez hajt előre, ez motivál arra, hogy reggel felkeljek, mert egy új dolog vár rám, amin dolgozhatok, egy ismeretlen és lenyűgöző folyamat, amelyben elmerülhetek, elgondolkodhatok bizonyos helyzeteken, és felfedezhetem életem töredékeit.
A második forrás az a világ, amelyben ügyfelekkel dolgozom együtt. A témát az ügyfél határozza meg egy brief vagy kampánytéma révén. Én a magam módján értelmezem és alakítom át, de a motiváció itt más. Kötelezettségek és határidők is vannak. Ez egyúttal egy lenyűgöző utazás is, mert a közös projektekben olyan témákba merülünk bele, amelyeket én magam talán nem érintettem vagy nem fedeztem volna fel. Lehetővé teszi számomra, hogy különböző világokkal és új emberekkel találkozzak, miközben hű maradok a stílusomhoz, és a saját érdeklődési köröm és szenvedélyeim szerint dolgozom. Ez gyakran nagyon tanulságos és látókört szélesítő élmény.
Ami az inspirációt illeti, kétségtelenül jelentős szerepet játszanak az utazások és az általam meglátogatott helyek esztétikája, valamint a hangok és a zene. Több éve rendszeresen utazom, számos várost fedezek fel, és a vizuális művészetekhez különböző módon kapcsolódó helyszíneket látogatok meg. Galériákat, múzeumokat, de üzleteket, kávézókat, éttermeket és szállodákat is – figyelek az útjelző táblákra, plakátokra, a városokban jelen lévő kampányokra, graffitikre, street artra. Ez egy közvetlen találkozás valamivel, amit albumokban (ha valaki észrevette, lefotózta és közzétette) vagy telefonok képernyőjén és a közösségi médiában megtalálhatunk. Van azonban egy jelentős különbség, mert ezek olyan egyedi élmények, amelyeket távolról nem lehet teljesen átérezni. Ott kell lenni, megragadni egy adott hely kontextusát, megtapasztalni valamit, és kiélvezni az onnan áradó energiát és inspirációt.
Ami a zenét illeti, az megnyitja az elmémet és a szívemet, javaslatokat tesz, cselekvésre késztet, gondolkodásra serkent, emlékeket és asszociációkat idéz fel. Ezután mindezt lefordítom abba a formába, amit érzek, függetlenül attól, hogy milyen médiumot használok, akár csak egy vázlatról, akár egy végleges műről van szó. Maga a folyamat gyönyörű és egyedi, és ezt a jelenséget megfigyelni nagyon érdekes.
Ha arról van szó, hogy elégedett vagyok-e a munkámmal, hálás vagyok minden egyes alkotásért, minden egyes kihívásért, amit megálmodtam és teljesítettem, ami elégedettséget, boldogságot és örömöt adott nekem. Olyan ember vagyok, aki gyorsan a jövőbe tekint, és inkább arra összpontosít, ami lesz, mint arra, ami volt. A legnagyobb sikerem az életstílusom – boldog élet folyamatos utazás közben, a Föld egzotikus szegleteiben, a feleségemmel az oldalamon. Az a tény, hogy azt és úgy teremtem meg, amit és ahogyan akarok, és hogy ez értéket nyújt másoknak. És hogy ezt értékelik. És hogy gondolkodhatok, élhetek, és olyan szenvedélyt űzhetek, amely mérhetetlen elégedettséggel tölt el. Soha nem panaszkodtam projekthiányra, és az ügyfelek maguktól is megkerestek. Amikor elkezdtem illusztrálni, készítettem egy listát a különböző világokból származó ügyfelekről, akiket el akartam érni. És ez a lista valóra vált! Pontosan ez volt a célom. Ezért készítek egy új listát teljesen új dolgokra.
Sok munkád kapcsolódik a kávéhoz. Tudnál ajánlani néhányat a kedvenc helyeid közül Varsóban?
Szeretem azokat a helyeket, ahol a Coffee Dealer kávénkat árulják, például: Coffee Desk, Relax Cafe, Sady Cafe. Jelenleg, mivel az elmúlt években a világ különböző részein éltem, a kedvenc kávézóim szétszóródtak Barcelona (Satan's Coffee Corner, Nomad, La Perfumeria), Bali (Suka Espresso, Keliki, Expat Roasters, Seniman Coffee Studio) és a Kanári-szigetek között, ahol jelenleg élek.
Van-e társadalmi felelőssége az illusztrátoroknak? Ha igen, mi az?
Nehéznek találom, hogy egy egész csoport vagy közösség nevében beszéljek. Személy szerint több olyan projektet is elutasítottam, amelyek olyan helyzetekhez kapcsolódtak, amelyeket nem támogatok. Megnézve, hogy mi történik az illusztráció és a reklám területén, úgy vélem, hogy a márkákkal együttműködő illusztrátorok influenszerekké válnak, és a jóváhagyásukkal és az arculatukkal támogatják a márkákat és termékeiket. Mivel évek óta aktívan tevékenykedem a piacon, észrevettem, hogy vannak emberek, akik vakon vásárolnak olyan termékeket, amelyeken az én nevem és illusztrációim szerepelnek. Ezért minden együttműködés előtt mérlegelem, hogy támogatom-e az adott márkát, és hogy a termék olyan minőségű-e, hogy bátran ajánlhatom-e az embereknek.
Hogyan látod a grafika és az illusztráció jövőjét?
Egyre kevésbé követem a piacot, hiányzik egy kis szikra, és nem arra összpontosítom a figyelmemet. Nem gondolkodom előre, ezért nem szánok időt az elemzésre, nem foglalkozom az iparággal, és nem veszek részt rendezvényeken, mert a saját világomban élek, valahol messze. Régebben úgy éreztem, hogy mások túlterheltek azzal, hogy ugyanazokat a problémákat fújják fel és kollektívan panaszkodnak a dolgokról, amelyek nem működnek. Ez nem változtat semmin. Mindig is egyénileg közelítettem a munkámhoz. Amikor hallottam, hogy másoknak gondjaik vannak az X ügyféllel, én hatékonyan tudtam kommunikálni velük. Ha egyszer hibáztam, nem követtem el újra – ez egy gyors és hatékony lecke volt.
Arra összpontosítok, hogy olyan dolgokat csináljak, amelyek örömet okoznak nekem, és olyan megoldásokat találjak, amelyek lehetővé teszik számomra, hogy megvalósítsam kreatív álmaimat. Az alapján alkotok, ahogyan érzek, amit érzek, és függetlenül attól, hogy az egyes kategóriák milyen irányba fejlődnek – a dolgokat a magam módján csinálom, ahogyan nekem tetszik. Minden változik, kiigazításokat és reakciókat igényel, és semmi sincs tartósan rögzítve, ahogy azt a mesterséges intelligencia is mutatja, ami véleményem szerint fel fogja pezsdíteni a reklámpiacot. Hiszem, hogy még a gyors technológiai fejlődés idején is fennmarad az élő művészektől származó, emberi érzelmeken alapuló művészet és illusztráció.
Megnyílt Magyarország első immerzív, digitális művészeti kiállítóhelye
Eladóak a Széchenyi Lánchíd kandeláberei
