1977-ben új fejezet kezdődött a magyar játékipar, egyúttal a hazai formatervezés történetében: ekkor indult el a Politechnika Ipari Szövetkezet falai közt a „bűvös kocka” gyártása. Rubik Ernő korszakalkotó találmánya jó negyven évvel később sem veszített fényéből, sőt, azóta alig akadt kihívója a logikai játékok körében. A néhány évtizeddel ezelőtti történelmi pillanat úgy tűnik, 2020-ban megismétlődhet: hamarosan ugyanis gyártásba kerül a LavosBall, Szabolcs János innovációja. Megnéztük, kipróbáltuk, elmeséljük.
A Jurányi Ház második emeletére igyekszünk, Szabolcs János műhelyébe, az E8 Laborba. Izgatottan várjuk, hogy végre kézbe vehessük a LavosBall-t, amelyet addig csak képernyőn láttunk, márpedig ez a fajta tapasztalás egy új logikai játék esetében igencsak kevés. Az ajtó mögött egy több munkaállomásból álló irodatér fogad bennünket (kollégák nélkül). Középen fehér tárgyalóasztal, körülötte a szélrózsa minden irányában kellemes, rendezett káosz, jó pár figyelemre méltó részlettel: futurisztikus pufikabátba bújtatott próbaba, plafonról lógatott pihenőfotel, VR-szemüvegek. Mint később megtudjuk, ezek mind János találmányai: a fotel fejlesztésén évek óta dolgozik, az akkor még pár éves gyerekei is segítettek a „tesztelésében”, a kabát pedig szupermeleg és praktikus – formai kialakítását a tatuk páncélzata ihlette. Sőt, később egy látásjavító szemüveg is előkerül, amit ki is próbálunk.
Szabolcs János nem ma kezdte a bizniszt: mindig is szeretett kísérletezni, kitalálni új dolgokat. Saját maga akar mindennek utánajárni, vágya megismerni és megfejteni a titkot, legyen az tárgy, bútor, reklám– vagy nagyjátékfilm. Bár agrárcsaládból származik, ez a pálya sosem vonzotta, izgalmasabb kihívást keresett magának: egyidőben tanult belsőépítészetet és bútortervezést az akkori Iparművészeti Főiskolán, valamint díszlettervezést a Képzőművészeti Főiskolán. Később évekig dolgozott a Katona József Színházban és a MAFILM Stúdióban. Az utóbbi húsz évben több hazai és külföldi nagyjátékfilm látványtervein dolgozott production designerként. 2004-ben Emmy-díjra is jelölték „Az oroszlán télen” című filmért, amelyben art directorként bizonyított. Az E8 Labor hátsó traktusában kialakított műhely asztalánál ülve hosszan beszélgettünk a filmezés kulisszatitkairól és arról a transzállapotról, amibe filmnézés közben csöppenünk és jó esetben benne ragadunk (az iroda falairól számos filmdíszletként használt plakát köszön vissza ránk). Sőt, János azt az emlékezetes történetet is elmesélte nekünk, amikor az első „Megasztár” alkalmával LED-falnak nézték az általa kigondolt díszletet, holott az nem volt más, mint jó néhány négyzetméternyi joghurtos pohár, némi festék és jól kigondolt fénytechnika.
A műhelyasztalon két Rubik-kocka is pihen, mellettük pedig ott a LavosBall aktuális prototípusa, amely hosszas kísérletezések után lett olyan, amilyennek most látjuk. Rubik Ernő „bűvös kockája” volt az egyik, de nem az egyedüli ihletadó: a saját térfogatát növelő Hoberman-labda, a papírból hajtogatható hexaflexagon és a rekurzív szerkezeteket szemléltető Epimenidész-paradoxon is kellett ahhoz, hogy a LavosBall gondolata testet ölthessen. „A négy Lovas”, ahogy János ezeket együttesen nevezi, volt a fő inspirációs forrás a labda tervezésekor.
János 2017 nyarán fogta a kezében az első színes, működő darabot. 45 percbe telt, míg sikerült először kiraknia. Nem sokkal ezután a labdát a műhelyébe besétáló 18 éves lánya kezébe nyomta anélkül, hogy bármiféle instrukciót adott volna neki: nagyjából 30 perc alatt sikerült teljesítenie a feladatot. Mert hogy mi is a feladat? A klasszikus Rubik-kockával ellentétben, ahol 6 oldalt kell kirakni, itt 4+4 oldal jelenti a kihívást: a gömb felületén található négy tárcsát azonos színekből kell kiraknunk. Mindegyik tárcsa három azonos méretű elemből áll, ezek pozícióját forgatással tudjuk változtatni, ehhez azonban el kell jutnunk a tárgy belsejébe, azaz a tárcsák középső tengelyének megnyomásával ki kell fordítanunk a labdát. Leginkább ebben a mozdulatban érhető tetten a LavosBall és a Rubik-kocka közötti különbség: itt egyszerre kell játszanunk a látható és a rejtett felületekkel. A logikai kirakós „kinn és benn” élménye egyúttal egy bűvésztrükk érzetét is kelti bennünk, amitől még inkább megjön a kedvünk a játékhoz. A labda egyik oldalán a meleg, míg másik oldalán a hideg színeket találjuk.
Az évek során jó néhány kísérleti darab ment keresztül János és a kollégák kezén, ezek közül párat nekünk is megmutatott. Ahogy a „bűvös kocka” első változata is fából készült (gémkapcsok és befőttesgumi tartotta össze), úgy a LavosBall is súlyos és robusztus darab volt eleinte, nehezen forgó, kézzel festett alkatrészekkel, némi sufnituning beütéssel. Az első 3D-nyomtatással készült labdák törékenyebbek voltak, gyakorta előfordult, hogy kifordításkor hirtelen kiugrottak a munkatársak kezéből, vagy záródáskor kellemetlenül becsípték a tesztelő alany ujjait. János azt mondja, ezek a tapasztalatok mind kellettek ahhoz, hogy világossá váljon, hogyan ne csináljon LavosBall-t (ahogy Edisonnak is kellett 3000 sikertelen kísérlet ahhoz, hogyan ne csináljon villanykörtét). Ráadásul a 3D-print sem egy olcsó mulatság, egy új kísérleti darab előállítása akár több százezer forintba is került – de a termékfejlesztés folyamata már csak ilyen.
2018 őszén készült el az első működő prototípus, amely egyúttal a szabadalmi procedúra megkezdését is jelentette, előbb hazai, majd nemzetközi viszonylatban. Ahogy arra János is rámutatott, a sokszor unalmasnak és hosszadalmasnak tűnő eljárásra érdemes kellő figyelmet és energiát fordítani: a Rubik-kocka nemzetközi – üzleti szempontból is sikeres – megjelenését ugyanis az ásta alá, hogy a játék 1977-es magyarországi debütálását követően sehol sem védették le nemzetközileg. Úgy tűnik, az évekig tartó kanosszajárást nem lehet megúszni – többek között ezért kellett 2020-ig várni a LavosBall hivatalos kilövésére.
És hogy honnan jött a név? János az egyik blogbejegyzésében részletesen elmeséli azt, amikor is egy tévesen kitöltött repülőjegy miatt kalandos utazásba keveredett, és önhibáján kívül kapta meg a Jan Lavos nevet. Az „átkeresztelkedés” következtében nem volt más választása, mint átautózni az Atlaszon, eljutni Casablancába, aztán több átszállással hazakeveredni Budapestre, bármi áron. János azt mondja, utólag nem bánja: ha ez nincs, akkor talán a LavosBall sincs, legalábbis ami a névadást illeti.
A logikai játék tervezési feladataiért János felel, ám ahhoz, hogy a tárgy termékként is megállja a helyét és bizonyítani tudjon a világpiacon, összetett csapatmunka szükséges. János nem tartja magát főnöknek, szerinte a team minden egyes tagja fontos, hiszen mindannyian más-más területért felelősek, de a céljaik közösek. Az Indiegogo kampány folyamatainak megértése és megtervezése János számára ugyanolyan tanulási folyamat volt, mint a termékfejlesztés maga.
Ahogy a projektmenedzsment maga is nyitott és kísérletező kedvű csapattagokra épül, úgy a LavosBall termékké válása is elsősorban a közösségre épít. János azért is döntött a közösségi finanszírozás mellett, mert nem szerette volna egyetlen befektetőre bízni a termék sorsát. Számára azért is volt szimpatikus az Indiegogo, mert itt sok kis befektető együttesen szavaz bizalmat egy projektnek anélkül, hogy érdemben beleszólnának az irányításba.
A LavosBall jelenleg egy úgynevezett pre-launch fázisban jár, ami azt jelenti, hogy a kampány tényleges kilövéséhez 6000 feliratkozóra van szükségük (egy személy több e-mail címmel is feliratkozhat). Bár alapvetően egy teljesen hétköznapi műveletről beszélünk, a feliratkozás ténye a LavosBall csapatának azt jelenti, hogy van igény „a jövő Rubik-kockájára”. „Az, hogy ez a néhány ezer ember megtisztel minket a figyelmével, számunkra elsősorban lehetőséget jelent: lehetőséget arra, hogy megmérettethessen a LavosBall” – mondja János. És persze, akik feliratkoznak – azon túl, hogy első kézből értesülnek a megvásárolható csomagajánlatokról –, elmondhatják magukról: „Én is ott voltam a LavosBall indulásánál.”
Sikeres kampány esetén 10 000 darab LavosBallt gyártanak majd, amelyet a vásárlók legkésőbb az év második felében kapnak kézhez. Aki tehát nem szeretné a véletlenre bízni a karácsonyi ajándékot, és szeretne ott lenni az első LavosBall-tulajdonosok között, az jobban teszi, ha már most feliratkozik, a játék ugyanis kereskedelmi forgalomban nem lesz kapható (legalábbis egyelőre). Ezen felül pedig a feliratkozók, akik regisztrálnak is, szuper kedvezményes áron, nagyjából 35 dollárért vásárolhatják majd meg a LavosBallt.
János és csapata már velünk együtt pontosan tudja: ahhoz, hogy garantáltan beszippantson valakit a LavosBall, meg kell tapasztalnia a játékélményt. Éppen ezért lesznek meghirdetett alkalmak, amikor nyílt nap keretében ki lehet próbálni a labdát. A team tagjai különösen örülnének olyan cuberek részvételének, akiknek van már tapasztalata hasonló játékokkal, és szívesen tesztelnék a LavosBall-t. De természetesen a tapasztalattal nem rendelkező, ám annál kíváncsibb felhasználókat is várják majd az E8 Laborban.
Iratkozz fel most! (mi már megtettük)
Fotók: Mohai Balázs
Vissza a természetbe | Ark-shelter
Alpakák infravörösben | Paolo Pettigiani
