A bolygónk földterületének 30 százalékát borítják fák. Természetben járni bizonyítottan jót tesz a pszichének, de az erdők adnak otthont az állatvilág nagy részének. Ami még ezeknél is fontosabb: felfogják a széndioxidot, és oxigént termelnek. Nem kérdés, hogy fák nélkül rosszabb minőségű életet élnénk, mégis a faipar a világ egyik legmeghatározóbb ágazata. Az utóbbi 60 évben megfeleződött a trópusi erdők száma, de még most is évente átlagosan egy Görögországnak megfelelő méretű trópusi fás terület tűnik el.
Erre természetesen Európából nézve legyinthetnénk, és mondhatnánk, hogy ez nem a mi dolgunk, hiszen a kontinens 40 százaléka erdős terület, és ez a trend csak javul. 1990 és 2015 között nagyjából 90,000 négyzetkilométer erdőt ültettünk. Csakhogy a probléma itt nem ér véget.
Az erdőirtás legfőbb célja nem az, hogy a faanyagot eladják, hanem hogy a kivágott erdő helyére ültetvényeket, farmokat hozzanak létre. Ez azt jelenti, hogy minél nagyobb az igény például a kávéra, annál több őserdőt vágnak ki, hogy a helyére kávét ültessenek. De ne álljunk meg a növényeknél, a használt földterületeken jelentős részt olyan takarmánynövényeket termesztenek, melyeket aztán állatokkal etetnek meg, így az európai szarvasmarha is kiveszi a részét az erdőirtásból, ha argentin szóját adnak neki. 2020-ban az EU mezőgazdasági importja, amely tartalmazza a takarmányokat is, meghaladta a 141 milliárd eurót, 2021-ben pedig már 150 milliárdnyi behozatala volt, ez a piac legnagyobb szereplőjévé teszi.
Az ukrán-orosz háború még egy lapáttal rátett a tűzre. Az Oroszország felé irányuló nemzetközi szankciók nagyobb igényt teremtenek a fa iránt, hiszen az összes eladott fa 22 százaléka onnan érkezik. Oroszország, Fehéroroszország és Ukrajna összesen 8,5 millió köbméter fát exportált Európába 2021-ben, ami a kontinens szükségleteinek 10 százalékát teszi ki.
A háború okot adott az ukrán vezetésnek ahhoz, hogy feloldjon olyan szabályozásokat, melyek korlátozták a fakivágást, ami bár környezeti szempontból nem előnyös, az országnak minden lehetőséget meg kell ragadnia, ha plusz bevételi forrásokról van szó. Az újonnan kivágott fákat is export célból termelik ki. Nem csak Ukrajna növelte a kivágott fák mennyiségét, hanem Finnország is, valamint Észtország, ahol a kitermelt többletet tüzelőanyagnak használják.
A faiparban betöltendő piaci űr olyan szereplőknek adhat teret, mint Brazília, melyről évek óta negatív példaként hivatkoznak, ha túlzott erdőirtásról van szó. Az országban elharapódzott az illegális favágás, olyannyira, hogy többszáz gyilkosság köthető különböző területi és környezetvédelmi konfliktusokhoz. Az illegális fakitermelés rekordmagasan van, 2000 amerikai focipályányi fát vágnak ki naponta. Bár a háború hozzátesz a problémához, nem akkor kezdődött a kimagaslóan magas erdőirtás, amikor Oroszország lerohanta Ukrajnát. 2022 januárját úgy kezdte Brazília, hogy rekordot döntött, majd ezt februárban és áprilisban megismételte, ebben a négy hónapban az előző évhez képest 69 százalékos növekedést realizált. Ebben az időszakban csaknem 2000 négyzetkilométer fát vágtak ki. Ez a terület 4500 Vatikánnak felel meg.
A probléma egyenes ágon köthető a brazil elnökhöz, Jair Bolsonarohoz. Nem tűnik úgy, mintha bármennyire vissza akarná szorítani az illegális fakitermelőket, akik aztán kihasználják az ottani bányákat, vagy saját ültetvényeket hoznak létre. Ez azért is kétséges, hiszen azokat a területeket, valamint természeti erőforrásokat az állam is felhasználhatná, valamint a nemzetközi megítélését is csorbítja az erdők szisztematikus kiirtása feletti szemhunyás.
Az erdőirtásnak nem lesz magától vége. Az olyan óriási trópusi országok, mint Brazília nagyon nehezen tudnak harcolni az illegális favágással, pláne, ha a vezetést látszólag nem zavarja a kérdés. A megoldáshoz olyan nemzetközi együttműködésre van szükség, amit Európában valamelyest elkezdtek bevezetni. Az EU szabályozás előírja, hogy az importált áruknál fel kell tüntetni a termelés koordinátáit, ezzel megnehezítve az illegális ültetvények sorsát. Továbbá a partnerországokon belül létrehoznak olyan együttműködéseket, melyek helyből segítik a fogadó országot, tesznek arról, hogy az importálni kívánt termékeket ne olyan forrásból szerezzék be, melyek illegális fakitermelés nélkül nem jöhettek volna létre.
Természetesen ehhez magas szintű együttműködésre van szükség, ugyanis a mai túlzottan globalizált világunkban nem ritka, hogy az Afrikában termelt gyümölcsöt Ázsiába, vagy Dél-Amerikába küldik, ahol feldolgozzák, majd azt küldik tovább egy észak-amerikai raktárba. Az erdőirtás jól példázza, hogy mennyire össze van kapcsolódva a világgazdaság. Az erdősített európaiak közvetve részben hozzájárulnak az erdőirtáshoz, az ukránokat lerohanó oroszok ezt pedig csak tetézik. Nagymértékben pedig a fejlődő országok mezőgazdaságának éhsége vezethet katasztrófához.
Átadták a MOME új járműtervező stúdióját, a Mobility Design Labet | Interjú a járműtervezés múltjáról és jövőjéről II.
Misszióra van szükség az innovációban
