A Dobossy Aukciósház társalapítója, Kováts Dávid hazai kortárs művészekre fókuszáló galériát nyitott 2020 decemberében Londonban a koronavírus-járvány kellős közepén. Dáviddal Farkas-Zentai Lili beszélgetett az indulásról, az általa képviselt alkotókról, a műtárgypiac változásairól és az idei terveiről. Az interjú nyomtatásban a Hype&Hyper 2021/1. számában jelent meg.
Farkas-Zentai Lili írása
A brit fővárosban tanultál, majd évekig a Sotheby’s központjában dolgoztál. 2019-ben aztán a testvéreddel, Kováts Nórival közösen alapított Dobossy Aukciósház egyik árverését is Londonban rendeztétek meg. Akkor már tudtad, hogy egy évvel később saját galériát nyitsz majd a Covent Garden környékén?
Amikor 2009-ben Londonba költöztem, nagyon hamar azt éreztem, hogy nekem itt a helyem. Tudtam: itt bármire képes vagyok, és csak rajtam múlik, meddig jutok el. Később aztán visszaköltöztem Budapestre, de nekem még akkor is szinte mindig London járt a fejemben – ha lecsuktam a szemem, a várost láttam magam előtt. Szóval valahol gondoltam, hogy még visszatérek majd. Eleve a Dobossyt is azzal a céllal alapítottuk, hogy valamilyen módon a nemzetközi piacra is ki tudjuk vinni a magyar művészetet. Ennek a törekvésnek volt az első állomása a londoni árverésünk, ami nagyon sikeres volt és Nórival biztosak voltunk abban, igazán akkor tudunk majd továbblépni, ha valamilyen állandó jelenlétet hozunk létre a brit fővárosban. Innen pedig már csak pár lépés volt a galéria ötlete.
Ami aztán végül a pandémia idején vált valóra – ebben a szorított helyzetben, mi az, ami így is arra sarkallt, hogy beleállj és a nehézségek ellenére is végigvidd az elképzeléseidet?
A londoni árverésünk után szinte azonnal elkezdtem szervezkedni. Mire ijesztő méreteket öltött a világjárvány, olyan sok mindent hoztam mozgásba, hogy egyrészt butaság lett volna mindezt veszni hagyni, másrészt azt éreztem, hogy a helyzetből az egyedüli kiút az, ha előre megyünk. Tudtam, csak úgy fogom józan ésszel átvészelni ezt az időszakot, ha vannak célok, és ezekért mindent meg is teszek. Persze van olyan, aki szerint a döntésem vakmerőség, mások szerint bátorság – majd meglátjuk, melyik lesz igaz, ha idővel visszatekintek erre az időszakra. A sok nehézség ellenére még így is nagyon pozitívan látom a helyzetet.
Ahogy a Dobossy Aukciósház, úgy a David Kovats Gallery is a hazai kortárs művészek alkotásaira fókuszál. A londoni aukciós tapasztalataid vagy a saját missziód alapján tudod, hogy ez működhet?
Az, hogy a művészek magyarok, önmagában nem számít értéknek, de fogalmazhatnék úgy is, hogy senkit nem erdekel. Ami viszont fontos, az a minőség. Úgy gondolom, olyan alkotókat válogattam és fogok bemutatni, akik a nemzetközi piacon is megállják a helyüket. Ettől függetlenül természetesen nagyon büszke vagyok arra, hogy magyarok vagyunk, sőt, az egész mögött nyilvánvalóan az is egy motiváció, hogy megmutassam a világnak, milyen fantasztikus művészeink vannak – de nem ez lesz az, amitől aztán működni fog a dolog. A minőségen túl a másik alapvető tényező az én személyem. Ez egy nagyon erősen a személyes kapcsolatokra épülő üzletág, így bármilyen furcsán is hangzik, önmagukban a jó művek kevesek; nekem kell őket sikerre vinnem.
Hogyan látod a hazai, illetve tágabb fókuszban a közép-kelet-európai kortárs műtárgypiacot, és magukat az alkotókat, a munkáikat? Megfigyelhető bennük – akár tematikájában, akár stílusában – egyfajta közös identitás, a közös múlt?
Természetesen igen, de azért ez a mai világban már kezd egy kicsit elmosódni. A keleti blokk már nem egy mindentől elzárt, elszigetelt része a világnak. Az internetnek köszönhetően olyan hatások érik a művészek látásmódját, ízlését, gondolkodását, amelyek akár teljesen nemzetközivé is tudják formálni őket. Amellett, hogy
az identitás meghatározó jelentőségű, tulajdonképpen élhet bárhol az alkotó, az a fontos, hogy amit csinál, az eredeti és önazonos legyen – akkor lesz igazán ereje.
A David Kováts galéria első, a teljes lockdown előtt még épphogy megnyíló kiállításán Horror Pista alkotásai voltak láthatók, akinél a képi világon túl maga a hordozóanyag is érdekes – csempékre fest. Gondolom itt a szállítás és az installálás sem volt egyszerű. Miért pont Pista csempemunkáival nyitottad meg a galériát?
Az installálás során Pista csempéit vaslapokra rögzítettük, amiről amúgy könnyen le is lehet szedni őket. Ez azért is fontos, mert így, ha valaki megveszi és szeretné, felhasználhatja őket csempeként, burkolatként az otthonába, ugyanakkor a szállítást is megkönnyíti, hiszen egyszerűen dobozba tehetők. Kicsit olyan, mintha kortárs puzzle-okat kellene kirakni. A galériát nyitó kiállításhoz azért esett végül az ő munkáira a választásom, mert mindenképpen valami olyannal szerettem volna indítani, ami más, mint a megszokott, amire a sajtó is felkapja a fejét. Szerencsére ez be is jött.
London az európai műkereskedelem központja, ahol gondolom, kis – ráadásul magyar tulajdonú – galériaként nem könnyű érvényesülni. Mivel tudod vagy lehet még „meglepni” őket?
A sok előny mellett nyilvánvalóan nehézséget is okoz, hogy borzasztó nehéz kitűnni egy ilyen piacon. Bízom benne, hogy ezután is tudunk olyan kiállításokat rendezni, illetve művészeket bemutatni, amik és akik újdonságként tudnak hatni a brit fővárosban is.
Galériaként vannak saját művészek, akiket képviselsz, és akik munkájából valamelyest leszűrhető, milyen irányzatok vannak a fő fókuszodban. Ezt mennyire tervezed bővíteni a jövőben a hazai művészek mellett esetleg más, a régióból érkező alkotókkal? Már csak azért is, mert rajtad kívül a térségből más galéria még nem vetette meg a lábát eddig Londonban.
Először egy nagyon erős magyar művészeti kört szeretnék bemutatni, de a jövőbeli terveim között szerepel, hogy ezt tovább bővítve, a régió más országaiból érkező alkotókat is képviselnék.
Te hogy látod, hogyan hatott a koronavírus-járvány és a velejáró online térhódítás a műtárgypiacra?
Az aukciós piacon attól függetlenül, hogy az összforgalom statisztikailag csökkent, rengeteg pozitív változást hozott a járvány. Olyan akadályokat tört át az online értékesítés, ami korábban még a legnagyobbaknak sem sikerült. A galériák már nehezebb helyzetben vannak, mivel a legfőbb értékesítési csatornáik, a művészeti vásárok elmaradtak. Persze itt is megvolt az online átrendeződés, de az eredmény mégsem volt olyan látványos, mint az aukciósházak esetében. Úgy gondolom, mire vége lesz a korlátozásoknak, az emberek ki lesznek éhezve a kultúrára – kiállításokra, megnyitókra szeretnének majd járni. Ez már december elején, abban a rövid időszakban is érzékelhető volt, amikor nyitva tudott lenni a galéria.
A hosszan elnyúlt londoni lezárásban hogyan tudtad folytatni a munkát a galériában? Nálad is megjelent például több online videós tartalom. Hogyan lehet ezt jól csinálni?
Sajnos a nyerő receptet nem ismerem, de próbálok egyedi és érdekes tartalmakkal szolgálni a követőknek. Ez a galériám esetében amúgy különösen nehéz, mivel tulajdonkeppen ismeretlen művészeket próbálok bevezetni, illetve bemutatni a nemzetközi közönségnek, ugyanakkor az ebben rejlő kihívás teszi igazán izgalmassá ezt az egészet.
Horror Pista után Nyári István alkotásai lesznek láthatók a galériádban. Miket tervezel még 2021-re?
Kovách Gergő és Combarro Petra közös kiállítását még mindenképpen megrendezzük idén, mellettük pedig további alkotókkal is egyeztetek. Bízom benne, hogy hamarosan a teljes 2021-es programunk nyilvános lehet.
David Kovats Gallery Web | Facebook | Instagram
Inkább nyomtatott formában olvasnál? Még megrendelheted a Hype&Hyper magazin első számát a Store oldalunkról!
Nyári álomvilla Mallorcán
East by KONNTRA | 5 elgondolkodtató épület
