fbpx
Nyomj Entert

Hordható algoritmusok

Kiss Balázs Ágoston a tárgyak és a szoftverek világát hozza közös nevezőre a parametrikus tervezéssel készült ékszereivel. A futurisztikus darabokat legutóbb Szegedi Kata divattervezővel kollaborálva, Milánóban láthatta a nagyközönség.

Balázs immáron hat éve foglalkozik 3D tervezéssel, aminek kapcsán a szoftver megértése érdekelte őt leginkább. „Folyton kísérletezek formákkal, struktúrákkal, rendszerekkel, ebből lesznek a tárgyaim. Az emergens technológiák integrálása során kitágulnak a tervezés lehetőségei, és olyan dolgok születnek, amik korábban nem jöhettek volna létre. Ezért tartom fontosnak az új médiumokra való folyamatos nyitottságot ” – mesélte a tervező, aki lényegében az absztrakt, megfoghatatlan algoritmusokat önti formába és alakítja hordhatóvá.


A parametrikus tervezés egy válaszadási folyamat egy feltett kérdésre: algoritmusok teszik lehetővé az olyan paraméterek és szabályok kifejezését, amik aztán együttesen tisztázzák a tervezési szándék és a tervezési válasz közötti kapcsolatot. Miközben az egyes elemek közötti kapcsolatot használják az összetett geometriák és szerkezetek informálására és manipulálására, minden láncszem megváltoztatásával új, bonyolult struktúrát lehet létrehozni anélkül, hogy az elejéről kéne kezdeni a folyamatot. Már az internet kora előtt is voltak olyan haladó gondolkodású tervezők, akik hasonló módszerekkel értelmezték újra a fizikai világot. Antoni Gaudí, katalán építész nevéhez kötik a parametrikus design egyik legkorábbi analóg példáját: a Sagrada Família tervezése során egy mazdagokból és súlyokból álló modellt hozott létre a bonyolult boltíves mennyezet és boltozatok kialakításához. A súlyok helyzetének és a húrok hosszának variálásával kísérletezte ki az egyes boltívek alakját, ami által láthatta, hogy a kis változások hogyan befolyásolják a hozzájuk csatlakozó elemeket és nagy egészet. Balázs munkassága Gaudí metódusához csatol vissza a digitalizmus korában. 

Ékszerei általában organikus formákból inspirálódnak, de van olyan, hogy csak a végeredmény idézi meg ezeket. Így bár az új technológiák használata valóban olyan alakzatokat eredményez, amelyek sose léteztek korábban, mégis a legalapvetőbb természeti formák köszönnek vissza bennük. Elrugaszkodnak a valóságtól, miközben megbonthatatlan kapcsolatban léteznek vele, mindig van bennük valami ismerős asszociáció.

Első digitális ékszereinek középpontjában például az emberi gerincoszlop szerkezete, és annak manipulált verziói állnak. Egy 3D szkennelt csigolyát modellezett digitálisan, majd 3D nyomtatta az elkészült formákat, végül mechanikus módszerekkel munkálta meg az anyagot. 

Szegedi Kata divattervezővel készült kollaborációjában Kata ruháihoz készített ékszereket. Balázs elmondása szerint folyamatosan konzultálva, de egymással párhuzamosan dolgoztak: az esztétikát hangolták össze, nem pedig a kiindulási alapot. Az ékszerek alapja egy 3D-s térben kreált hullámszimuláció, ami a víz fodrozódásának komplikált struktúráját sokszorozta és vetítette a tárgyakra. Ezek aztán ezüstből, illetve műgyantából materializálódtak és klasszikus kidolgozással nyerték el a végső alakjukat, a virtuális és fizikai sík folyamatos ütköztetése során. Bár Balázs a saját ékszerkollekciói tervezése mellett a továbbiakban is nyitott a divatipari kollaborációkra, munkáit nem definiálná divatékszerként. Fluidabb és tágabb parametrikus kísérletek ezek, amiknek csak egyik aspektusa az, hogy hordhatóak.

Kiss Balázs Ágoston | Web | Instagram

Fotó: Veres Noémi

Még nincsenek hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük