Apró érintés, szimpla egyszerű dolgok, mégis benne van annyi évtized kimondatlan gesztusa – első ránézésre ezek a gondolatok fogalmazódtak meg bennem Valery Poshtarov bolgár fotográfus sorozatával kapcsolatban. A Father and son fotósorozat ráébreszt arra, hogy a társadalmi konvenciók megkövült eszméi egy kósza érintéssel lebonthatók.
Így anyák napja után igenis megérdemelnek egy kis figyelmet az édesapák is. Bár Valery Poshtarov nem ennek indíttatására kezdte el a joggal egyre népszerűbb sorozatát, egy olyan jelenségre hívja fel a figyelmet, amely némán jelen van a döntő többség életében. A szülő-gyerek viszony hullámokkal teli, egyre távolodó, majd újra egymásra találó élményét nehéz szavakká formálni, de a bolgár művész képei rávilágítanak: a fizikai kapcsolódás több mint egyszerű, csak mi bonyolítjuk túl.
A Father and Son projekt mondhatni egy véletlennek köszönhetően indult. Valery Poshtarov fotográfusként a hétköznapi kapcsolatokból ihletet merítve szeretett volna készíteni egy portrét az édesapjáról és a 95 éves nagypapájáról kézen fogva. Akkor még fogalma sem volt arról, hogy mekkora kalandra indul és egy generációkat átívelő, alapvető, mégis kifejezetlen gesztusra hívja fel a figyelmet. 2021-ben Valery nyitottságának és fotográfus szemléletének köszönhetően egy különös szituációban találta magát: egy házra lett figyelmes, ami igazán felkeltette az érdeklődését – ekkor egy nő és egy tolószékes férfi jöttek ki a kapun. A nő egy férfi portrét szorongatva megkérte Valeryt, hogy készítsen a férjéről és a képről egy fotót. Ő volt az egyetlen fiuk – tette hozzá a nő. Ez volt az első pillanat, amikor a saját családjából kilépve örökített meg más apákat és fiúkat.
Innentől kezdve a koncepció adott volt: két személy, egy apa és fia állnak egymás mellett kézen fogva, hol a traktor előtt, hol a tornateremben, hol pedig épp maskarába öltözve. Az alanyokkal olykor véletlenszerűen, vagy pedig a közösségi médián keresztül egyeztetve találkozik. Utóbbi lehetővé teheti az alanyoknak kapcsolatuk mérlegelését és az évek alatt gyülemlő falak lebontását is. Ez lehetőséget teremt a különböző megközelítések és érzések széles skálájának vizuális élményére is: néha a spontán helyzet feszengése dominál, de előfordul, hogy nyers érzelmek törnek elő. A kézpár intimitása nem holmi póz, sokkal igazabb cselekedet annál. Van, akinek a világ legtermészetesebb dolga, van, akinek ez egy verejtékben úszó kihívás, ami a komfortzónáján túlmutat.
A maszkulinitás fogalmához szorosan fűzhető az érzelmek elnyomása és a fizikai távolságtartás. Manapság ezek a határok egyre halványulnak, ám a generációs, kulturális és tapasztalati különbségek még nagyban jelen vannak az apa-fia kapcsolatokban. A képeken évszázadok elnyomott érzelmei szöknek felszínre egyetlen érintéssel, ami rávilágít arra, hogy egy mozdulattal képesek lehetünk átlépni (feleslegesen) berögzült társadalmi elvárásokat.
Valery Poshtarov Father and Son projektje még mindig nem ért véget, folyamatosan keresi a vállalkozó karaktereket akár vidéken, akár városban egyaránt. Az alkotó jelenleg arra törekszik, hogy a sorozatot globálisan is kiterjessze, így várja a jelentkezőket a régión innen és túl a lent megadott elérhetőségeken.
Valery Poshtarov | Web | Facebook | Instagram
Forrás: Lens Culture
Kortárs szemlélettel alakítják át Vilnius 500 éves óvárosát
Kerámiakollekció a festészet nyelvén
