fbpx
Nyomj Entert

Ezeket a borokat isszuk idén tavasszal! | Bortársaság – BORtavasz

Milyen újdonságok fogadnak majd bennünket kedvenc vendéglátóhelyeink borlapján ebben a szezonban? Kik azok a feltörekvő borászok, akiknek mindenképp fel kell kerülniük „borradarunkra”, ha izgalmas tételeket kóstolnánk? Melyik borosüvegről mosolyog ránk Csepella Olivér címkéje? És mi a közös Balassa István Tokaji Furmintja és a „Vissza a jövőbe” főhőse között? Ez is kiderült a Bortársaság eseményén. Beszámoló!

Mindenekelőtt hadd szögezzük le: nem vagyunk borászok, sem borszakértők. Mindössze azon szerencsés sajtóorgánumok közé tartozunk, akiknek lehetősége nyílt bekukkantani a hazai borász szakma egyik legfontosabb eseményére, a BORtavaszra. Terroir-jegyekről, tannintartalomról és DOC-minősítésről tehát itt nem lesz szó. Nagybetűs amatőrként érkeztünk a Bortársaság rendezvényére, ahol a legnagyobb lelkesedéssel vetettük bele magunkat a dolgok sűrűjébe (megnyugtatásul előttünk lebegett a „Minden rendben, a bor finom” szlogen).

Két év kényszerszünet után a hazai borászok és a gasztronómiai döntéshozók végre ismételten együtt örülhettek: az április 12-i esemény valódi örömünnep volt, már csak a rendhagyó helyszínválasztás miatt is. Korábban a BORtavasz eseményt (valamint ősszel megrendezett testvérrendezvényét) a Bortársaság Kőérberki úti raktárában rendezték meg, ahol 2019-ben már közel 700 fő gyűlt össze. Természetszerű volt, hogy nagyobb helyszín után kell nézniük.

Így esett a választás az Eiffel Műhelyházra, ahol immár egy fokkal nagyobb kényelemben és egy csipetnyit több eleganciával – de a bensőséges hangulatot továbbra is megőrizve – fogadhatta a Bortársaság legfontosabb gasztronómiai partnereit, akik maguktól a borászoktól értesülhettek az új évjáratokról. A BORtavasz kifejezetten a gasztroszcéna képviselőinek szól, azoknak az étteremtulajdonsoknak, étteremvezetőknek, séfeknek, illetve sommelier-knek, akik a tavasz beköszöntével az új tavaszi-nyári étlap összeállításakor figyelmet szentelnek annak is, hogy ne csak ízletes fogások, de azokhoz passzoló borok is felkerüljenek a vendég asztalára (az sem ritka, hogy egy gasztrovállalkozás vezetője itt foglal le egy-egy tételt magának, ami csak az ő éttermében lesz kóstolható).

A standok között sétálva a Bortársaság egy másik mottója is fülünkben csengett: „Szenvedélyünk a bor” – a kijelentés egyszerűsége és közérthetősége nem csupán üres frázis, ez az eseményen is bebizonyosodott. Ugyanitt azt is gondoljuk, hogy a bor nemcsak egy üvegpohárba töltött mennyei nedű, sokkal inkább történet és sztori, aminek főszereplője maga az ember. Ezzel a lelkülettel sétáltunk a csarnoképület egyik sarkától, Bott Frigyes standjától, a külföldi borokat és champagne-okat prezentáló szekcióig (ebben a kategóriában rengeteg újdonság került be a Bortársaság kínálatába). Néhány szó a trendekről: a habzók továbbra is népszerűek, a klasszikus vonalat kedvelő fogyasztók megszokott kedvenceikhez térnek vissza, a fiatalabb generáció pedig nem fél kísérletezni: örömmel kortyolják a biodinamikus gazdálkodásból származó borokat, feltörekvő pincészetek kevésbé ismert tételeit.

A BORtavaszon szinte lehetetlen vállalkozás lett volna, hogy valamennyi (közel hatvan!) borászt kikérdezzük, így intuícióink által vezérelve léptünk oda egy-egy pulthoz.

A somlói borász, Györgykovács Imre standjánál állunk meg elsőként, ahol még címkézetlen palackból kóstoljuk meg az új olaszrizlinget, majd a „virgonc” traminit. Mint utólag megtudjuk, a hetvenkét éves borász neve évtizedek óta fogalom a szakmában – a kilencvenes évek eleje óta dolgozik együtt a Bortársasággal, tételeit a Gundeltől a Borkonyháig számtalan helyen ismerik és elismerik. Évente nagyjából 5000 palack készül nála, s Imre a mai napig feleségével műveli félhektáros szőlőjét, odaadással, szeretettel és alázattal. „Szép legyen a szőlő” – mondja, mert abból lesz csak igazán finom bor.

Mivel a biodinamikus borok terén kevésbé vagyunk járatosak, örömmel fedezzük fel a „friss versenyzőnek” számító Bökő Dávid pultját, ahol szűrés, derítés nélkül, minimális kénnel készült olaszrizlinget kóstolunk (annyira friss még, hogy erre a palackra sem került címke). Aztán Franz Weninger standjánál lassítunk. A rozét rejtő üveg karakteres címkéjére teljesen ráfixálódunk, fogadni mernénk, hogy az „elkövető” a Halisten Stúdió tagja, Csepella Olivér. Feltevésünk beigazolódik: az osztrák borász, Franz nagymamája, Rózsa Petsovits (amiről a bor a nevét is kapta) alakja elevenedik meg a syrah, zweigelt és pinot noir harmonikus találkozását rejtő palackon.

A tokaji borász, Balassa István standjánál további feladványokkal találjuk szembe magunkat: a kezdetleges címkén Marty McFly nevét olvassuk – István rögtön el is meséli nekünk, hogy a borászat tiszta és elegáns furmint „címerállatának” választott, egykor a csopaki strandon fotózott kacsát keresztelték el így, s azóta is mindenki csak „Kacsaként” emlegeti ezt a tételt (grafika: Bredács Vanda). A hat különféle dűlő terméséből készült fehérbor május közepén érkezik majd a polcokra.

Aki pedig a kóstolások közepette némi szilárd táplálékra vágyott, annak sem kellett kompromisszumot kötnie: az udvaron állomásozó egri Macok Bisztró street food kocsija, illetve az Anyukám Mondta ezüst színben csillogó négykerekűje parkolt, akik gigantikus pizzasütő kemencéjüket is magukkal hozták. A nap folyamán többször is előkerültek a Kreinbacher pezsgőspalackjai, amelyeket kézi degorzsálással bontottak fel, tovább fokozva az egyébként is remek, ünnepi hangulatot. Wow!

Fotók: Bortársaság – Talabér Géza

Bortársaság | Web | Facebook | Instagram

Még nincsenek hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük