Lengyelország és Magyarország megelőzte Portugáliát életszínvonal tekintetében. Lengyelország 77, Magyarország 76 százalékát éri el az EU-s vásárlóerő-paritáson számított GDP átlagának, ezzel az unió 19. és 20. helyét szerezték meg. De mit is jelentenek ezek a számok, és miért fontos velük foglalkozni? Elemzésünk.
A két ország gazdasági összehasonlítása nem olyan egyszerű, mint azt első ránézésre gondolnánk. Lapra vetett, körülményeket nem figyelembe vevő számok alapvetően torz képet tudnak adni a világról, elég csak arra gondolni, hogy statisztikailag a Vatikánban 1 négyzetkilométerre átlagosan 2 pápa jut. Minden esetben helyesen kell megválogatni a mérési eszközöket, mértékegységeket, hogy ne vonjunk le fals következtetéseket.
Miben mérjük egy ország gazdasági teljesítményét? GDP-ben. A felületes szemlélő erre levonhatná a konklúziót: mi sem egyszerűbb, megnézem két ország GDP-jét, az alapján eldöntöm, hogy melyik teljesít jobban. Ez az elmélet addig állja meg a helyét, míg a valóság arcba nem csapja, és azt veszi észre, hogy Ukrajna GDP-je több, mint kétszerese Luxemburgénak. Ez viszont nem stimmel, az átlagos luxemburgi biztosan jobban él, mint az átlagos ukrán állampolgár.
Ez nem fair összehasonlítás, hiszen Ukrajnában 44 millióan élnek, Luxemburgban pedig kicsit több, mint félmillióan. Ezt a problémát is játszi könnyedséggel lehet orvosolni, osszuk el az országok GDP-jét a népességgel, és így kijön, hogy egy személy átlagosan mennyire volt termelékeny. Így kijön, hogy Luxemburg csaknem kilencszer olyan termelékeny, mint Ukrajna, kérdés letudva, az átlag luxemburgi kilencszer gazdagabb.
Aki itt le is tudja a kérdést, az valószínűleg nem utazott még külföldre, és soha nem vette észre, hogy két ország között drasztikus különbségek lehetnek az árakban. Egy ugyanolyan luxemburgi kenyér árából Ukrajnában négy és félszer annyi jönne ki, egy átlagos lakás havi bére ötször annyiba kerül, és amennyit egy luxemburgi fizet egy éttermi vacsoráért, abból három ember lakna jól egy hasonló kaliberű ukrán étteremben.
Ezt a különbséget hivatott kiküszöbölni a vásárlóerő-paritás, röviden PPP, az Eurostat pedig az országok közötti PPP-t euróban fejezi ki, ez a PPS. Ezzel a módszerrel sokkal pontosabb képet kaphatunk arról, hogy milyen állapotban van az adott ország gazdasága a helyi árakhoz képest.
Ennek a mérőszámnak a 2021-es adatait hozta nyilvánosságra az Eurostat, ahol a 100 százalék az Európai Unió átlaga, ebben ért el jobb eredményt Lengyelország és Magyarország, mint Portugália, akiknek csak hat országnál lett jobb eredménye: Bulgáriánál, Görögországnál, Szlovákiánál, Horvátországnál, Lettországnál és Romániánál.
Közép-Kelet-Európa alapvetően pozitív trendet követ, ez alól Szlovákia a kivétel, aki míg 2015-ben az EU-s átlag 78 százalékán állt, addig 2021-ben 10 százalékponttal kevesebbet ért el, 68 százalékkal. Ezzel az unió sereghajtói közé tartozik, de a térség többi országa évről évre egyre jobban teljesít. Nem ritka, hogy 2010-hez képest 10-20 százalékpontot javult a pontszám, a legnagyobb fejlődést Litvániánál tapasztalhatjuk 27 százalékpontos növekedéssel, de Románia is felzárkózott 21 százalékponttal, Magyarország tízzel, Lengyelország 14-gyel, Észtország is 21-gyel, Szlovénia öttel, Csehország pedig nyolccal.
A térségből Csehország áll a legközelebb az EU-s átlaghoz, évek óta 92-93 pont között teljesít, idén is 92 pontot ért el, a leggyengébb eredmény pedig a már említett 68 ponttal Szlovákia. A kontinens abszolút első helyezettje Luxemburg, az ország az EU-s átlag 277 százalékát teljesíti, a legutolsó pedig Bulgária a maga 55 százalékával.
A trendekből az derül ki, hogy nem csak annak köszönhető, hogy Lengyelország és Magyarország meg tudta előzni Portugáliát, hogy az utóbbi években felívelő volt a trend, hanem annak is, hogy Portugália egyre gyengébben szerepel. 2020-ban még fej-fej mellett volt Lengyelországgal, és 2 százalékponttal szárnyalta túl Magyarországot, azonban Portugália 2011 óta kétszer lépett ki a 76-78 pontos sávból, 2019-ben 79 pontot ért el, idén pedig az elmúlt évekhez képest alulteljesített a 74 pontjával.
Megállapítható, hogy Közép-Kelet-Európa felzárkózik. Az is látszik, hogy a térség gazdaságilag nem roppant bele a pandémiába, 2019 és 2021 között inkább csökkent a különbség az EU-s átlaghoz képest. Az viszont nem igaz, hogy egy listából pontos képet kaphatunk egy ország valós gazdasági-társadalmi helyzetéről. Ezek az értékek szépek, de kontextus nélkül fabatkát sem érnek. Nem mondja el például, hogy mennyi a tényleges egyéni fogyasztás egy országban, mekkora a szegénység, mekkora az egyenlőtlenség, milyen az oktatás minősége, milyen kutatás-fejlesztési projektek zajlanak az országban? Ezek a számok tehát nem adnak okot arra, hogy hátra dőljünk a biztonság vagy a jólét illúziójába ringatva magunkat.