Történelem, táj és ember közötti szoros kapcsolat: a kaliforniai származású Nick St. Oegger fotográfiáin keresztül meséli el albániai közösségek történeteit, és hívja fel a figyelmet az érintetlen területek megőrzésének fontosságára.
Nick St. Oegger kezdetben filozófusnak készült, majd később jogi pályán szeretett volna továbbtanulni. A fotográfia hobbiként volt jelen az életében, amikor fordulóponthoz érkezett: „Véletlenszerűen láttam egy dokumentumfilmet James Nachtwey háborús fotósról, ami teljesen felnyitotta a szemem. Sosem gondoltam úgy a fotográfiára, mint a változás eszközére, de amikor rájöttem, hogy a vizuális történetmesélés mennyi lehetőséget rejt magában, minden porcikám azt súgta, hogy nekem ezzel kell foglalkoznom. Mindent az elejétől kellett kezdenem, amíg kitanultam ezt az új szakmát és megtaláltam benne azt a rést, amivel igazán szeretnék foglalkozni. Számomra ez egy nagyon meghatározó és személyes út volt” – mondta el nekünk Nick.
A Balkán kicsit olyan, mint egy mozaik: nemzetiségek, nyelvek és vallások keverednek benne. Vannak fejlettebb, felzárkózó, de akadnak elmaradott tagállamai is. A mai napig olyan terület, amelyről nem igazán beszélnek, kevésbé választják úti célnak, és az emberek többsége szerint még mindig veszélyes lehet. Nick ezt a negatív töltetű érzést szeretné fotográfiáin keresztül enyhíteni, és a balkáni világot egy másféle szemszögből láttatni: „Amikor először Európa ezen részére jöttem, teljesen elbűvöltek a gyönyörű tájak, a lenyűgöző történelem és az emberek szeretete. Úgy éreztem, hogy olyan történeteket szeretnék elmondani, amelyek megmutatják, hogy a dolgok tovább haladtak, és nem minden sztereotípia igaz.” – tette hozzá.
2013-ban volt először alkalma a régióba utazni. Albániába teljesen intuitív és spontán módon jutott el: az országba azóta is visszatér, hogy különböző történeteket örökítsen meg.
Fotográfiáiban olyan témákat feszeget, mint hogy hogyan határozza meg a történelem az ember és a táj közötti kapcsolatot, vagy miként viszonyul egy vidéki hagyományőrző társadalom a különböző környezeti beavatkozásokhoz. „Az utóbbi években környezetvédelmi szemszögből közelítettem meg projektjeimet. A vízenergia használatának fellendülése az egész nyugat-balkáni területet befolyásolja. Ennek nagyon sok összetevője van, mint például a fenntartható energiatermelés vagy a globális felmelegedés, de emellett egyfajta feszültség is érezhető az ezt a megoldást korszerűnek tekintő és a saját földjükre támaszkodó vidéki emberek között. A Balkánt túlnyomórészt vidéki települések jellemzik, különösen Albánia területét – ez a nyugati országokra már nem ilyen mértékben jellemző. Érdekesnek találom feltárni, ahogyan az emberek még mindig természetközeli életmódot folytatnak ezen a vidéken.”
Kuçedra címet viselő fotókönyve is a vízenergia problematikája köré épül. Középpontjában az Albánia déli részén elterülő, Európa egyik legutolsó természetes, szabályozatlan folyójának számító Vjosa története áll. A tervek szerint ezen a vidéken több vízierőmű-gát létesítése a cél, amely teljesen megváltoztatná a folyó állapotát, környezetét és a keletkező árvíz miatt több ezer embernek kéne elhagynia lakóhelyét. Fotóiban az érintetlen folyót, az ott élő embereket és falvakat ragadta meg eredeti állapotukban, hogy vizuális dokumentumként fennmaradjanak, ha a vízierőművek mégis elkészülnének.
Egy másik fontos fotósorozata a „The Lament of the Mountains” címet viseli, és az Albánia északi részén élő, úgynevezett malësor népcsoport életmódját és mindennapjait örökíti meg. A malësorok, vagy hegylakók tradicionális életformát folytatnak, leginkább mezőgazdálkodással és pásztorkodással foglalkoznak. Lakóterületük azon kevés helyek egyike, amelyen a vándorlegeltetés hagyományát még mindig őrzik. Nick elmondása szerint a vízenergia itt is problémaforrásnak számít, mivel az alpesi folyókon sok kisebb gát épül. Ez a biodiverzitásra is hatással van és a lakosság vízellátását is veszélyezteti.
Nick jelenleg Boszniában él és következő fotósorozatát tervezi, amit szintén Albániában szeretne lencsevégre kapni: „Az elmúlt évtől kezdve Boszniában töltöm mindennapjaim, de szeretnék visszatérni Albániába – nagyon sok jó barátom van ott, és második otthonomként tekintek rá” – tette hozzá.
A hét kedvenc enteriőrjei_17
Egy koktél szemvizsgálat után? Miért is ne!
