A modern városok elképzelhetetlenek parkok nélkül: olyan helyek, sőt talán még inkább a természet számára fenntartott menedékhelyek, amelyek a városlakók szabadidejét és örömét szolgálják a városi szövetbe szervesen beágyazódva, miközben a mindig elérhető közelségben lévő szabadság élményét nyújtják.
A város és a természet együttélésének bonyolult története van, amely az első városok 5000 évvel ezelőtti alapításától kezdődik. A parkok, azaz a városon belüli természetvédelmi területek a királyi vadászterületekből fokozatosan alakultak át a polgárok elfoglaltságainak helyszíneivé, párhuzamosan az ipari város és ezáltal az olyan új társadalmi jelenségek megjelenésével, mint például a munkások szabadideje.
Szerző: Kulcsár Géza
Az általunk ismert park tehát viszonylag új keletű és tipikusan modern jelenség. Ez különösen igaz Budapestre. Míg a történelmi városrész, Buda természetes módon a Duna jobb partján fekvő dombokon helyezkedik el, és így magától értetődő kapcsolata van a természettel (elég csak a Gellért-hegyre gondolni, amelyet persze tudatosan, rekreációs térként alakítottak ki, mégis természetközeli élmény nyújt) addig Pest és Dél-Buda területeit inkább a szabályozott ipari urbanizáció folyamatai jellemzik. Ezekben a városrészekben beszélhetünk hagyományos parképítésről, mint dedikált tevékenységről.
Könnyen észrevehetjük, hogy a budapesti parkok története sokat elárul a város egészének fejlődéséről. Egy ilyen rövid írásban nem tudjuk felsorolni Budapest összes parkját és kertjét, még a jelentősebbeket sem, még felületesen sem. Ehelyett néhány szemléletes példát és történelmi mérföldkövet igyekszünk kiemelni, azzal a mögöttes szándékkal, hogy inspiráljuk az olvasót ezek és még sok más felfedezésére!
A modern várostervezés fokozatos kialakulása során a 19. század folyamán nem volt mindig teljesen világos, hogy a zöld területek a város eszméjéhez tartoznak-e, vagy be kell-e építeni őket a város szövetébe. Valóban, az első városi közkertek, a budai Városmajor (‘városi tanya’, a terület egykori szénamező volt) és a pesti Orczy-kert vitathatatlanul megelőzik a városszövet tudatos, fegyelmezett alakítását (megjegyzendő, hogy még az 1873-as egyesítés előtt járunk). A Városmajorban már 1787-ben megkezdődött a faültetés, és mindig is Buda kulturális és szabadidős központja maradt, emellett pedig egy ikonikus modernista templomnak is otthont ad. Miután Orczy László a 19. század elején megnyitotta az akkor divatos szentimentális kertjét a nagyközönség előtt, az elnyúló, fokozatos hanyatlás időszakát élte át, 2012 óta azonban a teljesen megújult Orczy-kert régi fényében tündököl.
Ebben az időben a Városliget még csak kialakulófélben volt mint művelt terület Pest külvárosában. Mivel József nádor (József főherceg, Magyarország pálos főhercege – mellesleg hivatásos kertész!) meg volt győződve arról, hogy „a fák nem a városba valók”, határozottan támogatta, hogy a szintén világhírű Margitsziget mellett, egy másik, a város területén kívül fekvő modern parkot alakítsanak ki. A Városliget a 19. századi kertépítészet remekműve lett, és a világ egyik első igazán köz- és polgárközpontú parkja – amely minden városi polgárnak kínál valamit, függetlenül az osztályától és rangjától, ugyanakkor az alkotók kívánsága szerint könnyen elérhető és megközelíthető. Ez manapság igazabb, mint valaha! A folyamatban lévő Liget-projekt, Európa legambiciózusabb városi parkmegújítása hű marad a Városliget hagyományaihoz, miközben igazi 21. századi kulturális és rekreációs központtá alakítja azt. A park a legmodernebb tájépítészeti megoldásokat, valamint vadonatúj kortárs építészeti remekműveket vonultat fel, múzeumoknak és kulturális intézményeknek ad otthont.
Miközben a Városliget a 19. századi urbanizáció és iparosítás következtében fokozatosan elvesztette eredeti területének bizonyos részeit, ugyanezen változások hatására egy másik (1868-ban kezdődő) peremkerületi fejlesztési projekt hatására 1942-re a város legnagyobb parkjává vált. A Budapest 10. kerületében (Kőbánya) található Népliget a II. világháború után tovább növelte jelentőségét, és a szocialista rendszer egyik kirakatprojektjévé vált – valószínűleg annak is köszönhetően, hogy egy olyan terület közepén helyezkedik el, amelyet később főként ipari munkások laktak. Egykor számos látnivaló és kulturális intézmény helyszíne volt, mára viszont nem maradt más belőle, mint ennek a hatalmas, ám gyakran szinte elfeledett városi erdőnek az időtlen varázsa.
Budapest XI. kerülete (Újbuda, a Vártól és a Gellért-hegytől délre) még ma is a kulturális és társadalmi változások középpontjában áll. A szabadidő eltöltésének középpontjában vitathatatlanul egy nagyon népszerű szabadidőpark, a Bikás park áll. A park névadója (egy kis dombon álló három bikát ábrázoló szobor) és az egész terület a környező szocialista korabeli lakótelepekkel (az egyik legsűrűbb és legikonikusabb Budapest ilyen jellegű lakóhelyei közül) egy tökéletlen, de időtlenül megható szocialista utópia szellemét idézi. Mostanra megtelt mindazzal, amit egy korabeli parktól elvárunk (kávézók, sportolási lehetőségek), a „Bikás” tudattalanul és akaratlanul is a történelmi és társadalmi változások szimbólumává válik.
Összességében a budapesti parkok és kertek olyan szédítően gazdagok és változatosak, mint a város egésze. Lehetetlen egyetlen írásban igazságot tenni a város összes mesés, méretükben, elrendezésükben és hangulatukban annyira különböző zöldterületéről. Valóban, Budapesten mindenkinek megvan a kedvenc városi kertje, legyen az egy világhírű park vagy egy aprányi zöld pont, amelyet csak néhány szomszéd látogat. És egy ilyen pontot mindig lehet találni a közelben. Ezért a legjobb tanács, amit az olvasónak adhatunk: menjen ki, és fedezze fel, melyik a szívéhez legközelebb álló zöld ligete Budapesten!
Best of Stefan Lengyel 2022 | MOME – Építészeti Intézet
Ők vihették haza a Highlights of Hungary elismeréseit
