fbpx
Nyomj Entert







Itt van idő megérkezni | Pingrumba, Budapest

Aki evett már a Dobrumbában, az tudja, hogy az élmény olyan, mintha egy világutazó ismerősünk hívott volna át vacsorázni, hogy bevezessen legutóbbi utazása emlékeibe, megkóstoltassa velünk az ízeket és megmutassa a kincseket, amelyeket talált. Ugyanez a hangulat fogad az étterem alapítóinak új, budai egységében, a Pingrumbában is, csak itt egy kicsit távolabbi tájakra kalauzolnak: Pesten az Atlasztól az Ararátig, míg Budán Kairótól Kalkuttáig tart a kaland. A térségre nem csak az étlap, hanem az enteriőr is reflektál.

Ahogy belépünk a Pingrumbába, egyből el is felejtjük, hogy egyébként a nyüzsgő Széll Kálmán teret hagytuk az ajtó mögött. A vendégtérbe egy indigókék előszobán át vezet az út, így van időnk igazán megérkezni. A hely húsz éven át kínai étteremként működött, aztán átvette a Dobrumba csapata, hogy itt nyissa meg legújabb egységét, a koncepcióhoz illeszkedően átalakított enteriőrrel. Az alapítók közül Laki Eszter grafikus és Berkes Viktória belsőépítész mesélte el, hogyan.

Hogyan lett a Pingből Pingrumba?

Eszti: A Dobrumbát hatan alapítottunk és az utazásaink inspirálták, de már megnyitásakor tudtuk, hogy idővel szeretnénk egy másik egységet is. Szeretnénk minél több olyan helyet a városban, ahová mi is szívesen járunk, és úgy gondoltuk, Budán még elférne egy ilyen. Ezt a helyiséget, ahol most vagyunk, tavaly vettük ki, előtte húsz évig kínai étterem volt. Még kötődnek is hozzá emlékeink a kétezres évekből.

A célunk az volt, hogy egyrészt reflektáljunk a Dobrumba hangulatára és ízeire, ugyanakkor újat is tudjunk mutatni. Ezért az ottani, Atlasztól Ararátig tartó, nagyon ekletikus gasztronómai egyveleget itt egy keletebbre tartó ízvilágra cseréltük, így lett a szlogen Kairótól Kalkuttáig, azaz az európai, mediterrán ételek átadták a helyüket a perzsa, indiai, üzbég és kaukázusi fogásoknak.

Általánosságban véve jellemző ránk, hogy nem vesszük magunkat túl komolyan, annak idején a Dobrumbát is csak magunk között hívtuk így, munkanévként, mert a Dob és a Rumbach Sebestyén utca sarkán található. Itt is szerettünk volna a helyi adottságokra és a Dobrumbára egyszerre utalni: mivel az étterem azelőtt Ping volt, így jött a Pingrumba, amiről szintén nem gondoltuk volna, hogy maradni fog.

A két hely közötti különbség nem csak az étlapon, hanem a térben is megjelenik. Mesélnétek az enteriőrre hatott inspirációkról?

Viki: Az enteriőrrel és az ételekkel ugyanaz a helyzet: mindenkinek van sok-sok külföldi inspirációja, élménye, Esztinek pedig rengeteg fotója is, ezekből dolgozunk. Itt tudatosan az indiai-kaukázusi emlékeket használtuk fel. Igyekeztünk megragadni azt a három-négy kulcsmotívumot, amely leginkább tudja hozni ezt a hangulatot, és ezekre építkeztünk.    

Eszti: A színek például egyértelműen Indiát idézik. Én négyszer jártam Indiában, megismertem a meghatározó anyagokat és színeket. A padlót ott sok helyen oxidvörösre festik, ez nálunk a belső vendégtérben jelenik meg. A bejáratnál látható indigókék és kurkumasárga is konkrét utalás Indiára.

Belsőépítészetileg milyen átalakításokat kellett végeznetek a helyen?

Viki: A legtöbb építési munka a háttérrészeken zajlott. A konyhában nagy átalakításokat végeztünk a terekben és a gépészetben is, hogy be tudjuk építeni a speciális faszenes grillt. A pincében egy új előkészítő konyharész is elkészült. A vendégtérben a legnagyobb változás a kerthelyiségben történt. Ez eredetileg beltér volt, pár tetőablakkal, de mi a nulladik perctől – ebben az esetben izraeli hatásokra – egy urbánus udvart képzeltünk ide. Így a tető helyére elhúzható üvegtető került, a konyha felé pedig megnyitottuk az ablakokat, ami szintén sokat ad ehhez a hangulathoz. 

A másik két nagy helyiségben téri átszervezésre nem nagyon volt szükség. A kazettás álmennyezetet, illetve a beülőboxokat elbontottuk, a helyükre pedig új padlóburkolat, akusztikai mennyezet, néhány jellemző beépített bútor és a hangsúlyos falfestések kerültek. A bútorokban pedig a már ismert, dobrumbás stílust szerettük volna visszahozni, ezeket a Möbelkunsttól és az artKRAFTtól szereztük be. 

A funkcionális tárgyakon kívül rengeteg ereklye is található az étteremben, ugyanakkor ahogy látom, magyar tervezők darabjai is felbukkannak.

Eszti: A tárgyak jelentős része az utazások során lett „össze-bolhapiacozva”, alkudva, veszekedve az árusokkal… ezt mi nagyon élvezzük! A szőnyegek közül van, ami Örményországból, van, ami Grúziából és van, ami a Fekete-tói vásárból származik. Meg persze a Jófogásról!

A festmények között is keverednek például az Indiából és az Örményországból származók. Az én egyik kedvencem Martiros Saryan örmény művész, akitől két reprodukció is kikerült a falra. Ugyanakkor az is fontos szempont nekünk, hogy támogassuk magyar képzőművész barátainkat: van egy print a Phosphor Prints-től, a nagy tigrist pedig Füredi Tamás festette fel a falra, direkt az indiai hand-painted, kicsit buta stílust idézve.

Az enteriőr meghatározó elemei a lámpák, amelyek a Position Collective-től származnak. Nagyon jó közöttünk az összhang, már a Dobrumbában is együtt dolgoztunk. Úgy gondoltuk, ide, a keleti színvilághoz jól passzolnának a saját tervezésű Pran és Priy lámpáik, ezeket pedig a gömblámpáik egészítik ki.

Viki: A világítás másik része pedig egy szintén baráti csapattól, a LumoConcept-től származik, ők hozták az összes technikai lámpát. Én még kiemelném a projekt személyességét is: az építésvezető srác például a munka utolsó napjaiban megjelent pár dekortárggyal, amiket egy bolhapiacon vett nekünk, a makramékat pedig használt pólókból készítette az üzletvezető lány, szóval sokan tettek hozzá ehhez a hangulathoz.

Eszti: Azt is fontos tudni, hogy ez a hely sosem lesz igazán kész. Biztos, hogy fogunk még utazni, reméljük, hamarosan, és biztos, hogy mindig hozunk majd szép képeket, tárgyakat.

Folyamatosan építgetjük a helyet, szerintünk a nyitás nem azt jelenti, hogy kinyitjuk a kapukat és derékszögben áll minden. Látjuk, hogy az emberek hogyan élik a tereket, és folytatódhat a munka.

Pingrumba | Web | Facebook | Instagram

Fotók: Mohai Balázs | Instagram

Még nincsenek hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük