Zane Priede Rigában élő művészeti vezető, fotográfus és díszlettervező. A Design Academy Eindhovenen tanult, és az elmúlt években számos díjat nyert. Munkáiban váratlan anyagkombinációkkal és fényekkel kísérletezik, új utakat keresve egyedi hangulatok eléréséhez. Zanet a designhoz és a fotózáshoz vezető útjáról, kereskedelmi és személyes munkáiról, mindennapi rutinjáról, inspirációról és jövőbeli terveiről kérdeztük.
Mi vonzott a design és a fotográfia felé?
Mindig is vonzottak a vizuális dolgok, így nehéz egy konkrét pillanatot vagy egyértelmű inspirációt meghatározni, ami ide vezetett. Gyermekkoromban arról álmodoztam, hogy divattervező leszek, és a legjobb barátommal együtt rajzoltunk és terveztünk sziluetteket. Később az érdeklődésem az építészet felé fordult, de mivel matematikából és fizikából nem voltam elég jó, ez elriasztott. Ezt szűkítettem belsőépítészetre és a díszlettervezésre, de ezeken a területeken is valami rugalmasabb és kézzelfoghatóbb dologról álmodtam, ahol a kezemmel dolgozhatok, és helyben találhatok ki jeleneteket. A díszlettervezés világa tökéletesen megfelelt vizuális vágyaimnak és a temperamentumomnak. Miközben a portfólióm elkészítéséhez gyakoroltam, a fotózás iránti szeretetemet is felfedeztem, a fényekkel való munkát és a végső megjelenés kialakítását.
A holland Design Academy Eindhovenen tanultál. A hollandoknak jellegzetes csendélethagyományuk van, nemcsak a festészetben, hanem a fotográfiában is. Hogyan alakította a hollandiai tanulmányod a gondolkodásodat és a vizuális stílusodat?
A Design Academy olyan dolgokat hozott ki belőlem, amelyeknek addig nem is voltam tudatában. Például rájöttem, hogy számomra nagyon természetes az intuitív módon való alkotás. Nem az az ember vagyok, aki előáll egy koncepcióval, majd megvalósítja azt. Intuitív módon, valami olyan vizuális dologgal kezdem, ami érzelmileg fontos számomra, ami megragadja az érzékeimet, és ezzel indul az alkotási folyamat. A Design Academy kihívást jelentett az akadémikus munkamódszerrel szemben, a kísérletezést és a játékosságot helyezve a középpontba, ami a holland designra is jellemző.
Hogyan néz ki egy napod?
Az elmúlt három évben szándékosan meglehetősen korán kelek, általában reggel 5:30 és 6:30 között. A reggeli rutinom része a testmozgás, akár egy futás, akár egy gyors otthoni edzés formájában, majd egy hideg zuhany és reggeli. Ez a kis reggeli rituálé általában meghatározza a napom további részét. Ezután elmegyek a stúdiómba, ahol a megérkezéskor iszom egy csésze kávét, amit egy könyv olvasása követ. A nap további része jelentősen változékony. Lehet, hogy egy reklámprojekten dolgozom, kellékeket vásárolok/építek, képeket szerkesztek, ide-oda kommunikálok az ügyfeleimmel, könyvelési feladatokat végzek, és a legjobb esetben egy személyes projekten dolgozom. Minden nap teljesen más, és én szeretem ezt a ritmust.
A projektjeidben díszlettervezőként, művészeti vezetőként és fotósként is megjelensz. Mi a pontos különbség e tevékenységek között?
Mindig nehéz egy szóval leírnom, hogy mit csinálok, mivel egyik feladatról a másikra ugrálok. A művészeti rendezés azt a fázist jelenti, amikor koncepciókat találok ki márkák számára, a díszlettervezés pedig akkor jön, amikor ténylegesen megtervezek és kialakítok egy jelenetet – dolgozom az anyagokkal, építek, keresgélek stb. És aztán a fotós énem lép a képbe, amely a megfelelő hangulat megteremtéséért felelős a fénybeállítások és a képkivágás kiválasztásával. E pozíciók mindegyikét nagyon gyakran különálló személyek látják el, ezért néha más fotósokkal dolgozom együtt díszlettervezőként. De annyira szeretem ennek a folyamatnak minden egyes részét, hogy hajlandó vagyok mindent magam csinálni, ha a projekt léptéke ezt lehetővé teszi. És a csendélet léptéke általában lehetővé teszi.
A reklám és a képzőművészeti/csendéletfotózás a huszadik század eleje óta számos művész munkájában összefonódott. Hogyan befolyásolja egymást ez a két terület a munkádban?
Valahogy úgy érzem, hogy mindkét aspektus egyszerre fejlődik. De azt vettem észre, hogy a művészeti projektjeim nagyobb hatással vannak a kereskedelmi munkáimra, ahol innovatívabb és rugalmasabb vagyok, és szabadabban játszhatok. A művészeti projektjeimből származó felfedezéseket aztán a kereskedelmi munkáimban is alkalmazhatom, és az ügyfelek gyakran hivatkoznak a műveimre, mint a kívánságaik példájára.
Mi inspirál? Más fotográfusok, a természet, könyvek, filmek?
Természetesen más fotósok inspirálnak igazán, motivációt találok a munkafolyamatukban és a lenyűgöző végeredményekben. Ez arra késztet, hogy a műterembe szaladjak és dolgokat alkossak (ugyanezt érzem, amikor festményeket nézegetek). De ez az inspiráció nem feltétlenül arra a fajta munkára vonatkozik, amit én szeretnék készíteni. Ez az inspiráció sokkal finomabb forrásokból származik, például egy kép hangulatából, egy színkombinációból vagy egy utcán talált textúrából. Ezek a mindennapi tényezők vezetnek el azokba a vizuális birodalmakba, amelyeket az alkotásaimon keresztül szeretnék felfedezni. A zene is nagyon inspiráló forrás számomra, mivel valóban megszólítja az érzékeimet, és van egy vizuális belső fordítása. Észrevettem, hogy ha egy olyan koncerten becsukom a szemem, amely érzelmileg hatást gyakorol rám, akkor vizuális élménnyé kezd válni. Nem is egy absztrakt utazás, hanem valós dolgok kezdenek el felbukkanni a fejemben, és vizuális metaforák létrehozásával játékot kezdeményeznek a képzeletemmel.
Rigában élsz, milyenek az ottani lehetőségek a kreatív ipar szempontjából? Tudnál ajánlani néhányat a kedvenc helyeid közül?
Riga egy gyorsan változó hely. Amikor Hollandia után visszatértem ide, más volt az általános hangulat, és úgy éreztem, hogy a reklám világában nehéz lesz olyan műveket létrehozni, amelyek tetszenek nekem. Az iparág azonban javulóban van, az én generációmból sokan tértek vissza a külföldi tanulmányaikból, és új irányok felé vezetik ezt a helyet. A kedvenc helyem az én és a barátom PER FORM nevű stúdiója, amely egy új kreatív negyedben, a Vagonu utcában található. A stúdiónkhoz vezető úton van a kedvenc kávézóm, a KALVE Coffee. Egy másik igazán kellemes hely a Sporta Pils dārzi, egy városi kertprojekt, ahol egy kioszk van PALETTE néven, ahol igazán finom ételeket és italokat szolgálnak fel. Továbbá megemlíteném a Splenind Palace-t – egy neorokokó stílusban épült mozitermet, és az Āgenskalna piacot –, egy nemrég felújított piacteret, amely eredetileg a huszadik században épült. Hogy csak néhányat említsek.
2022-ben a LensCulture kritikusok nyertesei, 2023-ban pedig a FUTURES Photography platform művészei közé válaszottak. Mi a következő lépés, mi az álmod a jövőre nézve?
Egy másik álmom is valóra válik 2024-ben: lesz egy egyén kiállításom a rigai ISSP Galériában. Izgalmas időszak áll előttem, minthogy készülök rá, új műveket és körülötte lévő teret hozok létre. De ha tovább álmodozom, akkor azt látom, hogy valahogyan hidakat építenék vissza Hollandiába, mivel az egyetem elvégzése után a kreatív és vizuális DNS-em részévé vált. Hogy kiállításon, kiadványon vagy reprezentáción keresztül, azt majd a jövő eldönti, de úgy érzem, hogy szükségem van a visszakapcsolódásra. Egy másik hely, amelyhez szívesen kapcsolódnék kreatívan, az Japán. Nagyon vonz a kultúra, a gondolkodásmód és az esztétika, amely számomra túlviláginak tűnik, és arról álmodom, hogy egyszer majd megtalálom a módját, hogy belépjek ebbe a világba.
Megnyílt a Pénzmúzeum Panoráma Terasza: mostantól egy újabb nézőpontból tekinthetsz a városra
Egy utazás befelé – Kim Mupungilaï bútorkollekciója
