fbpx
Nyomj Entert

Ha vegán vagyok, akkor rögtön egészségesebb is?

Mivel asszociáljuk a vegánságot? Fenntarthatósággal? Egészséggel? Bárhogy is válaszolunk, nincs egy olyan komplex archetípusa a mai vegán embernek, amit a közösség minden tagjára rá lehet húzni, ezért is üdítőek az olyan viták, ahol egy spektrum két véglete találkozik, hiszen a kényelmes véleménybuborékunkból pár órára kitekinthetünk. Egy ilyen vita zajlott le Gyimóthy Barbara, a Magyar Vegán Egyesület alelnöke, valamint Éder Tamás, a Magyar Húsiparosok Szövetségének elnöke között. Tudósításunk.


A beszélgetés formális kezdete előtt Éder Tamás fontosnak tartotta megjegyezni, hogy nem magától értetődő, hogy a húsipar szereplőinek érdekeit védő szereplők kiállnak egy ilyesfajta nyílt diskurzusra: sosem hálás feladat egy régi típusú tevékenységet védeni, valamint az ő helyzetén személy szerint az sem segít, hogy ezt a védelmet egy idős, vállalati emberként teszi meg. De akkor miért döntött úgy, hogy mégis részt vesz ezen a vitán? Egyfelől a Húsiparosok Szövetségének elnökeként ez elvárt tőle, valamint azt is üdvözli, hogy két, merőben eltérő véleményű fél kulturált körülmények között jár körbe egy vitatott témát, ez pedig kihaló félben van manapság.

Akkor tudjuk igazán kontextusba helyezni a beszélgetést, ha tisztázzuk, hogy mit is jelent vegánnak lenni. Gyimóthy vallja, hogy mindenek felett a vegán életmód egy etikai állásfoglalás. Nem merül ki a táplálkozásnál, az élet minden területén ellenzi az állatok kizsákmányolását. Ebből nem következik feltétlenül, hogy ez az életmód egészségesebb vagy környezetkímélőbb, mint akár a húsevés, de potenciálisan tud az lenni. Egy vegán akkor tudja elérni az egészséges étkezést, ha teljes értékű növényi étrendet tud kialakítani, és addig nem mondhatja el magáról, hogy radikálisan környezetvédőbb más életmódot folytató embernél, amíg autóval, repülővel jár, vagy esetleg a zöldségeket műanyagba csomagolva veszi meg.

Éder is pontosan így látja, azokat a létfontosságú anyagokat, melyek a hús által bekerülnek a szervezetbe, a vegánoknak alternatív úton, táplálékkiegészítők segítségével kell bevenniük, így a kiegyensúlyozott, egészséges étkezés bár lehetséges, de nehéz. Kihagyhatatlan téma továbbá, hogy ma az étkezés nem csupán funkcionális tevékenység, hanem van egy erős kulturális, közösségformáló ereje is. A magyar étkezési kultúra elválaszthatatlan a hústól, ami még egy rétegnyi problémaforrást pakol a vegánokra.

A történelem kezdete óta talán ma a legkönnyebb vegánnak lenni Gyimóthy szerint, a kiegyensúlyozott táplálkozást egyszerűen el lehet érni. Nem igaz, hogy vegán étkezés mellett nélkülözni kell bizonyos ízeket, állagokat, hiszen ma már szinte mindenre van helyettesítő termék. Vegán étrendet folytatni 2022-ben annyira nehéz, amennyire nehéz elmenni a piacra. A vitaminpótlókat, táplálékkiegészítőket statisztikailag nem vegánok vesznek.

Nem lehet úgy beszélni a vegánságról, hogy ne térnénk ki a környezetvédelmi hatásokra. Nagy arányban azért térnek át az emberek a vegán életmódra, hogy egészségesebbek, környezetkímélőbbek legyenek. Egy fehérjepótló termék bár nem egészségesebb, mint az állati fehérje, amelynek az alternatíváját képezi, de akár egy műanyagba csomagolt vegán sajt sokkal környezetvédőbb, mert az üzemi állattartás nagyon sok vizet használ, valamint a környezeti erózió is elképesztő méreteket ölt.

Gyimóthy kitér a magyar hús kérdésére is, hiszen papíron az lényegesen kevésbé károsítja a környezetet, ha nem kell ezer kilométereket szállítani a húst, azonban ez csak az érem egyik oldala. Egy részről az állatok szempontjából semennyivel sem jobb, továbbá az nincs megszabva, hogy a magyar állatot milyen takarmánnyal kell ellátni ahhoz, hogy a végterméket magyar húsnak lehessen nevezni. Számottevő az a takarmány, ami Dél-Amerikából érkezik, ami tovább növeli az előállított hús ökológiai lábnyomát.

Molnár Roland | Hype&Hyper

Az európai divatos trendek általában nyugatról keletre terjednek, a vegánság terén is kisebb lemaradásban van Közép-Kelet-Európa, de fokozatosan zárkózik fel. Hivatalos adatbázis híján a piacon, boltokban megtalálható növényi alapú termékek mennyisége, változatossága lehet jó indikátora a közösség tagjai számának meghatározásához. 10-12 éve szinte egyáltalán nem találkozhattunk állati fehérjéket helyettesítő termékekkel, mára azonban tele vannak a polcok. Éder Tamás hasonló trendet tapasztal, ahhoz, hogy piaci szereplők felfigyeljenek egy alternatív étrendre, 2-5 százalékos társadalmi lefedettségre van szükség. A képet azonban azzal árnyalja, hogy sokan jojó-szerűen kipróbálják a vegánságot, azonban rövid időn belül otthagyják az életstílust.

Az, hogy a boltok polcaira ki szolgáltatja a húspótlókat, kultúránként különbözik. Nyugat-Európában azt lehet tapasztalni, hogy a vezető húsipari cégek meglovagolják az új trendet, a saját termékei mellett felsorakoztatják a vegán hamburger pogácsáikat, baconjeiket, steakjeiket. A kontinens déli és keleti részén azonban teljesen máshogy állnak a kérdéshez. Ezekben az alapvetően hagyományos kultúrákban a cégek ellenállnak, nem engedik, hogy a boltokban akár a húsok mellé rakják ezeket a helyettesítő termékeket, nem szeretnék a piaci szereplők, hogy a termékeik összekeveredjenek a vegán alternatívákkal.

Általánosan azt jelenthetjük ki, hogy az étkezési szokásaink változnak az egyik leglassabban a kulturális hagyományaink közül. Ennek ellentmond az elmúlt 30-40 év tapasztalata, pláne Közép-Kelet-Európában, ahol a világ hirtelen nyílt meg. 40 éve nem létezett az a nyüzsgő, már-már túlszaturált gasztropiac, ami ma jellemző, értve itt azt, hogy egy nagyvárosban nem lehet úgy megmozdulni, hogy ne botlanánk bele egy pizzériába, kínai gyorsbüfébe vagy hotdog árusba. Mindazonáltal a húsiparosok nem tartanak attól, hogy a jövőben merőben változnának az étkezési szokásaink. Ha változnak is, az inkább külső befolyásolásnak, pszichológiai ráhatásnak lesz majd köszönhető. Ennek a legkézenfekvőbb példája az lenne, ha az állam, vagy egy államok felett álló szervezet megadóztatná a húst, becsukatná a henteseket.

Környezeti szempontból van rá igény, hogy a húsipart megszorítsák. Ma Magyarországon a zöldség után 27 százalékos áfát kell fizetni, a sertés után pedig 5 százalékot, pedig 1 kalória állati eredetű élelmiszer megteremtéséhez 30 növényi eredetű kalóriára van szükség, arról nem is beszélve, hogy 1 kilogramm marhahúshoz 15.000 liter vizet használnak fel. Éder Tamás úgy gondolja, hogy egy folyamat közepén járunk. Az ő gyerekkorában még bevett szokás volt láncra verni a kutyát, vagy a disznót kábítás nélkül levágni, ma ez elképzelhetetlen. A piaci szereplőknek muszáj követniük a társadalmi elvárásokat, így az energiahatékonyság mellett a humánum is előtérbe került az évek folyamán.

A beszélgetés végén szóba került az állatok önrendelkezési joga. Éder amellett érvelt, hogy a tenyészállatok a szabadban nem tudnak megélni, nagyon gyorsan elpusztulnának. Gyimóthy ezt nem tagadja, de szerinte a jövőben a szaporítás, felhasználás visszaszorítása tudná megfékezni azt, hogy 7,5 milliárd emberre 75 milliárd tenyészállat jusson, akiknek sokszor embertelen körülmény az osztályrészük.

Bárhogy is lesz szabályozva a jövőben a húsipar, az biztos, hogy az ilyen társadalmi viták segítenek minket abban, hogy ne feketén-fehéren lássuk a világot. Ne legyen az, hogy ha megtudjuk valakiről, hogy vegán, akkor az emberek egy részében bekapcsol a piros lámpa, hogy ez az ember egy hippi, a másik részében pedig az, hogy ez az ember a világ megmentője.

Még nincsenek hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük