Lébényi Annát sokan a környezettudatos Printa berkeiből ismerhetik, ahol először gyártásvezetőként és tervezőként, majd brand menedzserként dolgozott. Az eredetileg építész végzettségű designer az asztalos szakmába is belekóstolt, és az intarziakészítést is kitanulta. Most saját márkát indított, nem mindennapi társakkal. Interjú!
Anna, segíts nekünk kicsit: mit takar a márkanév és hogyan is kell ezt helyesen ejteni?
2012 végén válaszút előtt álltam: vagy megyek tovább a kijelölt irányba és építészmérnökként dolgozom, vagy hozok egy bizonytalan döntést, és végre azt csinálom, ami igazán vonz. Addigra már túl voltam több permakultúrás és fenntarthatósági táboron – ezek a legpozitívabb értelemben is „átmosták az agyam”. A tinédzserkori családi építkezések hatására rájöttem, hogy szeretek fával dolgozni, meglepett az anyag formálhatósága, elbűvölt a természet közelisége. Így adtam magamnak egy esélyt: fél évet asztalos műhelyekben töltöttem, ahol együtt tanultam a szakiskolás srácokkal, a vizsgamunkánk egy intarziás sakktábla volt. Ekkor szerettem bele a technikába.
A VUUV Works /ejtsd: vúv vörksz/ elnevezés a keresztnevemmel való játék eredménye: a „VUUV” az „ANNA” tükrözéséből jött, emellé került a „Works” szócska, s a kettő így együtt tulajdonképpen nem jelent mást, mint hogy „Anna dolgozik”. Tetszett benne, hogy kicsit úgy hangzik, mint a „woodwork” többes száma. Ekkor még egyedül dolgoztam, de úgy döntöttem, megtartom a nevet. Ez idő tájt kezdtem el fejleszteni egy bútoripari melléktermék újrahasznosítására épülő márkát, de aztán anyagi korlátokba ütköztem, és tudtam, hogy még sok tapasztalatot kell gyűjtenem: így beadtam a jelentkezésemet a Defo Laborhoz, az IVANKA-hoz és a Printához, aztán az utóbbihoz fel is vettek.
A VUUV Works nem egy egyszemélyes márka, sokkal inkább nevezném csapatmunkának, vagy még inkább közösségnek. A te személyes történeted, missziód és szenvedélyed abszolút érezhető benne, ugyanakkor sikerült megtalálnod magad mellé a megfelelő társakat is. Bemutatnád nekünk a csapat többi tagját?
Örömmel! Nagy Ádám Jánost és Köpf Jenőt az asztalosműhelyekből ismerem. Jenő az Aiksz Zrt. egyik tulajdonosa, asztalosipari szakember és egy elképesztően tehetséges faesztergályos. Jenőnek nagyon sok barátja van, aki rögtön riadóztatja őt, ha kivágnak egy beteg fát Székesfehérvár környékén, innen az eszterga alapanyag. Ádám pedig egy ígéretes tanuló volt, amikor találkoztunk; éppen akkor készült az első szakmai versenyére, 2018-ban pedig aztán megnyerte a European Skills-t, és saját műhelyt alapított. Mindketten nagyon nyitottak, és elkötelezetten tanítják a mesterségüket.
Hajgató Sárát a Botanika alapítása óta követem a világhálón, gyönyörű növényi alapú festéssel készült darabjai vannak. Őt a márkája, workshopjai révén sokan ismerik, meghatározó alakja a fenntartható divatnak Magyarországon. 2019 elején kezdtünk el beszélgetni, nagy segítségemre volt abban, hogy letisztuljanak a gondolataim. Egy remek ember, aki mindig a megfelelő kérdéseket teszi fel.
Szilágyi Eszter csak úgy besétált az életembe; rögtön megakadt a szemem a szőttesen, amit viselt (és amit ő is készített), mindemellett pedig a könnyed, nyugodt személyisége is megfogott. Azt gondoltam, egyszer majd szeretnék vele dolgozni, így amikor eljött az idő, előkerestem a számát. Ő sok más mellett, a Nádudvari Népi Szakiskolában végzett textilszövő népi iparművészként.
2014-be szerettem volna növényi fonott táskát készíteni a VUUV Works égisze alatt, Sziládi Noémivel (a Müskinn márka tervezője – a szerk.). El is készítettünk pár tervet, kísérleteztünk furnér varrással, de akkor zsákutcába futottam a csuhé anyag használatával. Nem sokkal később vettem fel a kapcsolatot Kiss Tündével, aki gyékényfonó népi iparművész, ő a filigránabb divattermékek specialistája, Tünde Design név alatt készít kiegészítőket.
Tünde ajánlotta Kovács Tibort, aki nagy elismerésnek örvend a gyékényesek között; ő egy szakmailag borzasztóan termékeny ember, aki a férfi erőt igénylő, nagyobb gyékénytárgyakat készíti. Mindketten hatalmas szaktudás birtokában dolgoznak, és tanítják a mesterségüket. Tisztelem bennük azt, hogy nemcsak elkészítik és értékesítik, amit készítenek, de az alapanyagot is ők aratják minden évben, amitől igazán hagyományőrző és fenntartható a munkájuk.
Hári Zoltánt akkor kerestem fel, amikor már készen voltak a terveim és megvolt minden alapanyagom az ékszerekhez. Olyan ötvösre volt szükségem, aki mindent meg tud csinálni, és kreatívan gondolkodik. Ő és a felesége nagyon erős párost alkotnak, szakmailag és technológiailag is, bármit el tudnak készíteni (a férjemmel például nekik köszönhetjük a karikagyűrűinket).
Dr. Horváth Egonnét – akit sokan Zsuzsa néniként vagy „Kötőnéni”-ként ismernek – egy barátnőm ajánlotta. Zsuzsa bármit megköt, olyan rutin van mögötte, ami egyedülálló: a legnagyobb divatmárkákkal dolgozott itthon, és dolgozik most is. Eddig nem jelent meg anyag a munkássága kapcsán, ami sokat elmond a divatipar hozzáállásáról.
Két dolog van, ami szinte minden hazai design márka életében a legnagyobb fejtörést okozza: megtalálni a megfelelő alapanyagot és megbízható szakembert, alvállalkozót találni. Nektek ez hogyan sikerült?
Immár 7 éve napi rutin nálam, hogy fenntarthatóan tervezzek, hogy megfelelő alapanyagokat kutassak fel, és szerezzek be. Ebben otthonosan mozgok és szívesen megosztom az általam összegyűjtött információt másokkal is. A fenntartható anyaghasználat olyan alapvető követelmény, amiből nem engedek. A VUUV Works-nél egy anyag lokális-természetes kell, hogy legyen, vagy ha ilyet nem lehet itthon találni, akkor egy európai cég által gyártott változatot kell beszerezni, amely olyan fenntarthatósági tanúsítvánnyal rendelkezik, amibe nem lehet belekötni. Mi nem csupán designerek vagyunk: a tervezésen kívül mindent mi készítünk, és mi szerezzük be hozzá az alapanyagot, ezért a forrás általunk ellenőrzött.
Ami nagy fejtörést okozott, az a szállítás fenntarthatóvá alakítása. Így jött a faültetéssel kompenzálandó karbonkibocsátás ötlete, amit hosszas keresgélés után immár a GreenDependent független szervezet old meg teljeskörűen a számunkra. Emellett a csomagolásaink is 100%-ban lebomló-komposztálható anyagból készülnek.
Amikor szembe jött velem a VUUV Works, azt gondoltam, egy vadiúj márkával van dolgom. Ami tulajdonképpen csak részben igaz, mert bár a hivatalos weboldalatok a napokban indult el, a márka története – ha jól tudom – valamikor hét évvel ezelőtt kezdődött. Mesélnél nekünk arról, mi minden történt az elmúlt hét évben?
A VUUV-ot hat évre félretettem hobbi szintre, mert a Printás munkám, ahova szintén vittem a fenntartható-kézműves szemléletet, egész embert kívánt: a gyártásvezetés, tervezés mellé idővel jött a brand menedzselése is. Voltak megrendeléseim, több boltban árulták az intarziás darabjaimat, szabadidőmben pedig bejártam Jenőhöz kicsit magamba szippantani a műhely illatát. Volt, hogy belekezdtem, majd félbehagytam munkákat – ez nyugtalanított, de akkor nem tudtam több energiát belefektetni. Ez idő alatt kikristályosodott, hogy pontosan mit is szeretnék. Megismerkedtem Törőcsik Jolán intarzia művésszel. Ő egy fantasztikus ember volt, szeretettel és tisztelettel tanított a fa használtára, megőrizve és felhasználva annak természetes mintázatát. Egyedülálló volt a megközelítése.
Igazán aztán 2019-ben lett újra energiám a VUUV-ra. Az első mintadarabokat Nagy Gábor természetfotós örökítette meg, aki 16 éves korom óta az egyik legközelebbi barátom. Sokat köszönhetek neki, mindig jó hatással van rám az optimizmusa és inspirál, ahogyan irigylésre méltóan menedzseli szabadúszó munkáit.
Gyerekkoromban Egyiptomban éltünk, Apukám fotózott és búvárkodott akkoriban, így gyakran jártunk a családdal a tengerhez. A Sínai-félsziget sivatagán keresztül mentünk, általában ránk esteledett, mire a szállásra értünk, végig zenét hallgattunk. Olyan tiszta volt az ég, mint sehol máshol, látni lehetett a tejutat, a bőrén érezte az ember, micsoda porszeme csupán az univerzumnak. Ez a látvány és tér ihlette a VUUV képi világát, így a helyszínkeresést is. Gáborral négy napig fotóztunk Pagon, nagyon jó workflow-ban, amit hosszas előkészítés és utómunkák kereteztek. Szerettük volna, ha ez a tér- és szabadság utáni vágy köszön vissza a képeken, és úgy érzem, ez sikerült is.
A weboldalt tavaly ősszel kezdtem építeni, a számomra legfontosabb értékkel, a mesterek történeteivel. Ladjánszki Dóra grafikus újragondolta a régi logót, és minimális anyagfelhasználású brandinget tervezett számunkra. Majd jó pár hónapig a további termékfotók készítése, szövegek írása, a különféle folyamatok menedzselése, és az alapkészlet együttes elkészítése töltötték ki a napjaimat.
Mesélj kicsit a munkafolyamatokról. Ha jól sejtem, a VUUV Works termékek nem egyetlen műhelyben készülnek, hanem a részfolyamatok az ország különféle pontjain, a mesterek műhelyében zajlanak. Hogyan történik a termékek összeállítása?
Így van. A webshop két részből áll, a FURNISH-ból és a WEAR-ből. A WEAR foglal magába mindent, ami hordható, a FURNISH alatt pedig a berendezési tárgyakat találjuk – ezeknek gyártás szempontjából, fizikálisan is egy városban kell lenniük, a mi esetünkben ez Székesfehérvár. Miután én kézzel kivágom, összeillesztem az intarziát a műhelyben, egy 3 x 1,3 m nyomófelületű présgéppel Gál Feri nyomja meg azt. Feri nem szeretett volna szerepelni a weboldalon, de nem szeretném őt sem kihagyni, hiszen nagyon jó szakember, igazi préselés guru. Ádám és Jenő is Fehérváron dolgoznak, mindenki a maga műhelyében végzi a saját munkafázisát – hamarosan Tibor is bekapcsolódik majd a gyékénnyel. Vele és a WEAR termékek készítőivel Budapesten szoktam találkozni, itt történnek az átadások, heti egy alkalommal. Az alapanyag beszerzés javát én csinálom, így vagy én adok anyagot nekik, vagy ők adják át nekem a félkész terméket, amit aztán befejezek.
A FURNISH termékeket maximum 5-8 hetes határidővel készítjük. Fontos, hogy ne legyen rajtunk időnyomás, mert kézműves termék lévén hosszasan dolgozom egy intarzián, és a többiek is ugyanígy vannak ezzel. A WEAR-nél pedig a meglévő készletből adunk el, az van, amit már elkészítettünk. Nem szeretnénk széles termékpalettát, de a mostani kínálatunkat kicsit majd bővítjük, éppen ezen dolgozunk.
Felelősségteljes, átlátható, tudatos, személyes – ezek a kifejezések jutottak eszembe a márkátokról. Felelősségteljes, mert nem kiszolgálni akarja a fogyasztói igényeket, hanem megváltoztatni, jó irányba terelni a fogyasztót. Átlátható, mert minden egyes termékről pontosan lehet tudni, milyen anyagból készült, ki tervezte, ki készítette, ki szerezte be hozzá az alapanyagot. Tudatos, mert odafigyel a környezetre. És személyes, mert megismerhetem azoknak az embereknek a történetét, akik az idejüket, a figyelmüket és a szaktudásukat adták ahhoz a termékhez, amit megvásároltam. A márka életében ezek a fogalmak hogyan jelennek meg, hétköznapi nyelvre lefordítva, a mindennapok szintjén?
Ezt nagyon jól összefoglaltad. A kiszállítás karbonkibocsátásának ellensúlyozásaképpen iskolák, óvodák és nonprofit szervezetek kertjébe ültetünk őshonos gyümölcsfákat, ami nem opcionálisan választható a vásárló által, hanem adott. Bízom benne, hogy trend lesz belőle, de annak is örülnék, ha visszatérne a vasúti posta alacsony károsanyag kibocsátású szerelvényekkel, és egyáltalán nem baj, ha lassabb. A csomagolásunk lebomló növényi keményítőből készült buborékfólia, papír, újrahasznosított-papír és faforgács, Jenő műhelyéből. A szemléletformálás része az is, hogy a bútorokat hosszabb határidővel gyártjuk. Ez is jelzi, hogy itt nem tömeggyártásról, és nem azonnali vásárlói igény kielégítéséről van szó.
Szigorúan vesszük az alapanyagok kiválasztását. Például a pulóverek esetében ez azt jelenti, hogy GOTS certifikált fonalat és olyan hazai merinó gyapjút, illetve alpaka fonalat használunk, amelyeket itthon készítettek elő. Ezeket Sára Magyarországon termő növényekkel festi meg, Zsuzsa pedig megköti.
Boltot nem szeretnénk, de egy műhelyt, ahol meg lehet nézni a mintadarabokat, események és workshopok alkalmával lehet találkozni a készítőkkel, annál inkább. Ez még a jövő zenéje, addig pedig maradnak a bejegyzések, vizuális anyagok a készítőkről és munkáikról.
Van egy szép mondás, valahogy így szól: „Ahol hasonlítunk, ott erősek vagyunk, ahol különbözünk, ott gazdagok”. Ahol hasonlítunk, az a mesterségek iránti elkötelezettség, a természetes anyagok szeretete, ahol különbözünk, ott pedig lelkileg, szellemileg, szaktudásban gazdagok vagyunk. Mindenkit meg kell hagyni olyannak, amilyen és azt tiszteletben kell tartani. Van köztünk olyan, aki szeret tervezni, és jó is benne. Van, aki kevésbé rajong a tervezésért, pedig meg tudná csinálni, de ő inkább egy igazi megvalósító: a szakmájának minden kreatív tudását beleteszi a munkába. Az ötlet, tervezés, beszerzés, létrehozás mind ugyanolyan fontosak, hisz egyik nélkül sem lenne végeredmény. Ezeket figyelembe véve mutatjuk be, hogy ki, mit tesz bele egy darabba.
Intarziás bútorok, ruhadarabok és kiegészítők, ékszerek szerepelnek a VUUV Works kínálatában. Mutass be nekünk néhány darabot, amely különösen közel áll a szívedhez, vagy kapcsolódik hozzá egy emlékezetes történet.
A kép a fotózás első napján készült, minden megvan benne, amit Gáborral szerettünk volna. Végül a weboldal jelenlegi hangulatát is ez a sorozat határozta meg. A helyszínválasztás egyszerűen ment, megkerestem a műholdas fotókon azt a területet, ami autóval viszonylag közel van Magyarországhoz és homok színű, azaz olyan, mint a sivatag. Miután egész éjjel utaztunk, fogtuk az egyenként 25-30 kg-os intarziás lapokat és a kocsitól egy jó 300 métert sétáltunk velük a keresett partszakaszra. Itt meglepetésünkre a part közepén egy 1,5 m magas fém oszlop állt ki a földből, alatta egy elfektetett deszkával. Konkrétan arra várva, hogy a lapokat ráhelyezzük a fára és szépen nekidöntsük az oszlopnak, hogy támasztanom se kelljen. Gábor meg is jegyezte, hogy mások is biztos ide cipelik a dögnehéz intarziás lapjaikat befotózni (mosolyog).
Ezek a tömörfa éjjeliszekrények az első közös munkáink Ádámmal. A négyszögletes különlegessége, hogy opcionálisan lábak nélkül is rendelhető, falra függeszthető szekrényként is funkcionálhat. Juharból, dióból vagy cseresznyéből, különböző mintákkal és méretben is készítjük.
2017 nyarán terveztem az első furnér sildes gyékény sapkát. Azóta sokat változtattunk rajta, így több variációban is megtalálható az oldalon. Tünde egészen finom méretezéssel készíti szögletesebb, illetve fejre simuló formában a kobak részét, én pedig tölgyből vagy intarziázott juharból a silde-ot.
A „Lél” és „Em” fülbevalók újrahasznosított ezüstből, mátrai kvarckristályból és esztergált fából készültek. Köpf Jenő munkálta meg a kerti diót, Hári Zoltán ékszerészként dolgozott rajta, én pedig tervezőként és beszerzőként.
A csodás intarziás éjjeliszekrények és hokedli láttán az fogalmazódott meg bennem, hogy „ez egy lassú műfaj.” Nevezhetnénk akár slow designnak is. Mennyire nyitottak erre az emberek, te hogy látod?
Igen, a jó munkához idő kell, főleg azokhoz a technológiákhoz, melyek évszázadok alatt fejlődtek ki. Egy-egy míves darabon látszik, hogy abban sok energia, odaadás, szaktudás van, és ezt még az avatatlan szemek is érzékelik, akkor is, ha nem tudják hirtelen megfogalmazni. Az emberek lelke nagyon nyitott a lelassulásra, igénylik a kapcsolódást és a bizalmat, amit a tömeggyártott, bizonytalan származású termékektől nem kapnak meg. Mindig azt éreztem, hogy aki a két kezével alkot, az különleges egyensúlyban áll a természettel, önmagával és a munkával. A mai felgyorsult világból hiányzik a harmónia, amit az így készülő darabok kicsit visszahoznak.
Ha a designt összemossuk a helyi hagyományőrző kézművesek mesteri tudásával, akkor a legracionálisabb és legkörnyezetbarátabb módját kapjuk annak, hogy termékeket alkossunk. 2020-ban piacra lépő márkaként felelősséget kell vállalni. Nemcsak a fenntartható anyaghasználat és környezettudatos folyamatok, hanem a szociális felelősségvállalás szintjén is. Oda kell figyelni az emberi és kulturális értékeink megőrzésére. Számomra akkor van értelme alkotni, ha ezeket a vállalásokat meg tudjuk valósítani, és mindeközben az egyre jobb megoldások felé törekszünk.
Negatív tér
Archition | építészeti vizuál egy kicsit másképp
