„Könyvet nem adunk kölcsön.” Mert ha mégis, akkor annak bottal üthetjük a nyomát – legalábbis a tapasztalat ezt mutatja. Ismerős a mondás, ugye? A különféle közösségi oldalakon jócskán találkozni olyan segélykiáltásokkal, amikor valaki nem találja saját házi könyvtárában a keresett példányt, s bízva a lappangó kölcsönző személy őszinteségében, még reméli, hogy egyszer visszakerül hozzá, eredeti tulajdonosához a szeretett könyv.
Ha az ex libris nem is feltétlen jelent gyógyírt a fentebb írt problémára, megnyugvást jelenthet a könyvmolyok számára: ők mindent megtettek annak érdekében, hogy később elkerüljék az esetleges kellemetlen helyzeteket. A latin „ex libris” kifejezés annyit tesz, mint „könyvei közül (való)” – egy határozott kinyilatkoztatás, mely a könyv birtoklására és birtokosára utal, a tulajdonosra jellemző grafikai motívumok, jelek, szimbólumok használatával. A könyvnyomtatással egyidős ex libris hagyományos értelemben egy sokszorosított eljárással készített papírlapot takart, napjainkban pedig – az analóg reneszánszának köszönhetően – ismét népszerű.
Az ex libris egyedülálló műfaj: azon túl, hogy fontos funkciót tölt be, esztétikájába is bele tudunk feledkezni. Ez a mi saját névjegyünk, billogunk, melyet büszkén „sütünk fel” könyveink első oldalára. Hogyan fogalmazható meg vizuális eszközökkel az „Ez a könyv az enyém” kijelentés? Erre hoztunk most néhány remek példát, Minszktől Poznańig – ezek között ott lapulnak a hazai Halisten Stúdió remekei is, bizony!
Mayer Kitti
designteoretikus
Minszk, Belarusz
Elizabeta Pucejko
Lipeck, Oroszország
Ambidex Design
Budapest, Magyarország
Halisten Stúdió
Ragusa, Olaszország
Francesca Dimanuele
Poznań, Lengyelország
Kszenija Viszockaja
Ha valaki saját, egyedi ex libris-pecsétre vágyik, annak eláruljuk, kiket érdemes keresnie a hazai tervezők közül: mind a már említett Halisten Stúdió designerei, mind pedig Káposztás Judit, az ArtiStamp tervezője örömmel vállalnak egyedi megrendeléseket!