Zoltán Neville nemcsak építész, hanem szenzitív építészettel foglalkozó építész is, nemzetközi személyes és szakmai történettel: nagyszülei 1956-ban emigráltak, Amerikában és Európában is járt iskolába, de egy közösségi művészeti központot is tervezett Sanghajban. Most is izgalmas, nem csak építészeti jellegű projekteken dolgozik itt, Budapesten.
Los Angelesben születtél, de ha jól tudom, magyar származású vagy. Mesélsz egy kicsit a hátteredről?
Los Angelesben születtem és nőttem fel, de kettős, amerikai és magyar állampolgárságom van – nagyszüleim 1956-ban hagyták el Magyarországot, majd menekült státuszt kaptak Amerikában, ahol rövid ideig tartózkodtak Ezt követően építették fel nemzetközi karrierjüket, főként a Közel-Kelet fejlődő országaiban és Dél-Ázsiában.
A kapcsolatom a származásommal egyre jobban erősödik. Gyerekkoromban leginkább a családon és a történeteken keresztül jött ez létre, azonban fiatal felnőttként, egyetemista éveim során elkezdtem utazgatni, több időt töltöttem egyedül az országban. Elkezdtem létrehozni a saját kapcsolataimat is.
Mindig is építész akartál lenni? Hogyan képzelted el magad gyerekkorodban? Gondoltál volna arra, hogy esélyed lesz ilyen hatalmas projekteken dolgozni szerte a világon?
Mindig is érdekeltek a városi környezetek, összehasonlítottam a különböző városokban szerzett tapasztalataimat. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen projekteken fogok dolgozni, de számomra ez nem meglepő, inkább természetes érzés. Amikor egyetemre jelentkeztem, a várostervezés érdekelt, de miután utánanéztem, rájöttem, hogy építészként olyan diplomát szerezhetek, amely több lehetőséget ad, ezért ezen az úton indultam el, hogy lássam, merre vezet.
Habár a legtöbb projektem egyedi épület, engem továbbra is a nagyobb területekkel való közös pontok érdekelnek leginkább, legyenek azok városiak vagy vidékiek. A városlakókhoz hasonlóan mindannyiunkat érint a fizikai környezet kialakításának megválasztása, így ez nagyszerű lehetőség arra, hogy pozitív hatást gyakoroljunk a világra.
A Coldefy építészeti stúdió formatervezési és nemzetközi fejlesztési igazgatója vagy. Ez nem egy klasszikus építészeti stúdió, hanem a „szenzitív építészet” fenntartója. Mit jelent ez a gyakorlatban?
Az elmúlt tíz évben volt szerencsém jelentősen növelni a Coldefy nemzetközi portfólióját és tevékenységét, beleértve az első kínai irodánkat és első projektjeink sikerét az Egyesült Államokban és Közép-Afrikában.
Irodánkban kortárs építészettel foglalkozunk különböző léptékekben. Nem vagyunk érdekeltek általános architektúra megalkotásában – inkább úgy gondoljuk, minden projektünknek szenzitívnek kell lennie: kontextusaikra, szomszédaikra, felhasználóikra, a társadalmak jövőbeli igényeire, és a többi. Minden projekt közös tényezője, hogy az emberek használják őket, amit mindannyian átérzünk; emberi tapasztalatunk köt össze bennünket.
A Los Angeles-i USC School of Architecture, az ENSAP Lille és az ENSA Paris-Malaquais intézményeiben tanultál, majd számos nemzetközi projekten dolgoztál Amerikától Kínáig. Mit gondolsz, van különbség vagy tipikus helyi trend az építészeti projektekben Európában vagy az Egyesült Államokban?
Dolgoztam Kaliforniában és Franciaországban, három évet töltöttem Sanghajban, hogy ott nyissam meg a stúdiónkat, amint megnyertük a Bao’an Public Art Center versenyt. Természetesen mindig vannak kulturális, nyelvi és szakmai különbségek, valamint ízlés- és elvárásbeli kontrasztok.
Nehéz ilyen tömören összefoglalni ezeket, de tapasztalataim szerint Európa továbbra is vezető szerepet játszik a kreatív gondolkodásban, különös tekintettel a fenntartható épületekre és városokra. Európában általában érzékenyek a kontextusra, mivel a kontinens nagy részén régóta létező történelmi emlékek találhatók, és az esztétikus összefüggés fontos tényező. Úgy érzem, hamarosan eljön az a pont, amikor az európai építészek kreatív vezetőkként maradnak a szakmában, hiszen ez a generáció óriási növekedést láthatott mind minőségben, mind elszántságban a fiatal építészektől más kontinenseken.
Másrészt Észak-Amerikában, úgy érzem, hogy kevésbé fontos az esztétikai kreativitás és a művészi jellem, inkább a magyarázó és demokratikus megközelítés jellemző a design felé. Egyre nagyobb erőfeszítéseket tesznek annak biztosítására, hogy az új projektek társadalmilag tudatosak és befogadók legyenek. Szeretném megragadni az összes hely olyan hely pozitív tulajdonságait, ahol valaha jártam, hogy bevonjam és beépítsem azokat módszereimbe és gondolkodásomba.
A hivatalos weboldalatok is nagyon lenyűgöző és innovatív – a DE_FORM tervezőiroda tervezte. Mesélsz kicsit az együttműködésről?
Szeretek a különböző területeken tevékenykedő kreatív emberekkel együttműködni, nagyon inspiráló volt a DE_FORM-mal dolgozni mind a weboldalon, mind a brandingen, mind más projekteken. Gondolkodhatunk a különböző ötleteken a saját nézőpontunkból, Nóra, Enikő és csapatuk mindig okos, szép és váratlan megoldással jönnek elő.
Építészként sokkal többet foglalkozom statikus elemekkel és háromdimenziós terekkel, az ő hozzáállásuk a különféle vizuális médiumokhoz azonban lehetővé teszi számunkra, hogy más dimenziókba helyezzük az ötleteket. Így ezt az együttműködést már több projekten át kibővítettük, például a Velencei Építészeti Biennálén jelenleg látogatható a „Tropicalia” kiállításon keresztül is.
Most Budapesten dolgozol. Újabb inspiráló projekt vonzott ide?
2020 végén Budapestre költöztem, a távmunka új ismereteivel tudok innen projekteket irányítani szerte a világon, Budapestet otthoni bázisként használva. Izgatottan várom az új kapcsolatokat és projekteket Magyarországon és Közép-Európában, valamint szeretnék hozzájárulni a tervezési és oktatási folyamathoz. Magyarországon rendkívüli mértékű tehetség, mégis úgy érzem, hogy a nemzetközi szintű ismertség és elismertség hiányzik. Remélem, hogy valahogy hozzájárulhatok a magyar design megismertetéséhez.
Jelenleg két nagyon különböző projekten dolgozom itt: az egyik egy kis méretű designtárgy, míg a másik egy zöld kerület városi méretű tervezése. Remélem, hogy ez a tevékenység tovább nő, és részt vehetek e város jövőjének megtervezésében.
Zoltán Neville | Web | Instagram
Desszert, ami a csillagokig repít | Borkonyha Desszert Műhely
A hatvanas-hetvenes évek stílusvilága és egy kortárs csavar
